Vélemény: Áldozatok

Az elkövetők börtönben, életük végéig a rácsok mögött maradnak, ha az elsőfokú ítéletet másodfokon is jóvá hagyják. A kedélyek mégsem nyugszanak: vannak, akik a halálbüntetés visszaállítása mellett kampányolnak, és vannak, akik a fiú édesanyját és nevelőapját hibáztatják a történtekért. Igen, jól látják: a kisfiú nevelőapját, Sándort és az édesanyját, Szilviát teszik felelőssé.

A halálukat kívánják!

Szita Bence édesanyja fenyegetést kapott, korábban a nevelőapját, Sándort kiáltották gyilkosnak a saját otthona előtt. Egy édesanyát, aki testét, vérét adta egy apró fiúnak és egy mostohaapát, aki saját gyermekeként szerette és nevelte őt.

Kilenc. Kilenc hónap telt el Szita Bence halála óta. Éppen annyi idő, amennyi idő alatt egy új élet születik, egy apró emberke jön a világra. A szülei számára Bence pótolhatatlan, és Bence a mai napig él! Az édesanyja maga előtt látja az első mosolyát. Nevelőapja hallja a nevetését a kertből.

Az „igazi áldozat” azonban mégsem Bence. Ők ketten, Szita Szilvia és Gyöngyi Sándor. Ők ketten maradtak itt, ők érzik azt az űrt, amelyet ez az apró mosolygós kisfiú hagyott maga mögött. Ők ketten gondolkodnak minduntalan azon: vajon mit rontottak el, mit kellett volna másképp tenniük, hogy ezt a szörnyűséget megakadályozzák?

Gyilkosok? Ha esetleg így is érzik magukat néha, ők az élő áldozatok.