Az Uránusz új 3D-s térképe eddig még soha nem látott módon mutatta be a Naprendszer egyik legrejtélyesebb bolygóját.

A NASA James Webb űrtávcsövével (JWST) a tudósok közel egy teljes fordulat alatt figyelték meg a jeges óriást, feltárva felső légkörének belső működését.
A Northumbria Egyetem kutatója, Paola Tiranti vezette csapata feltérképezte az ionok hőmérsékletét és sűrűségét az elektromosan töltött rétegben, amely 5000 km-rel a felhők teteje felett helyezkedik el. Ez az eddigi legrészletesebb képet adta arról, hol keletkeznek a bolygó lenyűgöző sarki fényei, amelyek energiát szabadítanak fel, és jellegzetes ragyogást hoznak létre.
Megfigyelések során két sarki fénysávot észleltek az Uránusz mágneses pólusai közelében, amelyek ferdék és közel 60 fokkal dőlnek. Ennek eredményeként az aurorák összetett mintázatokban söpörnek végig a felszínen.
Ez az első alkalom, hogy három dimenzióban láthattuk az Uránusz felső légkörét. A Webb érzékenységével nyomon követhetjük, hogyan mozog felfelé az energia a bolygó légkörében, sőt, még a ferde mágneses mező hatását is láthatjuk.
- magyarázta Tiranti.
A JWST adatai két sarki fénysávot mutattak a mágneses pólusok közelében, valamint egy alacsony kibocsátású és ionsűrűségű zónát közöttük. A kutatók szerint ez a jellemző összefüggésben állhat azzal, ahogyan az Uránusz mágneses mezeje a töltött részecskéket irányítja, hasonlóan a Jupiteren végzett megfigyelésekhez.
A mérések kimutatták, hogy a hőmérséklet a felhők teteje felett 3000 és 4000 km között tetőzik, míg az ionsűrűség 1000 km körül éri el a maximumát.
A megfigyelés azt is megerősítette, hogy az Uránusz felső légköre továbbra is hűl, folytatva az 1990-es évek elején megkezdődött tendenciát. A csapat körülbelül 150 fokkal alacsonyabb átlaghőmérsékletet mért, mint a földi teleszkópok vagy a korábbi űrhajók által rögzített értékek.
Az Uránusz hűlésének okainak megértése kulcsfontosságú betekintést nyújthat abba, hogyan szabályozzák a jégóriások a légköri hőmérsékletüket.
Az Uránusz vertikális szerkezetének ilyen részletes feltárásával Webb segít megérteni a jeges óriások energia egyensúlyát. Ez egy kulcsfontosságú lépés a Naprendszerünkön túli óriásbolygók megismerése felé.
- tette hozzá Tiranti.
A Földtől több mint egymilliárd kilométernyire található Uránusz a Naprendszerünk egyik legkevésbé feltárt bolygója. Olyannyira, hogy tavaly a tudósok egy titkos holdat fedeztek fel a jeges óriás körüli pályán, amelyről úgy vélik, hogy közel 10 kilométer széles. A felfedezéssel az Uránusz körül keringő holdak teljes ismert száma 29-re nőtt - írta a Daily Mail.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.