Sede vacante, avagy interregnum - Protokoll Ferenc pápa halála után

A katolikus egyház protokollja Ferenc pápa halála és a konklávé között

Amikor a Szent Péter székét betöltő egyházfő távozik az élők sorából (vagy ritkább esetben lemond, ahogy tette azt XVI. Benedek pápa), a Vatikánban egy ősi rítusokból és modern eljárásokból álló szigorú rend lép életbe, a sede vacante. Alábbi cikkünkben bemutatjuk a protokollt, amely Ferenc pápa halála után lépett életbe és egészen az új pápa megválasztásának elfogadásáig tart.

A sede vacante, vagyis a megüresedett (betöltetlen) apostoli szék időszaka nem csupán adminisztratív teendőket foglal magában, hanem mély spirituális és történelmi jelentőséggel bír. Az alábbiakban bemutatunk néhány kevésbé ismert, ám annál érdekesebb részletet ebből a különleges időszakból.

Mi a szerepe a camerlengonak, vagyis a bíboros kamarásnak?

A sede vacante időszakában az Apostoli Szentszék minden tisztségviselője elveszíti hivatalát, ez alól kivételt képez a főpenitenciárius, akinek a konklávé alatt is engedélyezett a kapcsolattartás a külvilággal, valamint a camerlengo bíboros (vagy bíboros kamarás), aki általában a Szentszék vagyonát és bevételeit kezeli, ebben az átmeneti időben pedig a "miniszterelnöki" teendőket is ellátja.

A camerlengo szerepe tehát a kulcsfontosságú döntésekben még a halál beálltát követően is megmarad. Bár nem rendelkezik pápai hatalommal, az ő jóváhagyása szükséges számos adminisztratív lépéshez. Érdekesség, hogy a camerlengo a bíborosi kollégiumból kerül ki, és „miniszterelnöki" megbízatása a következő pápa megválasztásáig tart.

Interregnum idején a camerlengo feladata a pápa halála beálltának megállapítása, hogy lehúzza ujjáról a halászgyűrűt és összetörje azt a bíboros kollégium előtt. Ezt követően feladatai közé tartozik az új pápát megválasztó bíborosi testület, a konklávé összehívásának előkészítése, és a pápaválasztás zavartalan lefolyásának felügyelete.

A halászgyűrű eltörésének rituáléja nem csupán a pápaság végét szimbolizálja, hanem egy gyakorlati célja is van: megakadályozza, hogy az elhunyt pápa nevében hamis dokumentumok keletkezzenek. A gyűrű, mely Szent Péter apostol halász hivatására utal, minden pápa számára egyedi tervezésű.

Az interregnum idején számos külső jel is utal a pápai szék megüresedésére. Ekkor ugyanis megváltozik a Szentszék címere: a pápai tiara helyett egy esernyő (amely a camerlengo címerében látható) alatt láthatók Szent Péter kulcsai, ez utal tehát a bíboros kamarás kormányzására. Ez a címer látható ilyenkor a Vatikáni Posta által kiadott bélyegeken, illetve az ebben az időszakban kibocsátott euró érméken is.

Az Egyház kormányzását azonban az 1996-os Universi Dominici gregis a bíborosok kollégiumának kezébe adta, így a camerlengo hatalma rendkívül korlátozott, csupán arra terjed ki, hogy az egyházi intézmények továbbra is működhessenek és alapvető funkciójukat elláthassák.

Ősi rituálék, modern eljárások

A pápai lakosztályok lezárása szigorú protokoll szerint történik. A camerlengo jelenlétében lepecsételik az ajtókat, amelyek csak az új pápa megválasztása után nyithatók fel újra. Ez a lépés a magánélet védelmét és a pápai dokumentumok biztonságát szolgálja.

A bíborosi kollégium ülésein, az úgynevezett Általános Kongregációkon a bíborosok szabadon megvitathatják az egyház aktuális helyzetét, a felmerülő problémákat és javaslatokat tehetnek a jövőre nézve. Bár az új pápa személyére vonatkozó nyílt kampány szigorúan tilos, ezek a beszélgetések informális módon befolyásolhatják a bíborosok véleményét a lehetséges utódokról.

A pápai temetés szertartását magában foglaló 9 napos gyászidőszak (novemdiales) tele van ősi szimbólumokkal és imákkal. A ravatal a Szent Péter-bazilikában kerül felállításra, ahol a hívek leróhatják tiszteletüket. A Vatikán korábbi állítása szerint ez Ferenc pápa esetében feltehetőleg szerda (04. 23.) reggeltől lehetséges. A temetés általában a halált követő 4-6. napon szokott lenni.

A temetési mise után a pápákat általában a Vatikáni Grottákban, a bazilika alatti pápai sírboltban helyezik örök nyugalomra. Ferenc pápa azonban úgy rendelkezett, hogy az általános gyakorlattal ellentétben az ő végső nyughelye kedvenc pápai bazilikájában, a római Santa Maria Maggiore-bazilikában legyen.

A Szűz Máriáról elnevezett, alkalmanként Havas Boldogasszonyként is említett Santa Maria Maggiore a világ egyik leghíresebb katolikus temploma, Róma négy nagy pápai bazilikájának egyike, mely több mint 1500 éves múltra tekint vissza. Eddig hat pápát – III. Honorius (1150-1227), IV. Miklós (1227-1292), Szent V. Piusz (1504-1572), V. Sixtus (1521-1590), VIII. Kelemen (1536-1605) és IX. Kelemen (1600-1669) – temettek el itt.

Érdekesség, hogy a temetési szertartás részletei az évszázadok során sokat változtak, de a központi elemek, mint a búcsúimák és a koporsó hármas lezárása (egy ciprusfa, egy ólom- és egy külső fa koporsóba), megmaradtak.

A kilencnapos gyászidőszak alatt tartott misék mindegyikét más szentnek vagy témának szentelik, ezzel is kifejezve az egyház egységét és spirituális gazdagságát.

A konklávé összehívása

A konklávé összehívásának pontos időpontja a bíborosi kollégium döntése. Figyelembe veszik a Rómába érkező bíborosok számát és az előkészületek állását. A cél, hogy a lehető leghamarabb, de a méltóságteljes körülmények biztosításával kerüljön sor az új pápa megválasztására.

A konklávé helyszínének, a Sixtus-kápolnának a külvilágtól való hermetikus lezárása jelzi a választási folyamat komolyságát és a bíborosok elszántságát a Szentlélek akaratának felismerésére. A kápolnában mindenféle kommunikációs eszköz használata tilos, ezzel is biztosítva a titoktartást és a külső befolyás kizárását.

A sede vacante időszaka tehát egy olyan különleges interregnum az egyház életében, amely a múlt tiszteletét és a jövő reményét ötvözi. A gondosan kidolgozott protokoll nem csupán a rendet biztosítja, hanem egyben emlékeztet a pápaság történelmi folytonosságára és a Szentlélek vezetésének fontosságára az új Péter utód megválasztásában.