Tizezer perc

Szégyenteljes, viszolyogtató hét van a hátunk mögött. Ha volt még eddig egy kicsinyke súlya annak, hogy Magyarországon demokratikus felhatalmazás alapján működő intézmények vannak, ettől a héttől ez a súly elenyészett. Az a szégyenteljes, cinikus kapkodás, amellyel az MSZP, és az SZDSZ miniszterelnök-jelöltet keresett, ahogy röpködtek a levegőben a nímandok, és a senkik nevei, ahogy sorra mondta vissza a felkérést minden valamirevaló, becsületes ember, az arcpirulásra késztetett minden polgárt ebben az országban. Mindezt pedig a semmiért! Az ugyanis az első pillanattól világos volt, hogy csak olyan kormány jöhet létre, amelynek nincs szilárd parlamenti bázisa, nincs társadalmi támogatottsága, és amely kiszolgáltatott azoknak a borzalmas, egymást maró pártoknak, amelyek az elmúlt hét évben padlóra küldték az országot.