Több mint 70 éve rejtély, mi történt a főváros felett: az idegenek jöttek, vagy az időjárás tréfált meg mindenkit?

UFO-észlelések tartották rettegésben az '50-es évek Washingtonját. Rengeteg ismertelen és megmagyarázhatatlan jelenséget rögzítettek ekkoriban, amelyek többségére ugyan megvan a reális válasz, azonban néhányukra még a szakértők sem tudnak magyarázatot adni a mai napig. 

Rejtélyes UFO-észlelések: mi is van odafent?

1952 júliusának meleg, párás éjszakáin a Washington feletti égbolt az amerikai történelem egyik legkülönösebb légvédelmi eseményének színterévé vált. A Washington National Airport és a közeli katonai bázisok radaroperátorai azonosítatlan objektumokat kezdtek követni, amelyek a Fehér Ház és a Pentagon közelében, a korlátozott légtérben mozogtak. A jelek nem múló zavarok voltak. Megjelentek, eltűntek, lebegtek és gyorsultak olyan módon, amely a légiforgalmi irányítók szerint nem hasonlított egyetlen ismert repülőgépre sem. 

A hidegháború uralta időszakban, amikor a szovjet bombázóktól való félelem mélyen gyökerezett, a válasz azonnali volt. Harci repülőgépeket küldtek ki, hogy elfogják, bármi is cikázzon a főváros légterében. 

Az aznap este felszálló pilóták között volt William L. Patterson hadnagy is, aki egy F-94-es elfogó repülőgépet vezetett. A földi irányítók az Andrews légitámaszpont közelében lévő radar célpontok felé irányították, és Patterson hamarosan jelentette, hogy a sötétben fényes lámpákat lát maga előtt. A hagyományos repülőgépektől eltérően a lámpák nem villogtak és nem sodródtak. Úgy tűnt, mintha várnának. 

A CNN szerint alig egy héttel korábban hasonló radareltéréseket észleltek Washington felett. Magas rangú tisztviselők nyilvánosan azt állították, hogy a korábbi észleléseket hőmérséklet-inverzió okozta, egy olyan időjárási jelenség, amely meghajlítja a radarhullámokat és hamis célpontokat hoz létre. De a második hétvégén történt események aláásták ezt a magyarázatot. 

A légierő UFO-vizsgálati egységének, a Project Blue Booknak a tisztjei jelen voltak a vezérlőtoronyban, és első kézből figyelhették a radarjeleket. A haditengerészet radarszakértője arra a következtetésre jutott, hogy bár megfigyelhető volt hőmérséklet-inverzió, az nem volt elég erős ahhoz, hogy magyarázatot adjon a radar által követett jelekre. A radaroperátorok ragaszkodtak ahhoz, hogy berendezéseik megfelelően működtek, és hogy szilárd, gyorsan mozgó objektumokat követtek. 

Döntő fontosságú volt, hogy a radaradatok megerősítést nyertek. Több létesítmény is ugyanazokat a célpontokat követte, és kereskedelmi pilóták is arról számoltak be, hogy ugyanazon a helyen láttak fényeket, ahol a radar jeleket mutatott. 

Médiavisszhang és hivatalos megnyugtatás 

Az amerikai újságok tele voltak a főváros felett feltűnő „repülő csészealjakról” szóló hírekkel. A címlapok drámaiak voltak, a spekulációk elszabadultak, a közvélemény pedig egyre idegesebb lett. A légierőre egyre nagyobb nyomás nehezedett, hogy magyarázatot adjon a történtekre. Válaszul a magas rangú hírszerzési tisztviselők a második világháború óta a legnagyobb légierő-sajtótájékoztatót tartották. Hangsúlyozták az időjárási hatásokat, elutasították az ellenséges repülőgépek vagy földönkívüli látogatók elképzelését, és tagadták, hogy bármit is eltitkolnának. A tekintélyes hangnem megnyugtatta a címlapokat, de végleges magyarázatot soha nem adtak. 

Miért nem zárták le az ügyet? 

Több mint két évtized alatt a Project Blue Book több mint 12 000 bejelentést vizsgált meg azonosítatlan repülő tárgyakról. A legtöbbet végül repülőgépek, léggömbök, csillagok vagy időjárási jelenségekként magyarázták meg. De több százat, köztük az 1952-es washingtoni eseményeket, soha nem sikerült kielégítően azonosítani. 

Az esetet a bizonyítékok kombinációja teszi tartósan érdekesé: több helyről egyidejű radaros követés, képzett pilóták és légiforgalmi irányítók vizuális észlelései, valamint olyan viselkedés, amely meghaladta a korabeli ismert repülőgépek képességeit. Még azok a kutatók is, akik elutasítják a földönkívüli magyarázatokat, elismerik, hogy az események nem illeszkednek pontosan a hagyományos kategóriákba. 

Az 1952-es washingtoni észlelések a hidegháborús félelem, a kialakulóban lévő radar technológia és a nyomás alatt álló emberi észlelés metszéspontjában állnak. Nem hoztak bizonyítékot idegen látogatókra, de nem is adtak meggyőző földi magyarázatot. Ami megmaradt, az az emlékeztető, hogy még a Föld legszigorúbban ellenőrzött légterében is vannak olyan pillanatok, amikor a műszerek kigyulladnak, a repülőgépek felszállnak, és a légtér védelméért felelős emberek ugyanazt a kérdést teszik fel, mint 1952-ben: mi is van pontosan odafent? – emlékeztet cikkében a Money Control.