Szilvia harcol kómában fekvô férjéért

Több mint két hete lebeg élet és halál között Kasza István. A férfi kukásként dolgozott. Mint minden nap, azon a csütörtökön is az autó hátsó részén állva utazott, amikor egy postásautó beléjük rohant, a két hatalmas jármű közé préselve Istvánt.

– Azok, akik látták, azt mondták, hogy már nem látom őt többé élve – emlékszik felesége, Szilvia, aki azóta sem tudja elhinni, hogy ez pont velük történt meg.
István hét napból hetet dolgozott, két műszakban, nem járt el sehová, csak a családjának élt. Nehéz anyagi helyzetük ellenére is mindent próbáltak megadni a kicsiknek. Az asszony nemrég vált tünetmentessé egy súlyos, két éve tartó, ismeretlen betegség után. Amikor azt hitték, végre megnyugodhatnak, jött az újabb, még szörnyűbb csapás. István szervezete egyelőre nem adta föl a harcot.

– Több helyen is súlyosan megsérült, de a legrosszabb az agykárosodás. Már felkeltették, éber kómában van. Az orvosok egyelőre nem biztatnak, mindennap kérdés, túléli-e a következő napot, borzasztó rohamai vannak, és az orvosok azt mondták: ha felébred, akkor sem lesz már ugyanaz, mint aki volt – mondta a Borsnak elcsukló hangon az asszony, aki azonban elszántan reménykedik.

– Nemrég kinyitotta a szemét, és láttam az arcán: megérezte a jelenlétem. A láza is lejjebb ment. A gyerekek mindennap kérdezik, mikor jön haza az apjuk. A férjem fizetéséből éltünk, így nem tudom, mihez kezdjünk most a három gyerekkel. De tudom, erősnek kell lennem, hiszen én tartom bennük is a lelket. Most önkéntesként dolgozom, ezért cserébe kapunk ételt.

Az asszony minden áldott nap bemegy a férjéhez, bármit megadna azért, hogy felépüljön. – Az édesanyja 38 évesen ment el. Istvánnak most volt a 39. születésnapja. Megérte, és most már biztos vagyok benne, hogy életben marad! – bizakodik Szilvia.