Ez az a felszerelés, amelyen a sítanulás sikeressége múlik

• A sítanulás sikerét leginkább a megfelelően illeszkedő sícipő határozza meg.
• A túl bő, nagyobb sícipő bizonytalanná teszi a mozgást és lassítja a fejlődést.
• Kezdőként a lécet érdemes inkább bérelni, de a jó minőségű sícipőre megéri beruházni.

Van különbség a kölcsönzött és a saját felszereléssel való síelés között? Mikor jön el az a pont, amikor érdemes beruházni saját felszerelésre? Zsigmond Tamás, a FreeRide Club Síiskola & Snowboardsuli oktatója szerint a sítanulás során van egy eszköz, amelynek szerepét rendszeresen alábecsülik. Ez pedig nem más, mint a sícipő.

Meddig jó megoldás a kölcsönzés?

Kezdőként teljesen rendben van, ha valaki bérelt felszereléssel indul el. Egy ideig nem is érdemes saját eszközökbe beruházni, ugyanakkor van két kivétel, amelyek beszerzését akkor is érdemes megfontolni, ha valaki bizonytalan abban, mennyire fog komolyan síelni.

Az egyik ilyen felszerelés a sisak. Biztonsági okból és higiéniai szempontból is fontos, hogy saját legyen. A másik a sícipő, amelyek az elsődleges kapcsolat az ember és a síléc között. Ez az a kapocs, amelyen keresztül minden mozdulat továbbítódik a lécre. Ha ez a kapcsolat nem stabil, nem pontos és nem passzentos, annak azonnali hatása van a mozgásra. A tanulás ilyenkor sokkal nehezebb, mint kellene.

– hangsúlyozza lapunknak Zsigmond Tamás, egyértelműsítve, hogy a sícipő a legfontosabb felszerelés. Olyan, mint egy motorosnál a kesztyű: azon keresztül érzed és irányítod a mozgást.

A kényelmes sícipő csapdája

Az egyik leggyakoribb kezdőhiba a „kényelmes” sícipő választása. Rövid távon csábító, hosszabb távon azonban komoly problémát okoz. Nagyon gyakori hiba, hogy a kezdők kényelmes cipőt választanak. Ilyenkor a láb mozog a bakancsban, és hiába fordítja el a lábát az ember, előbb elmozdul a láb a cipőn belül, csak utána a cipő, majd végül a léc. Ezek apró, tizedmásodperces késések, de az agy számára komoly bizonytalanságot jelentenek. Nem tudja pontosan eldönteni, hogy egy reakció a saját mozdulat következménye, egy buckáé, vagy egyszerűen egy véletlen helyzeté.

– teszi hozzá a szakember, figyelmeztetve egyúttal arra a tévhitre, miszerint sícipőből egy számmal nagyobbat kell venni.

Hogyan igazodhatunk el a sícipő méretek között?

Van néhány alapelv, amely segít eligazodni. Az egyik legfontosabb szabály az, hogy nyújtott térddel állva a lábujjak érjenek hozzá a cipő elejéhez. Amikor viszont síelő tartásba kerülünk, tehát előretoljuk a térdet, és a sípcsont nekifeszül a bakancs nyelvének, a sarok hátracsúszik, és kialakul az a kis tér, amelynek ott kell lennie. Becsatolt cipőnél a sarok nem emelkedhet fel fél-egy centinél jobban, oldalirányban pedig gyakorlatilag nem mozdulhat el a láb. Ha oldalra mozog, akkor nincs közvetlen kapcsolat a láb és a léc között. 

Ma már létezik a bootfitting, amikor a cipőt konkrétan a lábra formázzák. A modern bakancsoknál akár hat millimétert is ki lehet nyomni az anyagból ott, ahol szükséges. Ha valakinek bütyke van, azt a cipő követni tudja. Felmelegítik, a lábra formázzák, lehűtik, és a bakancs ott marad kidudorodva. Ezért is érdemes jobb minőségű sícipőbe fektetni.

Mikor gyanús a síbakancs?

Ha valaki arra panaszkodik, hogy fájdalmasan szorít, az egyértelmű jel. Gyakran azonban inkább a mozgáson látszik a probléma. Ha a tanuló nehézkesen fordítja a léceket, bizonytalan az egyensúlya, akkor annak sokszor a cipő az oka.

„Ilyenkor mindig megnézem a bakancs méretét, és ha szükséges, javaslom a cserét. Egy rosszul megválasztott sícipő jelentősen visszavetheti a fejlődést”– hívja fel a figyelmet Zsigmond Tamás.

Mi a helyzet a gyerekekkel?

A gyerekeknél a cipő kérdése kevésbé kritikus, mert a lábszáruk még rövidebb, a bakancs sokszor a térd alatt stabilan fogja a lábukat. Ettől függetlenül a saját cipő esetükben is segíti a tanulást. Ezt akkor érdemes megvásárolni, ha a szülő könnyen megengedheti magának, hiszen a gyerekek idővel kinövik a lábbeliket. Ennek tudatában Tamás munkahelyén bevett gyakorlat, hogy a kinőtt cipőt féláron visszaveszik, és a következő méretnél csak a különbözetet kell kifizetni.

„Egy új gyerek sícipő nagyjából negyvenezer forint, így a csere körülbelül húszezerből megoldható. Én a saját gyerekemnek is inkább jó állapotú használt cipőt választok” – mondja Zsigmond Tamás.

A síléc kérdése már más történet

A felszerelés többi része már nem ennyire kritikus pont. A sílécek között kifejezetten nagy különbségek vannak a különböző tudásszinteknek megfelelően.

„Vannak kifejezetten kezdőknek való lécek, középhaladó és haladó modellek, illetve nagyon kemény, sportos, akár versenyzésre szánt FIS-lécek” – magyarázza az oktató, aki szerint lécekbe a tanulási időszakban nem érdemes beruházni. Helyette jobb bérelni, és a tudásszint fejlesztésével együtt fokozatosan váltogatni azokat.

„Ahogy nő a tempó, a nagyon puha kezdőlécek bizonytalanná válnak. Ilyenkor sokan azt hiszik, hogy nem fejlődnek, pedig valójában egyszerűen kinőtték a felszerelést” – mutat rá Tamás, hozzátéve, hogy saját síléceket csak később érdemes vásárolni, ugyanis azok képezik a legmagasabb tételt. Egy alapmodell több tízezer forint, a magasabb tudású lécek pedig több százezer forintba is kerülhetnek. A síbot ellenben nem nagy beruházás, de a legfontosabb a saját sisak és saját sícipő.

Hogyan válasszon jól felszerelést az, aki most kezdi a síelést?

A legfontosabb tanács, hogy a sícipő kiválasztását nem szabad elkapkodni. A síléc legyen a tudásszinthez igazítva, és nem érdemes túl hamar sportos felszereléssel próbálkozni. Utóbbi eszköz esetében a bérlésnek hosszabb távon is vannak előnyei. „A bérlés előnye az is, hogy a sílécek technológiája folyamatosan fejlődik. Így mindig az aktuális körülményekhez lehet igazítani a felszerelést. Friss hóban más típusú léc működik jól, mint kemény pályán. Saját léccel ez a rugalmasság nincs meg” – vélekedik a szakember, egyúttal ismételten aláhúzza: a biztos alapot nem a legdrágább felszerelés, hanem a pontosan illeszkedő sícipő adja meg.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: