A tények igencsak makacs dolgok. Itt van például ez a mostani ügy. Welsz Tamás halálával kapcsolatban azonkívül, hogy megtörtént, nem sok mindent tudni.
Persze így nem is lehetne alapja jó néhány remekbe szabott összeesküvés-elméletnek. A politika világában nem is egy ilyenről hallani. Nem kell ehhez a tengerentúlra menni, elég, ha a saját portánkon söprögetünk. Fenyő-gyilkosság például? Ki, mikor, kivel, miért? Kérdések sorozata, amelyekre nincs megnyugtató válasz. Vagy a jó kis olajügyünk, amiről még mindig nem tudni, eszik-e vagy isszák.
Persze nem azt mondom, hogy nincs az ezekkel kapcsolatban felröppenő hírfoszlányoknak semmilyen valóságtartalmuk, de hogy túl sok sem, arra... nos, inkább nem mondom, mit lehetne venni.
Mit tudhatott Welsz Tamás? – teszik fel többen, többféleképpen is a fogós kérdést. Az még fogósabb, hogy kiről, kikről mit. Egyáltalán kinek jó és kinek rossz, hogy nem szólalhat meg többé a Simon-ügyben. Ami szocialista berkekben ugye nincs is, de hát Zuschlag-ügy sem volt. Teccikérteni? És a Fidesznek rossz-e? Vagy pont az ellenkezője: jó, hogy nem került elő a többi útlevél. Kinek, kiknek van még takargatnivalójuk ebben a posványban?
Ami jelenleg zajlik a hazai politikai életben, az az elmúlt évek legnagyobb, legsúlyosabb, legsötétebb botránya. Ehhez képest egy Paks2 vagy egy szaftos Simicska-tender kismiska. Persze utóbbi kettő esetében legalább tudjuk (tudjuk?), hogy micsoda, míg a mostani ügynél csak a találgatás marad. Ismételten. Meg az összeesküvés-elméletek.
Az egyszeri választópolgár pedig a sokadik ilyen után csak unottan legyint egyet: már megint hülyének néznek minket.
