Rendben, van abban igazság, hogy Dzsudzsák Balázsnak az anyagiak fontosabbak, mint más értékek – elég, ha ránézünk kedvencünk autóparkjára –, de igazából nem gondolunk bele a helyzetébe. Vagy másképp: bedőlünk annak a maszlagnak, amit a menedzserek terjesztenek.
Mert nézzük a tényeket! Balázs mit nyújtott az Anzsi Mahacskalában? Igazából semmit. Hát a Dinamo Moszkvában? Detto. Akkor vajon mi a jó francért kellene a Dortmundnak, az Internek, a Liverpoolnak vagy mit tudom én még kinek? Ugye!
De mondok egy másik érvet. Kinek lenne jó, ha egy sztárcsapathoz került volna, ahol nagy valószínűséggel örökös kispados marad. Neki? Biztos nem, sem anyagilag, sem erkölcsileg. A magyar válogatottnak? Biztos nem, hiszen a mindenkori kapitánynak játékban lévő futballistákra van szükség. Akkor meg? Szerintem jó helyen van ott a török végeken. Neki is jó, a magyar válogatottnak is jó, nekem meg tökmindegy.
Erről jut eszembe. Tudják, miért nem mentem el a New York Timeshoz főszerkesztőnek? Mert nem hívtak. És angolul sem tudok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.