A Hűség Napja annak a folyamatnak állít emléket, amely megmutatta, mennyire számít, ha egy város képes összefogni. Az első világháború utáni bizonytalan években úgy tűnt, Sopron sorsa kívülről dől el. A város azonban nem engedte, hogy a békeszerződések véglegesen határozzanak a jövőjéről, és ezzel különleges helyet foglalt el a magyar történelemben.

Az első világháborút lezáró békék Európa térképét gyakorlatilag újrarajzolták. A nagyhatalmak 1919-ben Saint-Germainben, majd 1920-ban Trianonban Sopront és a környező településeket Ausztriának ítélték. A folyamat olyan gyorsan zajlott, hogy a város szinte egyik napról a másikra kezdett kiürülni: a hivatalok és a katonai iskolák költöztek, miközben sokan úgy érezték, Sopron kicsúszik a kezük közül. Az emberek templomokban és az otthonaikban reménykedtek, hogy még történik valami – valami, ami megfordítja a város sorsát.
1921 nyarán a tiltakozás már nem csak szavakban nyilvánult meg. Ágfalvánál, majd Pinkafőnél is összecsapások zajlottak a bevonuló osztrák erők és főként fiatal, katonai előképzettséggel rendelkező soproniak között. Habár az ütközeteknek megvolt az ára, a városiak egyértelmű üzenetet küldtek: nem fogják tétlenül nézni, hogy elcsatolják. A helyzet végül annyira elmérgesedett, hogy tárgyalóasztalhoz hívták a feleket. Olaszország közvetítéssel, 1921 októberében Velencében született meg a döntés, amely lehetővé tette, hogy Sopron és nyolc környező település lakói népszavazáson mondhassák el a véleményüket. Ez abban az időszakban rendkívüli lehetőségnek számított, hiszen a trianoni határokat több helyen úgy húzták meg, hogy az érintetteket nem kérdezték meg. A döntést megelőző hetekben a város vezetése igyekezett felkészülni a szavazásra. Átnézték a rendelkezésre álló adatokat, keresték a kapcsolatot a helyi közösségekkel, és próbálták átlátni, milyen érvek lehetnek fontosak a lakosság számára a jövő szempontjából.

A népszavazást 1921. december 14-én tartották meg Sopronban, szigorú antantfelügyelet mellett. A rendszer egyszerű volt: a kék cédula Magyarországot jelentette, a narancssárga Ausztriát. Aki Magyarország mellett döntött, a narancssárga cetlit tépte ketté.
A részvétel kiemelkedő volt, Sopronban több mint kilencven százalék. A város egyértelműen Magyarország mellett szavazott, és bár a környező falvak eredménye vegyes volt, az összesített arány így is 65 százalékot hozott a magyar félnek.
A hivatalos végeredmény bejelentése után az embereken úrrá lett az ünnepi hangulat. A hatóságok ugyan korlátozták a nagyobb gyülekezéseket, de az utcák így is megteltek. A harangok hosszan szóltak és mindenki érezte, hogy ez egy különleges pillanat. Sokan máig emlegetik azt a történetet, amely szerint az osztrák kancellár telefonon érdeklődött az eredményről, a polgármester pedig válasz helyett az ablakhoz tartotta a kagylót, hogy hallani lehessen a harangzúgást.
Az antant decemberben jóváhagyta a népszavazás eredményét, így Sopron 1922. január 1-jén hivatalosan is visszakerült Magyarországhoz. A város megkapta a Civitas fidelissima – a Leghűségesebb város – címet, amelyet azóta is büszkén visel.
A kormány 2001-ben december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánította. Sopronban ezen a napon adják át a legfontosabb városi kitüntetéseket, és sokan állnak meg egy pillanatra a Tűztorony alatt, amely végig tanúja volt annak, ahogy a város a saját kezébe vette a sorsát.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.