Közelmúltban jelent meg Moldova György önéletrajzi sorozatának új, tizenegyedik kötete. Ennek kapcsán beszélgetünk a Kossuth- és Prima Primissima-díjas, jövőre nyolcvanadik életévébe lépő íróval.
Három éve azt nyilatkozta, hogy már megírta önéletrajzi sorozatának tizedik részét, és utána már nem folytatja. Ehhez képest ontja a köteteket! Tavaly befejezte a magyar borokról szóló három könyv utolsó darabját, idén pedig két új könyve jelent meg.
Nagy valószínűség szerint pesszimista hangulatomban lehettem, biztosan az „egy nap abba kell hagyni az írást” fázisomban ért a kérdés. Ma optimistán tekintek a jövőbe, idén még egy könyvem az ősz folyamán biztosan megjelenik.
Az év elején kórházba került. Hogy van?
Jobban, de nem jól. Az orvosaim, akikből sajnos elég sok van, nyár közepére prognosztizálják a teljes felépülésemet a bypass-műtétemet követően.
Eddig közel kilencven könyvet írt. Reggelente még mindig óramű pontosság-gal leül az íróasztalához, és teljesíti a magára kirótt napi penzumot?
Ma például négy órát töltöttem az íróasztalom mögött egy szatírán dolgozva. Engem az írás tart karban. Nincs pihenőnap. Lelki kozmetikám része, hogy dolgozom. A profizmushoz tartozik, hogy ihlet, vagy akár élményanyag nélkül is tudok írni. De természetesen még mindig táplálkozom a múltamból a meg- és átélt élményanyagaim bőséges táplálékul szolgálnak.
Az interjúegyeztetés során kiderült, nincs mobiltelefonja. Egyáltalán számítógépen ír? Internetezik?
Nem hiányzik sem a mobil, sem az internet az életemből. A számítógéphez sem értek, nem is tudom kezelni. Biciklizni sem tudok, hatvanévesen tanultam meg úszni. Sok minden kimaradt az életemből, ami másnak természetes. Megbízható töltőtollaimmal rovom papírra a soraimat. Reggeltől estig van gondolkodni valóm, nem kell még egy terület, gond – internet –, ahol tevékenykednem kell, amivel lépést kell tartanom.
Közismert, hogy hosszú évtizedek óta kiáll a hagyományos baloldali értékrend mellet. Horn Gyula halála mélyen megéríntette?
Hornt régen nagyon sokra tartottam, de voltak vele szemben fenntartásaim. Nagyon sajnálom őt, volt még benne biológiailag jó pár év. Amúgy a nagypolitikát figyelemmel kisérem, és természetesen megvan a magam véleménye.
Megkapta a Kossuth- és a Prima Primissima díjakat. Elégedett?
Nem, mert nem hajtottam díjakra. Voltak díjak, amelyeket visszautasítottam eltérő politikai, emberi cselekedetek miatt. Ötvenhétben a József Attila díjra mondtam nemet, a közelmúltban Kőbánya díszpolgári címét utasítottam vissza.
Ön az egyik legolvasottabb, és tizennégymilliós összpéldányszámával a legnépszerűbb író Magyarországon. Ilyen teljesítmény mellet kényelmesen meglehet élni az íróságból?
Nyugodtan élek. Ha vendéglőbe járnék – nem járok –, nem kellene megnézném az étlap jobb oldalát. Nincsenek szenvedélyeim, kevésbé költséges hobbijaimra sem költöttem, mint például a sakk és a labdarúgás. A cipőimet pedig valóban addig hordom, amíg szó szerint le nem kopnak a lábamról.
Ha újra kezdhetné, mit tenne másképpen?
Így is messze túlteljesítettem mindent, amit elképzeltem. Többet hoztam ki magamból mind amennyi bennem volt. Egy közepes kertben egy kiváló kertész dolgozott. A kert a tehetség, a kertész az akarat. Igen, nyugodtan mondhatom, elégedett vagyok az életemmel.
Miért éppen Moldovára cserélte fel az eredeti családnevét?
Röviden fogalmazva, mert valami kellett. Van egy Csokonai vers, hogy „megy a cica Moldovába”. Ez nagyon megtetszett. A vers alapján vettem fel végérvényesen a Moldova nevet.
