A mai tízéveseknek fogalma sincs arról, ki is volt a brazil rabszolganő, akinek a felszabadításáért talán még a szülei (vagy nagyszülei) is gyűjtést szerveztek a nyolcvanas években.
Hajdanán csupán két tankönyvük volt nagy- és dédszüleinknek: az egyikből írni, a másikból olvasni tanultak. Nem is okozott ekkora felháborodást a tankönyvek szövege, mint most. Pedig napjainkban is csak kétféle tankönyv van, igaz, már tantárgyanként és osztályonként változik. De lapozzunk bele ezekbe!
A botrányt kiváltó „nyugatellenes” szövegben (tudják, ebben kárhoztatják a plázába járást, a hamburgerevést meg bizonyos sportcipőket) talán nem csak a mondanivaló kelthet bennünk rossz érzést, de a szöveg bugyutasága is. Mintha készakarva szerette volna a szerző „lebutítani” mondandóját, hogy a gyerekek jobban megértsék. Jeleznénk, hogy a gyereket nem kell hülyének nézni, sokkal okosabbak, mint a felnőttek.
Ugyanez köszön vissza az ostoba rajzos feladatnál. Most őszintén: az alkotó járt mostanában vidéken? A hagyományőrző szakkörökön kívül ugyanis ott sem járnak már (néhány évtizede) népviseletben. De akad még néhány szép példa: bekerült a tankönyvekbe – még ha csak hivatkozás szintjén is – többek közt Isaura is. A szándék itt is egyértelmű: valamilyen élő példával megragadni a gyerekek figyelmét.
Csak szólunk, hogy a mai tízéveseknek fogalma sincs arról, ki is volt a brazil rabszolganő, akinek a felszabadításáért talán még a szülei (vagy nagyszülei) is gyűjtést szerveztek a nyolcvanas években. A hatodikos törikönyvön található színesbőrű lovag pedig talán éppen a rajzos feladatnál kifogásolt diszkriminatív viselkedésre való hajlamot igyekszik kiegyenlíteni.
Ezek után nem meglepő, ha az internetet máris elárasztották a tankönyveket kigúnyoló montázsok (mémek), a matekkönyvre például Matolcsy Györgyöt tették. Ki tudja, talán egyszer nem csak vicc lesz ebből. Igaz, azon már nem fogunk nevetni.
