A következő három múzeum nem is lehetne különbözőbb. A lengyelben Krakkó nemzeti finomságát, a bagel és a perec szerelemgyerekét ünneplik és sütik, az németben a krumpligombóc története áll a középpontban és egy gyár, ami még ma is ellátja az ország egy részét gombócokkal. Az osztrák múzeum pedig vándorol, és városról városra viszi a különböző korok főzőtudományát. Íme a részletek.
Krakkó a bölcsője a perec és bagel szerelemgyerekének, vagyis az obwarzanek karikáknak, amiket mind a mai napig városszerte kapni lehet. Megtaláljuk őket pékségekben, nagyobb élelmiszetboltok kínálatában, de a legautentikusabb, ha egy olyan kis kocsiból veszünk egyet, amit az alábbi képen is látni. Viszont ha nem csak megkóstolnánk, de a történetét is megismernénk ennek a nemzeti utcai pékárúnak, akkor látogassunk el a neki létesített múzeumba, ahol a saját kelttészta fonatunkat is elkészíthetjük.
A Zywe Muzeum Obwarzanka egy olyan hely, amit élő múzeumnak mondanak, mivel amellett, hogy megismerhetjük az étel történetét, a kiállítási útvonal egyik pontján el is készíthetjük azt, és mire a végére érünk az interaktív múzeumi tárlatnak, a nevünkkel megjelölt, frissen kisült fonatot meg is kóstolhatjuk, haza is vihetjük.
Az obwarzanka története több mint 600 évre nyúlik vissza. Ahogy a múzeum oldalán írták, ezt az egyszerű, de finom főtt-sült tésztát szívből szeretik a helyiek, a turisták és bizony a krakkói galambok is. Már a középkor óta része a város életének - ették ezt királyok, lovagok és még a Wawel sárkánya is megkóstolta.
A múzeumi séta során mindenki kap egy kis darab begyúrt tésztát és elkészítheti a saját krakkói bagel-perecét, de közben azt is megtudhatja, mi az obwarzanka és a bagel közötti különbség, és hogyan kapcsolódik a története annyira szorosan a városéhoz. A múzeum pár száz méterre van a főtértől, nem nehéz megtalálni. Arra számítsunk csak a legutóbbi hírek szerint, hogy a workshopokat egyelőre csak lengyel nyelven tartják, de a kísérő videókon van angol felirat.
A thüringiai burgonyagombóc-világot is érdemes látni
Akiket tényleg mélyebben is érdekelnek a különböző ételek kultúrtörténeti hátterei, és éppen Németországban járnak, azoknak ajánlott felkeresni a Thüringer Klos-Welt interaktív múzeumot és gyárat, amit Heichelheim településén találni.
A történet szerint, a thüringiai burgonyafeldolgozás 1739-ben indult el, mikor I. Ernest Augustus, Sachsen-Weimar hercege a heichelheimi gazdasági birtokán először burgonyát termesztetett. A településen 1968 óta ipari mennyiségben pucolták a burgonyát, 1974-től kezdve pedig a nyers, lereszelt majd kicentrifugázott burgonyamasszát az Eredeti Thüringiai Burgonyagombóc alaphozzávalójaként használják fel.
Kicsiknek és nagyoknak pont ezt a folyamatot mutatják be a Thüringer Klos-Welt interaktív múzeumban, de közben persze a gyár bejárható részeit, a korábban használt munkaeszközöket is megnézhetjük. Láthatjuk azt is, hogy 1974 óta miként változott az Eredeti Thüringiai Burgonyagombóc arculata, reklámjai, mennyi féle és milyen ízesítésben kínálják - a vákumozott gombócoktól az instant (adj hozzá tejet, vizet) változatig.
Pár éve mi is ellátogattunk a múzeumba. A fenti képek is ezt igazolják, de hát krumpli reszelés és paszírozás közben nehéz volt jó fotókat készíteni. A workshopon egyébként kétféle gombócot készíthetnek el a látogatók. Egyet nyers burgonyával - amit le kell reszelni, majd egy ipari centrifuga kisebb változatával ki kell centrifugázni, hogy ne maradjon benne nedvesség - egyet pedig főtt burgonyával. Így a workshop végére mindkét változatot megkóstolhatjuk. Persze a gyerekeknek a főtt burgonyás változat elkészítése sokkal egyszerűbb és mókásabb is.
A Thüringer Klos-Welt 3000 négyzetméteren terül el, és megannyi érdekességet hozott egy tető alá. A workshopokon és a múzeumon kívül retro autó kiállítása is van, illetve gyerekvilága gombócpiramissal.
A vándor főzőtanfolyam, amivel az évszázadok utaznak
Bevalljuk ilyen projekttel eddig még nem találkoztunk.
Az osztrák KochKulturMuseum 2020 őszén indult útjára, és az alapítók szerint az elkötelezett tagok a főzési kultúra minden aspketusát, a feldolgozást, az elkészítést a tálalást és a fogyasztást is kutatják - arra koncentrálva, hogy ezek miként alakultak és változtak az elmúlt évszázadok alatt. A lényeg tehát, hogy a KochKulturMuseum nem egy állandó hellyel és témával bíró, tradicionális múzeum, hanem egy vándor esemény, amit kiegészítenek a workshopok.
Amint az oldalukon is írják, a KochKulturMuseum a főzés minden részletét kutatja és a kutatási eredményeket be is mutatja, sőt kóstolót is ad belőle azoknak, akik ellátogatnak az oldalukon megadott helyszínekre és eseményekre. Ezeken a történelmi főzőtanfolyamokon megelevenedik többek között Jane Austen kora, a 19. századi Regency stílusban, a késő középkor konyhai kultúrája, Hildegard von Bingen kora, illetve karácsonykor, több időpontban a viktoriánus kor karácsonya is.
A helyszín a legtöbb esetben Eggenburg, de lesz előadás és kurzus Eisenstadt-ban, Burg Clamban, Ebenthalban és Maria Enzersdorf-ban is. A kurzusok díja 94 euró körüliek, amikben benne vannak a minőségi alapanyagok, alkoholmentes és alkoholos italok, az adott kornak megfelelően beöltözött segítők, a kötények és receptek.
