Indiában számos építészeti csodát lehet találni, de az európai építészethez szokott szemünknek az egyik legkülönlegesebbnek a lépcsős kút tűnhet. Első ránézésre talán meglepő, de ezeknek a bonyolult, geometrikus mintázatú, a csiszolt gyémánt töredezettségét idéző lépcsős szerkezeteknek a kialakítását elsősorban nem az esztétikai szempontok, sokkal inkább a funkciójuk határozta meg.
A lépcsős kutak tulajdonképpen aknák a földben, amelyeket azért ástak ki, hogy összegyűjtsék az esővizet. És mivel az időjárás igen változékony Indiában, olyan lépcsős szerkezetet kellett kialakítani, amelyeken le lehet ereszkedni a vízhez, akármekkora is legyen a vízszint. Így emeleteket kellett kialakítani, és ez a szükségszerűség hívta életre azokat az izgalmas geometrikus mintázatokat, amelyeket az ezernyi cikkcakkban egymáshoz illeszkedő lépcsők alakítanak ki.
A lépcsős kutakat víztározóként emlegetjük, de valójában ennél sokkal többet jelentenek. Ezek a mély gödrök közösségi térként is szolgálnak, és erre nemcsak szépségük miatt ideálisak, hanem azért is, mert hűsölni is jó bennük: lent a gödörben, a különböző szinteken kialakított árkádjaik alatt ugyanis a hőmérsékletük mindig egy kicsit alacsonyabb, mint a felszínen. Emellett vallási rituálék helyszínei is, ennek köszönhető, hogy némelyikük gazdag díszítést kapott.
A legtöbb lépcsős kút India északi részén található, közülük több még ma is látogatható állapotban van. Ezek közül válogattunk.
3500 lépcső vezet le a Chand Baori-kúthoz
Már méreténél fogva is az egyik leggrandiózusabb az India északnyugati részén, Dzsaipur közelében lévő Chand Baori-kút, melyet a 8. és a 9. század fordulóján építettek. Az építményben nem kevesebb mint 13. szinten keresztül haladhatunk le a mélybe, a fal 3500 lépcsőfokból áll.
Bár építésének idején megbízható vízforrás volt, ma már nem kútként funkcionál. Közösségi tér, vallási ceremóniák helyszíne és persze a turisták által kedvelt látványosság is egyben. Tekintve, hogy elég mély, a hőmérséklete 5-6 Celsius-fokkal is alacsonyabb, mint a felszínen.
A Királynő kútja, amelynek minden négyzetméterét hindu faragványok borítják
A puritánabb Chand Baori-kúttal ellentétben a Patan városában lévő Rani Ki Vav kút – vagy más néven a Királynő kútja – falának minden négyzetméterét faragvány borítja. Alternatív elnevezését onnan kapta, hogy az akkori 11. században uralkodó I. Bhimdev király feleségének parancsára épült.
Az építmény szerepel az UNESCO világörökségi listáján mind a szerkezete, mind pedig a Visnu és más istenségeket ábrázoló faragványainak kiemelten magas színvonala miatt. Az, hogy ilyen jó állapotban maradtak meg a szobrok, egy természeti katasztrófának köszönhető, amelynek következtében egészen az 1940-es évekig iszap borította a kutat.
A lépcső, amelyre több mint száz apró szentélyt építettek
Ez a száz kis szentéllyel tűzdelt lépcsős kút az északnyugati Gudzsarát államban lévő Modhera falujában egy hindu szakrális komplexum része. Az épületegyüttes középpontjában a Naptemplom áll, amelyet úgy építettek meg, hogy a nap-éj egyenlőség idején a belső szentélyébe besüssön a nap. Az építészeti kialakítás tisztelgés a Solanki-dinasztia uralkodói előtt, akik azt állították, hogy a Nap istentől származnak.
A templom a Surya Kundra nevű lépcsős kút mellett áll, amelyre több mint száz, a hindu építészetben jellegzetes kis szentélyt emeltek. Az épületegyüttest ugyanaz a király emeltette, aki a süllyesztett, faragott kőből készült művészeti galériát is. Az egész komplexum I. Bhimdev király ötlete alapján épült, akinek felesége Patanban a fentebb már említett, hatalmas Rani Ki Vav kutat emeltette.
Forrás: Wikipedia, Lonely Planet, CNN
