A Vatikán csendbe burkolózik, amint a bíborosok kulcsra zárják magukat a Sixtus-kápolnában. A pápaválasztás e titokzatos és ősi rítusokkal övezett folyamata évszázadok óta lázban tartja a világot, miközben a katolikus egyház új vezetőjének megválasztására vár. A konklávé nem csupán egy szavazás, hanem egy mélyen spirituális utazás, amelynek végén a Szent Péter Bazilika erkélyéről elhangzik a "Habemus Papam!" felkiáltás.
A pápaválasztás folyamata
Amikor a Szent Péter-bazilika harangjai elhallgatnak, és a Vatikán csendbe burkolózik, valami rendkívüli kezdődik a zárt ajtók mögött. Ez a konklávé, a pápaválasztás szigorú és ősi rítusokkal átszőtt folyamata, amely évszázadok óta lázban tartja a katolikus világot és azon túl is.
Bár a végeredmény – egy új pápa megjelenése a bazilika erkélyén – közismert, a konklávé kulisszái mögötti események és azok történelmi gyökerei kevésbé köztudottak, pedig éppoly izgalmasak.
A konklávé eredete
A „konklávé" szó a latin „cum clave" kifejezésből ered, ami „kulccsal együtt"-et jelent. Ez a név találóan tükrözi a folyamat lényegét: a bíborosokat szó szerint bezárják, elzárva a külvilágtól, hogy befolyásmentesen hozhassák meg döntésüket.
A konklávé kialakulása a középkor viharos időszakára nyúlik vissza. A pápaválasztások gyakran elhúzódtak, politikai intrikák és külső hatalmak befolyása árnyékolta be őket. A hosszas interregnumok káoszt és bizonytalanságot szültek az egyházban.
A fordulópontot az 1268-1271-es viterbói pápaválasztás jelentette. A bíborosok több mint három évig képtelenek voltak megegyezni az utódban IV. Kelemen pápa halála után. A helyi hatóságok, megelégelve az elhúzódó helyzetet, drasztikus lépésre szánták el magukat: bezárták a bíborosokat a pápai palotába, megvonták ellátmányukat, és a tetőt is megbontották, hogy sürgessék a döntést.
Bár ez a módszer meglehetősen erőszakos volt, végül célra vezetett: megválasztották X. Gergely pápát. Az ő nevéhez fűződik a konklávé szabályainak első hivatalos rögzítése 1274-ben, a lyoni zsinaton.
Az évszázadok során a konklávé szabályai finomodtak, de a lényeg megmaradt: a bíborosoknak a lehető legnagyobb szabadság és külső befolyástól való mentesség biztosítása a Szentlélek iránymutatását kérve.
A modern konklávék
A modern konklávé a Vatikánvárosban, a Sixtus-kápolnában zajlik, amely Michelangelo lenyűgöző freskóival teremt szent és emelkedett légkört a választáshoz.
A konklávé kezdetét ünnepélyes szentmise jelzi a Szent Péter-bazilikában. Ezt követően a bíborosok zárt menetben bevonulnak a Sixtus-kápolnába. A kápolna ajtajait kívülről bezárják, a kulcsokat pedig a camerlengo bíboros (a Szentszék ideiglenes vezetője a pápai szék üresedése idején) és más pápai hivatalnokok őrzik.
A bíborosoknak tilos bármilyen kapcsolatot tartaniuk a külvilággal: nincsenek telefonok, újságok, televízió vagy internet. Ez a szigorú elszigeteltség biztosítja, hogy a döntésüket kizárólag lelkiismeretükre és Isten akaratának feltételezett megérzésére alapozzák.
A konklávé idején a bíborosok a Vatikánvárosban, a Szent Márta-házban (Domus Sanctae Marthae) laknak. Bár ez egy modern épület, de a konklávé ideje alatt ugyanaz a szigorú elszigeteltség vonatkozik rá, mint a Sixtus-kápolnára, a bíborosok természetesen itt sem kommunikálhatnak a külvilággal.
A titkos szavazás menete
A konklávé elején és a szavazások előtt a bíborosok imádkoznak a Szentlélek vezetéséért. Úgy tartják, hogy a döntésüket nem politikai megfontolások, hanem Isten akarata kell, hogy vezérelje. A pápaválasztás titkos szavazással történik. Naponta kétszer tartanak szavazást: reggel és délután.
A bíborosok kis cédulákra írják rá a választottjuk nevét, majd azokat összehajtva egy urnába helyezik. A szavazócédulák speciális, téglalap alakú papírlapok. A bíboros ráírja a választottja nevét, majd kettéhajtja. A felső részén egy azonosító jel van, amit a szavazás után letépnek, hogy megőrizzék a titkosságot, de szükség esetén ellenőrizni lehessen a szavazatok érvényességét.
A szavazatok összeszámlálása gondos és nyilvános eljárás a bíborosok előtt. Minden cédulát felolvasnak, és a neveket külön listán rögzítik. Ha a szavazatok száma nem egyezik a jelen lévő bíborosok számával, az egész eljárást meg kell ismételni. A szavazatok összeszámlálása után a cédulákat elégetik. Itt jön képbe a konklávé egyik legismertebb és leglátványosabb rítusa: a füstjelzés.
Ha az első szavazáson senki sem kapja meg a szükséges kétharmados többséget, a szavazólapokat kénnel keverve égetik el, ami fekete füstöt eredményez (fumata nera). Ez a jelzés tájékoztatja a Szent Péter-téren várakozó tömeget és a világsajtót, hogy a bíborosok még nem jutottak döntésre.
A szavazások mindaddig folytatódnak, amíg egy jelölt el nem nyeri a kétharmados többséget. Amikor ez megtörténik, a szavazólapokat kén nélkül égetik el, így fehér füst száll fel a Sixtus-kápolna kéményéből (fumata bianca), jelezve, hogy a szavazás sikeres volt, valaki megszerezte a kétharmados többséget.
Érdekes módon a füstjelzés nem volt mindig egyértelmű. A múltban előfordultak félreértések és bizonytalanságok a füst színét illetően. A modern időkben technikai segítséget is bevetnek a füst színének egyértelművé tételéhez, de a hagyomány megmaradt.
A jelenleg dokumentumok égetésére és a füst előállítására használt kályha 1939 óta ugyanaz. A sok bizonytalanság miatt 2005 óta ünnepi harangozás is megerősíti az eredményes pápaválasztást, illetve egy második kályha is kiegészíti az eredeti szerkezetet.
Habemus papam!
A sikeres szavazást követően a konklávé legidősebb bíborosa (ha nem a megválasztott pápa) megkérdezi a megválasztott bíborost, hogy elfogadja-e a tisztséget. Ha igen, megkérdezik, milyen pápai nevet kíván felvenni. Az újonnan megválasztott pápa szabadon választhat pápai nevet. Ez gyakran szimbolikus jelentőséggel bír, utalhat korábbi pápákra, szentekre vagy a pápa személyes elkötelezettségére.
Ezután a bíborosok hódolattal köszöntik az új pápát. A megválasztást követően az új pápa megkapja a halászgyűrűjét és a palliumot, amelyek a pápai hatalom és szolgálat jelképei. Jelenlegi (nyugati) formájában a pallium egy hosszú és "három ujjnyi széles" (keskeny) fehér szalagdísz, amelyet trappista szerzetesek által nevelt bárányok gyapjújából szőnek. A fehér szalagba öt piros keresztet szőnek. A pallium alakja Krisztus igájának, anyaga (tiszta gyapjú) Krisztus pásztori hivatalának, az öt kereszt az ő öt szent sebének szimbóluma.
A konklávé ezzel hivatalosan véget ér, majd az első, vagy protodiakónus bíboros (jelenleg Konrad Krajewski) a Szent Péter-bazilika erkélyéről latinul bejelenti: „Habemus papam", vagyis „van pápánk". Ezután az új pápa is megjelenik a Szent Péter-bazilika erkélyén, és elmondja első áldását (Urbi et Orbi – a Városnak és a Világnak).
A konklávé nem csupán egy egyházi választási eljárás, hanem egy mélyen spirituális esemény, amely a katolikus hit és hagyományok szerves része. A zárt ajtók mögött zajló imádság, a szigorú titoktartás és az ősi rítusok mind azt a célt szolgálják, hogy a Szentlélek vezesse a bíborosokat a megfelelő utód kiválasztásában Péter trónjára. A fehér füst megjelenése nem csupán egy új pápát jelent a katolikus egyház számára, hanem egy reményteli új kezdetet a hívők millióinak világszerte.
