Egyetlen délután alatt pokollá vált az élete: a nő, aki túlélte a csimpánz-támadást és új arcot kapott

2009. februárjában a Connecticut állambeli Stamfordban egy 90 kilós háziállatként tartott majom, Travis, váratlanul rátámadt tulajdonosa barátnőjére, Charla Nash-re. A csimpánz-támadás során az asszony olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyekbe a legtöbben belehalnak: az állat letépte az orrát, az ajkait, a szemhéjait és mindkét kezét, miközben visszafordíthatatlan látásvesztést okozott nála. A helyszínre érkező rendőrök kénytelenek voltak lelőni az állatot, hogy megmentsék az áldozat életét, akit válságos állapotban szállítottak kórházba.

• A tragédia: 2009-ben egy Connecticutból való nőt, Charla Nasht brutálisan megcsonkított egy barátja 90 kilós házi csimpánza, Travis.
• Orvosi mérföldkő: Nash 2011-ben kapta meg az Egyesült Államok egyik első teljes arcátültetését, amely visszaadta alapvető életfunkcióit.
• A cél: a túlélő ma orvosi kutatásokban segít, és a vadállatok tartása elleni törvényi szigorításokért küzd.

Hogy lehet túlélni egy csimpánz-támadás következményeit? 

A csimpánz-támadást követő első időszak a puszta túlélésről szólt. Nash arcának csontszerkezete teljesen megsemmisült, és a lágyrészek hiánya miatt képtelen volt az önálló evésre vagy beszédre. Éveken át egy fátyol mögé bújva élt, kerülve a nyilvánosságot, miközben folyamatosan fertőzésekkel és a teljes elszigeteltséggel küzdött. A fizikai fájdalomnál csak a társadalmi kirekesztettség volt nehezebb: a hangja maradt az egyetlen eszköze a kapcsolattartásra.

2011-ben azonban fordulat következett. A bostoni Brigham and Women's Hospital orvoscsoportja vállalkozott az akkor még kísérleti fázisban lévő teljes arcátültetésre. A több mint 20 órás beavatkozás során egy elhunyt donor szöveteit, izmait és idegeit használták fel, hogy újraépítsék Nash arcát. Bár a kezek visszaültetése a szervezet kilökődési reakciója miatt akkor sikertelen maradt, az új arc lehetőséget adott számára, hogy újra érezze a szél érintését és képes legyen szilárd ételt fogyasztani.

Az orvostudomány mérföldköve és a jelen realitása

Charla Nash ma egy speciális gondozóotthonban éli mindennapjait. Bár a látását soha nem nyerheti vissza, az arcátültetés óta eltelt években megtanult újra beszélni és érzelmeket kifejezni az új arcizmok segítségével. Rendszeresen részt vesz orvosi kutatásokban, ahol azt vizsgálják, hogyan reagál a szervezet hosszú távon az immunszuppresszánsokra (olyan gyógyszerek, amelyek elnyomják vagy csökkentik az immunrendszer aktivitását, megelőzve a beültetett szövet kilökődését), ezzel segítve a jövőbeni transzplantáltak és a harctéri sérültek gyógyulását. 

A történet hitelességét az adja, hogy Nash nem hősnek, hanem túlélőnek tartja magát. Nem a düh vezérli, hanem az a célja, hogy felhívja a figyelmet a vadállatok házi kedvencként való tartásának veszélyeire. Számos kampányban vett részt, amelyek a főemlősök kereskedelmének szigorítását célozták meg az Egyesült Államokban.

Hangsúlyozza, a műtét nem csupán esztétikai korrekció volt, hanem az emberi méltóság visszaadása. Ma már képes segítség nélkül megmosni az arcát, és bár sötétségben él, az orvosi technológia révén visszakapta a külvilággal való fizikai kapcsolódás képességét. Nash esete ma is az egyik legfontosabb hivatkozási pont a rekonstrukciós sebészet történetében, bizonyítva, hogy a legmélyebb traumák után is van lehetőség az újrakezdésre.

Nézd meg ezt a videót is Charla Nash tragikus történetéről:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: