Húsz évvel ezelőtt „lépte át” Magyarország határát az internet, és nincs kétség: ma már el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle. Összeállításunkban sorba szedtük, mi mindent tett feleslegessé, és mennyi újdonságot hozott mindennapjainkba az életünk szinte valamennyi pillanatát átszövő világháló.
Ma már Magyarországon is sok százezren kezdjük úgy a napjainkat, hogy a számítógépünket bekapcsoljuk vagy az okostelefonunkon belenézünk az internetes postafiókunkba. Az üzenetek között cirkálva ellátogathatunk a legnépszerűbb közösségi oldalra, eleget tehetünk barátaink felkérésének, s „kedveljük” (közérthetőbben: lájkoljuk) az általuk ajánlott oldalakat, eseményeket.
Ezután átfutjuk kedvenc lapjainkat – természetesen a neten; esetleg a Youtube-on kikeressük és elindítjuk az aktuális hangulatunkhoz illő zenét, és kezdődhet a nap.
Ki vesz ma könyvet?
– A felmérések szerint naponta több százszor nézünk bele az okostelefonunkba, ha számítógépen dolgozunk, akkor pedig folyamatos kényszert érzünk arra, hogy frissítsük a beérkező leveleinket – tájékoztatja a Borsot Szűts Zoltán, aki éppen most, az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Világháló metaforái című kötetét.
A főiskolai tanár szerint azért tapadunk folyamatosan a világhálóra, mert így mindig újabb ingereket kapunk, és benne maradunk a világ vérkeringésében. „Úgy érezzük, ha kimaradunk, vesztesek lehetünk” – ad egyben pszichológiai magyarázatot is Szűts a netfüggőségre.
Döbbenetes, de igaz: igen gyakran az egy térben tartózkodó ismerősök vagy a lakás két szobájában lévő családtagok is chatelnek egymással, mintsem beszélgetnek. Viselkedésünkben, kapcsolatainkban, kommunikációs szokásainkban fenekestül felfordította a világunkat az internet, és különösen az okostelefonok megjelenése.
De ki vesz ma lexikont? Ki vesz ma szótárat?
Az internetes keresőkbe beütve nincs olyan szó, fogalom, téma, amire néhány szekundum alatt ne dobna ki a rendszer több ezer – de akár sok-sok millió – találatot. „Édesapám két évtizeden át volt szótárszerkesztő, aztán a kétezres évek elején elkezdtek csökkenni a megrendelések, pár éve pedig egyetlen megbízást sem kapott.
Az egész életét erre tette rá, de az internet elfújta az ő szakmáját” – fakad ki a vezetéknevének elhallgatását kérő Mariann, aki bevallja, ha a munkájához szükséges angol, német vagy francia szavakat keresnie kell, ő is az internethez fordul.
A rendszerváltás után óriási piaca lett a hirdetési újságoknak. Express, Autó extra, Ingatlan extra; és társaik országos, valamint helyi változatát vette mindenki, aki eladni vagy venni akart bármit is. Ma már? Egyetlen kattintás az interneten. Megszűnt a telefonkönyv is. Hajdan a Magyar Posta minden vezetékes előfizetőnek „hivatalból” kiküldte a több kilós, vaskos kötetet. Volt egyéni és közületi telefonkönyv.
Párizs a 3-as fülkében!
Ma már nincs olyan távoli pontja a földnek, ahová és ahonnan Skype-on vagy akár más módon ne lehetne hang- és videós kapcsolatba lépni valakivel. Üzleti megbeszélés? Baráti, rokoni csevej? Nem probléma, az interneten könnyedén, ráadásul akár ingyen is megoldható! Ki emlékszik ma már arra, hogy annak idején (a nyolcvanas évekig bezárólag) az úgynevezett interurbán hívásokhoz Budapesten a Petőfi Sándor utcai postai központba kellett befáradni, leadva a külföldi számot, amellyel beszélni szándékoztunk.
A kisasszonyok hosszabb-rövidebb várakozás után hangosan kiabálták, hogy mondjuk „Párizs a 3-as fülkében!” Ma már filmre jobbára csak néhány művész fotózik, a képeket rég nem hívatjuk elő, hiszen a számítógépen, újabban internetes tárhelyen vagy éppen a digitális fényképezőgép több gigás memóriakártyáin tartjuk. A papírképet ma már az asztalon is digitális képkeret váltja fel, amin tetszőleges sorrendben váltakoznak a kedvenc felvételeink.
A nyomtatott könyv is egyre inkább egyfajta szellemi csemege, értékes ajándék. Nem olvasunk kevesebbet, csak mást és másképp. Regényt senki sem olvas neten. Inkább híreket, információkat, illetve blogokat, ismerőseink bejegyzéseit, fotóit böngésszük. Iskolai órán, munkahelyen, színházban, moziban, utazás közben – egyszóval mindig és mindenütt. Sokak szerint: a valódi életünk helyett is.
Végtelenített tárhely
Bill Gates állítólag már a kezdeteknél megjósolta, hogy egy idő után nem az egyes számítógépeken, hanem valahol a virtuális térben fogjuk tárolni az információkat. A világháló térhódításának éppen ez a végtelenített memórialehetőség az egyik legnagyobb előnye.
Képeinket a Picasára „pakolhatjuk” fel, ha weboldalt szerkesztünk, központi tárhely őrzi az adatokat; de még a levelezőprogramhoz is kínálnak a szolgáltatók sok-sok egyéb lehetőséget, amelyet a többség ki sem használ. Ahogyan az emberi agyban az idegszálak milliói futnak keresztül-kasul, úgy hálózza be a világunkat az internetes háló.
Ingyen kukkolunk
Az internet elképesztő mértékben kitágította (gyakorlatilag végtelenné tette) az információs csatornákat és tárhelyeket
- 24 órás készenléti állapotot biztosít
- Ma már virtuálisan szinte minden megtekinthető: nevezetesség, múzeum stb.
- A Google map és más hasonló programok révén úgy nézhetjük meg a világ bármely utcáját, táját, mintha csak kitekintenénk az ablakunkon
- Otthonról, irodából elintézhető szinte valamennyi hivatalos teendő
- A pénzintézetek sokkal kedvezőbb tarifákat biztosítanak, ha a neten bonyolítjuk a banki ügyeinket
- Interneten gyakorlatilag bármi rendelhető, kifizethető
- A közösségi oldalak segítségével olyan ismerőseinkről is megtudhatjuk, mi újság velük, illetve kommunikálhatunk is velük, akikkel egyébként nem tartanánk a kapcsolatot.
