A légiutas-kísérők titkos kódja azokra, akiket szimpatikusnak, vagy vonzónak találnak

A repülőgép utasterében zajló munka kívülről fegyelmezettnek és pontosnak tűnik: mosolygós légiutas-kísérők, gördülékeny kiszolgálás, tökéletes profizmus. Csakhogy a fedélzeten dolgozóknak is megvan a maga különös világa – külön nyelvvel, rejtett jelzésekkel és néha egészen szellemes titkos kódokkal.

Titkos kódok: Bob, Mermaid és társaik

A személyzet tagjai gyakran kénytelenek villámgyorsan kommunikálni egymással, miközben a szűk folyosón tolják a kocsikat, vagy éppen száz utas kéréseit próbálják összehangolni. Ilyenkor nem marad idő hosszas magyarázkodásra – ezért alakult ki a repülés sajátos szlengje, amelyben minden szónak jelentése van.

Az egyik legismertebb titokzatos kifejezés a „Bob” – ami valójában egy rövidítés: „Babe On Board”, vagyis „jóképű utas a fedélzeten”. Ha a személyzet tagjai ezt a szót használják, máris tudják egymás között, ki az, aki felkeltette valakinek az érdeklődését. Egy légiutas-kísérő szerint a „cheerio” kifejezés pedig titkos flörtöt jelenthet: ha ezt halljuk leszálláskor, könnyen lehet, hogy valaki kiszemelt minket.

„Ilyenkor mindig visszasietünk a konyhába, és megosztjuk egymással, melyik sorban ül a szexi utas. Ilyenkor külön figyelmet kap, néha apró ajándékot is” – mesélte Sherry Martin Peters, több mint huszonhat évig a szakmában dolgozó stewardess, aki ma már egy utazási cég alapítója.

De a „Bob” csak a jéghegy csúcsa. A személyzet titkos kódjai között ott van például a „Mermaid”, azaz „sellő” – így nevezik azokat az utasokat, akik szándékosan elfoglalják a szomszédos üléseket, hogy senki ne üljön melléjük.

Amikor egy kód már nem vicc

A „Code 300” vagy „Angel” kódok már komolyabb jelentéssel bírnak: ez a kód arra utal, ha valaki életét veszíti a fedélzeten. Az „ABP” a „able-bodied passenger”, vagyis a fizikailag fitt, vészhelyzetben segítségre fogható utasokat jelöli. És ott vannak a „Gate Lice”, vagyis a „kaputetvek” – így hívják a beszállókapunál toporgó, türelmetlen utasokat, akik mindenkit feltartanak.

A repülés világa tehát nemcsak földrajzilag, hanem nyelvileg is külön univerzum. „A mi idő- és térérzékünk elmosódik – egyik nap New Yorkban ebédelünk, másnap Párizsban reggelizünk. A saját rituáléink segítenek abban, hogy megőrizzük az ép elménket” – fogalmaz Peters.

A felszín alatt így egy cinkos, humortól átszőtt, mégis feszített tempójú mikrokozmosz működik: a levegőben, ahol a „Bob” nem csak egy név, hanem egy titkos mosoly is a 35 000 láb magasan zajló mindennapokban.

Az alábbi videóból további érdekességeket is megtudhatsz:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: