Kikérem magamnak! Gyengülő memóriám nem kuka, kéretik nem teleszórni infószeméttel. Márpedig ezt kapom a reklámokból.
Márpedig ezt kapom a reklámokból. Az egész célja nem a vásárlók meggyőzése, csak a morzsák elszórása, amiket majd a kíváncsi emberi elme felcsipeget, amikor a bolt polcánál választani kell két termék közül.
Az ember azt sem szereti, ha a postaládáját teleszórják reklámszennyel, és válogathatja a küldeményeit, s miközben küzd a szórólapárral, annak alapinformációi annyi idő alatt is megfertőzik az agyát, amíg kidobja az olcsó papírt.
És hiába ragasztja ki: „nem kérek szórólapot”, azok csak jönnek. Szerintem hiába próbálják informatikai fejlesztéssel kiiktatni a tévészpotokat, azok vagy így vagy úgy, de beszivárognak az agyunkba. Az interneten barangolva már most is az arcába kapja azokat az ember, hiszen látogatott oldalakon bannerekben futnak a filmek.
Olyan csata ez, mintha az ember egy drogellenes fegyveres ügynökség tagjaként a dél-amerikai csempészekkel folytatna macska-egér harcot. Az ilyen csatározásban a kartellek mindig kitalálnak valami új stiklit, amit a hatóságok igyekeznek felfedni. Akár mini tengeralattjárókat is bevetnek. Tudom, miről beszélek, láttam valamelyik természettudományos csatornán.
Jó kis dokumentumfilm volt, nagyjából három reklámblokkal az ötvenperces műsor alatt. Nem számoltam, éreztem: a reklámok ritmusa gyakran nézett csatornáknál már rögzült. Tudom, mikor számíthatok rájuk. Na de, az ég áldja meg, épp ezt kérem, hogy ne tegyék velem! Nincs az agyamnak enélkül is elég baja?
Nem elég, hogy tévével mérgezem? Akkor igenis legyen kihagyható a reklám. Úgysem fogom mindet átugrani, amíg fel nem találják a sörhűtővel kombinált tévét is.
