„Két hétig egy korty vizet sem ittam” – elképesztő, mit tett Mónikával a napi négy liter üdítő

Amikor közölte vele az edzője, hogy le kell mondania az üdítőkről, kenyérről, édességekről, egy pillanatra elgondolkodott, hogy tényleg akarja-e a fogyást, vagy maradjon minden a régiben. Végül a változás mellett döntött, és onnantól kezdve nem lehet letéríteni erről az útról…

„Napi négy liter üdítőt ittam”

Mónika szülés után kezdett el hízni, újdonsült anyukaként sokat volt otthon a picivel és egyre többet evett.

– Valamilyen szinten utolért a depresszió is abban az időszakban – árulja el. – Utána olyan munkahelyem lett, ami nappalos és éjjeli műszakokban váltakozott, emiatt teljesen felborult a hormonrendszerem. Azt gondolom, ezek mind közrejátszottak abban, hogy meghíztam. Egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy mit fogyasztok. Olyan is volt, hogy két hétig egy korty vizet meg nem ittam, de a napi négy liter üdítő megvolt. Egy idő után nagyon fájt tőle a gyomrom. Mindenki mondta, hogy sok lesz ez, de nem érdekelt. Inkább beszedtem heti egy doboz fájdalomcsillapítót, de erről nem mondtam le. A kenyér volt a mindenem, semmit nem ettem meg nélküle. Volt, hogy amíg főtt a csirkepaprikás, addig eltüntettem egy friss kis vekni kenyeret tejföllel. Mire megfőtt, addigra lementem, vettem még egy kis veknit és abból is szeleteltem az ebédhez. Hiába mondták, hogy el vagyok hízva, nem foglalkoztam vele. 

„Nagy elszántság és kitartás kell”

A gyergyószentmiklósi nő akkor döntötte el, hogy le szeretne fogyni, amikor egészségügyi probléma jelentkezett nála, rettenetesen fájtak a lábai.

– Már korábban egyszer próbáltam lefogyni, de nem sikerült, végül feladtam – meséli. – De a láb-fájdalmam csak nem akart elmúlni. Elmentem az orvoshoz, aki azt mondta, hogy az az egyetlen megoldás, ha lefogyok. Volt egy ismerősöm, aki akkoriban kezdett el személyi edzőként dolgozni. Véletlenül összefutottam vele egy bevásárló központban és pár napon belül belevágtunk a közös munkába. Összeállított nekem egy étrendet és elkezdtem hozzá járni edzeni. Nagy elszántság és kitartás kellett hozzá. Nem az a nehéz, hogy elmenj egy órát sportolni, hanem az, amikor itthon vagy egyedül és kontrollálni kell, hogy mit eszel, iszol. Magamnak mindig külön főztem, és külön a családnak. De addig kóstolgatták, amit magamnak készítettem, hogy sok minden megtetszett nekik, így ki tudtuk iktatni a házból a fehér lisztet, olajat stb. Persze nem mondom, hogy néhány hetente nem készítek nekik híg palacsintát, de korántsem olyan gyakran, mint régen. 

„Nem vennék fel fürdőruhát”

Mónika hatalmas utat járt be, de még nem elégedett magával, szeretne tovább formálódni, izmosodni, fejlődni. 

– Ha valaki valamit el akar érni, akkor azt tűzön-vízen keresztül megcsinálja – mondja. – Legalábbis én így működök. Nehéz volt, de megérte. Megszűntek az egészségügyi problémáim, nem fáj a lábam. Régen évekig fel volt borulva a hormonháztartásom, ami egy fiatal nőt eléggé el tud keseríteni. Sok pénzem bánta, mert orvosról orvosra jártam, hogy megtudjuk az okát, de nem találtak semmit. A rendszeres edzés, az egészséges étkezés ezt is helyrehozta, igaz, bő fél év kellett hozzá. De egyszer csak azt vettem észre, egyik napról a másikra, hogy minden rendben van. Érdekes, de néha még mindig kövérnek látom magam, és néha a mai napig elkeseredek. Már teljesen másképp nézek magamra, de például még most sem vennék fel fürdőruhát egy strandon. Ugyanakkor, az eddigi átalakulás is sokat segített már a nőiességemben, az önértékelésemben.

„Fontos a támogató környezet”

Mónika nemcsak bizonyos alapanyagokat zárt ki az életéből, hanem azokat az embereket is, akik nem támogatták az új életmódjában.

– Próbáltam olyan embereket magam köré gyűjteni, akiktől biztatást és pozitív energiát kapok – mondja. – Van egy barátnőm, aki szívvel lélekkel az első perctől kezdve hitt bennem. Holott, biztos vagyok benne, hogy néha benne is felmerült a kérdés, hogy vajon tényleg sikerül-e, de mindig mellettem állt. Az edzőteremben is sok biztatást kaptam, nem csak a saját edzőmtől, hanem a többiektől is. Néha elég egy-egy mondat, hogy: ügyes vagy, szépen fejlődsz. De szerintem fontos, hogy a mindennapi motivációt saját magunkban kell megkeressük, nem várhatjuk el mindig mástól. Ugyanakkor, kell egy olyan szakember, amilyen az enyém, aki nulla-huszonnégy órában elérhető. Ha azt éreztem, hogy már nem tudom csinálni, éjjel 12-kor is felvette a telefont és azt mondta: nyugi minden rendben, holnap találkozunk, egyél egy almát, vagy igyál egy kis vizet. Ő elsősorban nem a pénzért csinálja, hanem tényleg azt szeretné látni, hogy az ügyfelei fejlődnek. 

Kislányára is kihat az életmódváltása

Mónika korábban, kontroll nélkül minden édességet megadott a lányának.

– A kislányom 12 éves, vékony alkat, rendszeresen sportol, úszik, táncol, kosarazik – meséli. – Nem ítélem el azokat a szülőket sem, akik teljes mértékben eltiltják a gyereküket az édességektől, de nem is értek velük egyet. Azt gondolom, hogy nem ronthatom el azzal a lányom gyerekkorát, hogy eltiltom a nassolnivalóktól, hiszen a legtöbb gyerek is eszik ilyesmit. Nem fogom annak a kínzásnak kitenni, hogy nem ehet csokit vagy csipszet. Viszont az változott, hogy most már szabok egy határt. Van az a pont, amikor azt mondom, hogy mára elég. Persze, hozzáteszem, hogy ha két órával később odajönne és megkérdezné, hogy ehet-e még egy kocka csokit, biztos, hogy megengedném. A másik dolog pedig, amin változtattam, hogy étkezés előtt nem lehet nasi. Először egye meg az ebédet, vacsorát, és ha utána még szeretne egy kis édességet enni, akkor természetesen lehet. Azt vettem észre, hogy amióta bevezettem ezt a szabályt, azóta ritkábban kéri a desszertet.