Az alkotmány és hamarosan a polgári törvénykönyv is kötelezi a felnőtt gyermekeket a szüleikről való gondoskodásra. Szomorú, amikor a törvény erejével kell kikényszeríteni, aminek természetesnek kellene lennie. Valóban szükséges erősíteni a vér szavát?
Ecseri Zoltánnak valamikor szép családja volt: felesége, egy fia és egy leánya, otthona, munkája. Mindez azonban ma már csak emlék. A gyerekek felnőttek és külföldre költöztek, feleségével különváltak, és ő szép lassan tönkrement anyagilag. Hajléktalan lett, mégsem kér segítséget a gyerekeitől.
– Éltem már ennél rosszabb körülmények között is, öt évig az erdőben laktam.
Most sokkal jobb, munkásszállón élek, a lakbért és a betevőt újságárusításból szerzem meg. A gyerekeim semmit nem tudnak erről. Amikor hazajönnek évente egyszer, az anyjuknál találkozunk, aki segít megtartani a titkomat – fejtegette. – Nem akarom nekik elmondani, nem akarok belőlük élni. Ha már semmije sem marad az embernek, legalább a büszkeségét őrizze meg!
Pedig Ecseri Zoltán és a hozzá hasonlóan élő szülők akár be is perelhetnék a gyerekeiket, ha maguktól nem segítenek. „A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni” – ez áll az új magyar alaptörvényben. A készülő polgári törvénykönyv elsősorban az anyagi támogatást részesítené előnyben, amit szükség esetén a gyerek munkabéréből vagy egyéb juttatásaiból is levonhatnak.
– Ez nem újdonság, jelenleg is van úgynevezett tartási kötelezettség, ami azt mondja ki, hogy a gyermeknek támogatnia kell idős szüleit, amennyiben ez a saját létfenntartását nem veszélyezteti. Ez a passzus sokféleképpen értelmezhető és alkalmazható, kevesen indítanak ilyen pert. Ha az új szabályozás életbe lép és konkrétabban fogalmaz, talán többen élnek majd ezzel a lehetőséggel – vélekedik dr. Vida Sándor ügyvéd.
A hódmezővásárhelyi Kovács-Küry Időskorúak Otthona nemrég az alaptörvényre hivatkozva indított pert lakók leszármazottai ellen. Az otthonban élő szülők nyugdíja ugyanis nem fedezi a térítési díjat, amit a gyerekeiken szeretnének behajtani. Két perben száz-százezer forint nagyságrendű összeget követelnek, de a vezető szerint tavaly 23-24 millió forint hiányuk volt a meg nem fizetett díjak miatt. A tárgyalások nemrég kezdődtek a Hódmezővásárhelyi Városi Bíróságon. Mindkét alperes azt állítja, hogy nem áll módjában megfizetni a különbözetet.
Kérdés, hogy egy ilyen vagy ehhez hasonló ügy milyen hatással van a szülők és gyerekeik viszonyára. – A szülőkről gondoskodás elemi ösztön az emberben. Ha ez nem jelentkezik, akkor annak oka van, és valószínűleg nem sok köszönet lesz a gondoskodás kikényszerítésében – így látja Csehák Hajnalka pszichológus. – A törődés a felmenőkkel szépen fokozatosan kezdődik az ember életében.
Az első állomás akkor érkezik el, amikor a gyerek életszínvonala magasabb lesz, mint a szülőé. Először csak a luxustermékekben segítenek: elviszik a szülőt nyaralni, néha bevásárolnak neki, és kialakul a folyamatos gondoskodás. A magas gyógyszerköltségek miatt sok szülőnek egyre inkább szüksége is van a segítségre, anyagi és fizikai értelemben egyaránt.
Egy, a 2000-es évek elején készült magyarországi tanulmány szerint az időskorúak nagy része anyagilag leginkább magára számíthat, viszont majdnem minden megkérdezett úgy érezte, hogy a bajban maga mellett tudhatja-e a rokonait. Réti Józsefné Klárika tökéletesen egyetért ezzel. – Két gyerekem van, mind a ketten sokat törődnek velem. egyikük a város másik felén lakik, kocsival hoznak-visznek magukhoz – mesélte. Sok családban azonban inkább a szülő segíti felnőtt gyermekét.
– Kicsi a nyugdíjam, de a fiam munkanélküli, és tudom, hogy gyakran éhezik. Én bármikor szívesen látom, de hozzám utazni is pénzbe kerül. Egy falat sem megy le a torkomon anélkül, hogy ne gondolnék rá, és a hatvanötezer forintból ötezret minden hónapban postára adok neki – mesélte Mária, aki fia miatt nem akart teljes névvel szerepelni. Hegyes Tiborné Judit is támogatja a
gyerekeit, amiben csak tudja.
A fiatalok leginkább az unokák felügyeletében kérik a segítségét, találkozásunkkor is büszkén tologatta a legifjabb családtagot, a négy hónapos Ádám Zsigmondotaz utcán. – Most még jól tartjuk magunkat, ám fordulhat a kocka. Biztos vagyok benne, hogy a három gyerekünk akkor is mellettünk lesz. Amikor szalagszakadással kórházba kerültem, vagy a férjem volt beteg, akkor is ott voltak, és mindenben segítettek – fogta a fiatalok pártját. Kovács Imréné Katalin is besegít a lányának, Zsuzsának. – Cserébe én is biztos vagyok benne, hogy a gyerekeimre bármikor számíthatok, igazi támaszaim öregségemben – tette hozzá Katika.
