Karácsony a középkorban: ilyen bizarr ételekkel és hedonista partival ünnepelt a kor embere

A gyertyák meghitt fénye és a kandalló melege a középkor embere számára is a szeretet és az összetartozás ünnepét jelentette. Alábbi cikkünkben elmeséljük, hogyan ünnepelték Jézus születését a XIV-XV. században, milyen volt a karácsony a középkorban, bemutatjuk az egykori ünnepi asztalokat, az egyházi szertartásokat, a várak lakóinak fényűző lakomáit és a parasztházak szerény, de szívmelengető örömeit, feltárva, hogyan élte meg ezt a különleges időszakot a korabeli társadalom két különböző rétege.

• A középkori karácsonyok legfontosabb szereplője az egyház volt.
• A hosszú böjti időszak után végre eljöhetett a test örömeinek és a lakomák ideje.
• A nemesek bőséges lakomákat tartottak, míg az egyszerű parasztemberek saját terményeiket fogyasztották, ilyenkor hús is került az asztalukra.
• A fényűző várakban és a szerény parasztházakban is a remény, a megújulás és az újrakezdés időszaka volt a karácsony.

Karácsony a középkorban: 12 napos, lakomával és bolondozással teli ünnep

A modern karácsony villódzó fényei és a romantikus karácsonyi dallamok kavalkádja közepette nehéz elképzelni, hogyan ünnepelhettek elődeink a XIV-XV. században, egyáltalán, milyen lehetett a karácsony a középkorban? Pedig az akkori karácsonyok is a szeretet, a közösség és a remény mélyen átélt ünnepei voltak, bár a külsőségek pompája és a mindennapi élet szürkesége közötti kontraszt talán még élesebb lehetett, különösen a hatalmas várak lakói és a szerény parasztházak népe között.

Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a középkorban a karácsony nem a legfontosabb vallási ünnep volt; a húsvét, illetve Gyümölcsoltó Boldogasszony – Jézus fogantatása, amit március 25-én tart az egyház – jelentősebb ünnepnek számított akkoriban.

Noha közvetlen írásos források nem, vagy csak elvétve maradtak fenn a korszakból, a korabeli krónikák, egyházi dokumentumok, régészeti leletek, ikonográfiai és képzőművészeti források utalásai, részletei alapján rekonstruálni lehet, hogy milyenek lehettek a karácsonyok 500-600 esztendővel ezelőtt.

Képzeletben utazzunk most vissza a középkori Magyarországra, ahol a gyertyák lágy fénye és a kandalló barátságos melege adta a karácsony meghitt hangulatát. 

Az egyház központi szerepe az ünnepben

A középkori karácsonyok szívében, akárcsak az emberek egész akkori életében, az egyház állt. A hajnali, gyertyákkal megvilágított misék, a roráték, a mélyen zengő gregorián énekek és a bibliai történetek ünnepélyes felolvasása mélyen áthatotta az ünnep minden egyes pillanatát.

A templomok zsúfolásig megteltek áhítatos hívőkkel, akik alázattal hallgatták a pap szavait a Megváltó, Jézus Krisztus születésének csodálatos történetéről. A XIV-XV. században a karácsony még sokkal inkább a tiszta vallási áhítatra és a lelki elmélyülésre összpontosított, mint a későbbi évszázadok népi hagyományaira, vagy napjaink világi szórakozására.

A hosszú, önmegtartóztatással teli böjti időszak (advent) vége, az advent áhítatos lezárulása különös jelentőséggel bírt, hiszen a lélek megtisztulása után végre eljöhetett a test örömeinek és a bőséges lakomák ideje, amely december 25-től január 6-ig, vízkeresztig tartott, így a középkori karácsony tulajdonképpen tizenkét napos ünnep volt.

Lakomák a várak falai között

A hatalmas középkori várak, kastélyok impozáns falai között a karácsony valódi, fényűző ünnepi lakomákkal köszöntött be. Mivel a ma ismert karácsonyi dekorációk, és különösen a karácsonyfa-állítás szokása csak a XIX. század második felétől terjedtek el Magyarországon, a középkori karácsonyok még egészen más hangulatot árasztottak.

A nemesek hatalmas, faragott asztalain roskadoztak a finomabbnál finomabb, gondosan elkészített fogások. A vadászatokról származó ínyenc húsok – a roston sült, gazdagon fűszerezett vadkan, a nemes szarvas és az ízletes fácán – kiemelt, szinte ceremoniális helyet foglaltak el a menüsorban.

A friss és sózott halételek, a különféle, titkos receptek alapján készült pástétomok és a mézeskalácsok, melyek már akkor is kedvelt édességnek számítottak, sem hiányozhattak a bőséges kínálatból.

Ilyenkor előkerültek a nemesi központok hatalmas borospincéinek féltve őrzött kincsei, a testes, érlelt vörösborok és az édesebb, illatos fajták, amelyek egyaránt emelték az ünnepi hangulatot és oldották a nyelveket. Ebben az időszakban előkerültek a kártyák és a sakk is, mint időtöltés.

A pazar lakomákat gyakran élő zene, énekesek és a kor ünnepelt trubadúrjainak szórakoztató előadásai kísérték, míg a hatalmas kandallókban ropogó, meleg tűz meghitt, aranyló fényt árasztott a díszes, gobelinekkel ékesített termekben. A karácsony a nagylelkűség és a jótékonyság ideje is volt a vár urai számára; ilyenkor gyakran megajándékozták a várban szolgáló népet és a vár környékén élő szegényebbeket is valamilyen élelemmel, meleg ruhával vagy éppen némi pénzzel.

Szerény örömök a parasztházakban

Ezzel éles kontrasztban állt a szerény parasztházak karácsonya. A keményen dolgozó, paraszti sorban élő földművelők asztalára ritkábban jutott hús, az ő ünnepi lakomájuk alapját a saját termésből származó gabonából készült egyszerű, de tápláló ételek, a savanyú káposzta, a laktató bab és a tápláló lencse adták.

Ha a család szerencsés volt és tartott disznót, egy-egy disznóvágásból származó sült hús vagy hurka, kolbász is kerülhetett az asztalra, igazi ünnepi csemegének számítva. A méz és a friss vagy aszalt gyümölcsök ritka, különleges csemegének számítottak, melyekkel leginkább a gyerekeket örvendeztették meg.

Az ünnepi hangulatot itt is a szoros közösség ereje, a család összetartása és a mély vallásosság adta meg. A hosszú, sötét téli estéken a család együtt énekelt a pattogó tűz mellett, bibliai történeteket és népmeséket mondtak egymásnak, és a tűzhely melege köré gyűlve várták a karácsony fényes reggelét.

Az ajándékozás sokkal szerényebb keretek között zajlott, leginkább a kézzel készített apróságok, egy faragott játék, néhány dió vagy aszalt gyümölcs jelentette a szeretetteljes meglepetést.

A remény és az összetartozás ünnepe

Mind a fényűző várakban, mind a szerény parasztházakban a karácsony a remény, a megújulás és az újrakezdés időszaka volt. A leghosszabb, legsötétebb téli napok után a fény lassú, de biztos visszatérése, Jézus Krisztus születésének csodája mindenkiben erőt és hitet adott a következő évre.

Bár a külsőségek és a lehetőségek nagymértékben eltértek, a középkori ember szívében is a mélyen gyökerező vágy élt a szeretetre, a békére, a közösségre és a boldogságra. A gyertyák meghitt fénye és a kandalló barátságos melege a XIV-XV. században is láthatatlan szálakkal kötötte össze az embereket, emlékeztetve őket az ünnep igazi, időtlen jelentőségére.

Karácsonyi vacsora a középkorban:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: