Tetszett volna fizetni rendesen. Hogy közben rákbetegnek is tetszik lenni? Vagy a kezelés, vagy a lakbér, ugye. És gyerekek is vannak? Tetszett volna nem megszületni!
Ül valaki a hivatalban, papírokba temetkezve egy ablak mögött. Ő az ügyfélelhárító, meghallgatja a panaszt, majd a kellő passzus megtalálása után felvartyog: nem. Tisztán és hangosan, értse az ügyfél, hogy a törvény az törvény. Ügyfél elbattyog, jön a következő, az ablak mögül meg, mint egy leállíthatatlan kereplő, rendületlenül csattog a „nem”.
Igen, mert mi törvénytisztelő ország vagyunk. Ha valaki nálunk tartozik, azt amíg ki nem köhögi a lelkét, bevasaljuk rajta. Ezt írja elő a jogszabály. Ha nem jutunk a pénzünkhöz, tessen menni a levesbe. Hogy mi vagyunk olyan pozícióban, hogy segíthetnénk? A törvény azt nem engedi. Tetszett volna fizetni rendesen. Hogy közben rákbetegnek is tetszik lenni? Vagy a kezelés, vagy a lakbér, ugye. És gyerekek is vannak? Tetszett volna nem megszületni!
Nyilván borzasztó olvasni a fenti érvelést, pedig nem vicc. Andrea agydaganatos, beteg a férje, a fia. Ma utcára teszik őket, hiába fizetnének akár apránként.
De valakik eldöntötték: Andreáékat egy nappal a kilakoltatási tilalom előtt ki kell tenni. A többiek pedig érezzék szerencsésnek magukat, hogy maradhatnak. Már a törvény védi őket. A következő télig.
