Miért tisztítjuk ki a cipőt? A Mikulás-hagyományok rejtélyes eredete

December 6. igazi ünnepnap a gyerekek között, ugyanis érkezik a Mikulás, aki a jól viselkedő gyerekeknek ajándékot hagy a megtisztított cipőjükben, viszont a rossz gyerekek szenet és virgácsot kapnak tőle. De vajon mióta várjuk a pirosba öltözött, fehér szakállú varázslatos alakot és mióta rettegünk a krampuszoktól? Te ismered a  Mikulás történetét, tudod miből alakult ki a legendás ünnep, és miért várjuk a Télapót ezen a napon, ki volt valójában a szent, akiről mintázták? A Fanny magazin az izgalmas Mikulás-hagyományok nyomába eredt. 

• A 3. században született Szent Miklósról mintázták a Mikulás figuráját, kultusza széles körben a 10-12. században terjedt el Európában.
• A Mikulás otthona Lappföldön, Rovaniemi városban található. 
• Magyarországon az 1950-es években kezdték el orosz mintára Télapónak nevezni. A 17-18. században még félelmetes alak volt, később alakult át a piros ruhás, kedves figurává. 
• A Mikulás ajándékainak eredete, a cipőpucolás hagyománya.

A Mikulás története nyomában

Szent Miklós legendája, a Mikulás-hagyományok kiindulópontja

Ma már nem is gondolunk bele, milyen régre nyúlik vissza a Mikulás eredete: Szent Miklós a 3. században született, és Kr. u. 343. december 6-án halt meg. A korabeli legendák szerint titokban segítette a rászorulókat. A legismertebb történet szerint Szent Miklós három erszényt dobott be titokban egy elszegényedett apa ablakán. Bár akkoriban még nem léteztek kémények, a későbbi népmesék és 19. századi illusztrációk összekapcsolták a karácsonyi kandallót a titkos adakozással. Innen ered a kéményen érkező Mikulás mai képe. 

Az éjszakai adakozás legendája évszázadokig fennmaradt a korabeli köztudatban, ráadásul a középkori hagyományokban is az éjszaka volt a varázslat ideje, így ennek is köszönhető, hogy a mai gyerekek számára a december 5-i éjszaka még mindig őrzi a varázst. A Mikulás-kultusz a 10-12. században terjedt el széles körben Európában, és alakja évszázadokon át része maradt a kontinens hagyományainak. A ma ismert, mosolygós, nagyszakállú figura azonban csak jóval később, a 19. században kezdett egységesen formát ölteni. Nevelési hagyományok is kötődtek az ünnephez: a jó gyerekek apró ajándékokat kaptak, a rosszaknak azonban szenet vagy krumplit tettek a cipőjébe. Így megtanulták, hogy „megéri” jónak lenni.

Hol lakik a Mikulás?

Sokakat érdekel, hogy pontosan hol van a Mikulás háza. A 19. századi ábrázolásokon már a maihoz hasonló puttonyos jótevőként született meg, de ekkor még barna ruhát viselt; a piros öltözék később vált általánossá. Ennek eredete a mai napig vitatott, de már 1885-ös képeslapokon is megjelent a ma ismert ruhában.

Na de hol lakik a Mikulás? A Mikulás mostani lakhelyét a német-amerikai Thomas Nast karikaturistának köszönheti, aki egy 1860-as évekbeli rajzán Santa Clausvill, N.P. névvel, vagyis „Mikulásfalva, Északi-sark” néven jelölte a Télapó otthonát. Ekkortól terjedt el az is, hogy rénszarvasok húzta szánnal ábrázolták. Manapság évente több ezren keresik fel a Mikulás otthonaként számon tartott Rovaniemi lappföldi várost, ahol a Santa Claus Village (Mikulásfalu) ünnepi díszbe öltözve várja az igazi Mikulással a látogatókat. 

Mikulás hagyományok Magyarországon

Hazánkban az 1950-es években a politikai állásfoglalás miatt teljesen le kívánták cserélni a Mikulás elnevezést az állami iskolai, óvodai rendezvényeken. Helyette a szovjet Fagy apó tükörfordítását, vagyis a Télapó elnevezést kezdték el használni.

A mai képpel tökéletesen ellentétes a 17-18. századi Mikulás-hagyományok képe: akkor még Magyarországon félelmetes alak volt, félig szarvas-, félig emberlényként ábrázolták. Hosszú bottal járt a gyerekek között, és rendre intette őket, egyes leírások szerint el is verte őket, és cukorkaosztásról szó sem volt. A 18. században emiatt be is tiltották a mikulásozást egy időre, mondván, hogy túlságosan megrémiszti a gyerekeket.

A legelső piros ruhás ábrázolás eredete homályba vész, de az tény, hogy a 19. század illusztrátorai kezdték pirosban ábrázolni a Mikulást, akit általában jóságos, ünnepies színben akartak megmutatni. A ma ismert alakját ekkor nyerte el: a sapka az északi, télies figurák hatását őrizte, a kövér és pocakos megjelenéssel a bőség, nagylelkűség szimbólumává vált.

Szent Miklós püspököt számtalan metszeten vastag fehér szakállal ábrázolták, és az évszázadok során mindig is szakállas volt a Mikulás figurája. A szakáll a jóság, bölcsesség szimbóluma is volt, így a 19. századi képeslap-rajzolók, amikor megalkották a modern Mikulás képét, a szakállat jobban kihangsúlyozták, mint a régebbi ábrázolások.

Mikulásajándék és virgács

A zsákjának története egészen Szent Miklós püspök idejéig nyúlik vissza, hiszen hagyományok szerint a jótékony szent is egy nagy zsákban vitte a szegényeknek a titkos adományokat, a mai Mikulás pedig nagy, piros zsákkal a hátán kel útra a gyerekek ajándékaival. Hazánkban azonban puttonyként jelent meg, talán amiatt, mert a paraszti világban ez volt a jól ismert, hátra vehető hordozó, amit könnyebb volt elképzelni a Télapó hátán.

A mai napig része a magyar Mikulás hagyománynak a virgács: míg régen csak a rossz gyerekek kapták – ajándék helyett –, ma már minden csomagban benne van, és inkább egy játékos elem, semmint ajándékmegvonás vagy büntetés. A vesszőcsokor azonban eredetileg a néphagyományban a tisztaságot, az újévi megújulást szimbolizálta, csak később kapcsolódott az ünnephez. 

A cipők kikészítésének szokása eredetileg homályos eredetű; egyes, későbbi mesék szerint Szent Miklós aranyakat dobott be titokban szegény családok kéményein, és azok a kandallón száradó zoknikban landoltak. Más hagyományok pedig egyszerűen a ház elé tett cipőkről beszélnek. Egy biztos: a gyerekek ma is örömmel tisztítják meg a cipőiket a Télapó előtti éjszakán. 

Az alábbi gyerekdalokkal hangolódhattok a Télapó érkezésére:

Az alábbi cikkek is érdekelhetnek a Mikulással kapcsolatban: