Sokkot kaptak a régészek: 1700 év után először nyitották fel az Óbudán talált ókori sírt

Ledöbbentek a magyar régészek, miután felemelték egy lezárt ókori római szarkofág fedelét, és egy 1 700 éve elhunyt fiatal nő megőrződött maradványait találták benne. A sír lenyűgöző betekintést adott már most az ókori Aquincum mindennapjaiba.

Nem egy átlagos sírt nyitottak fel a magyar régészek

A Budapesti Történeti Múzeum csapata a mészkőkoporsót egy nagyszabású feltárás során fedezte fel Óbudán, a város északi kerületében, amely egykor Aquincum része volt.

A sírrablók által érintetlenül hagyott, évszázadokon át lezárt szarkofágot úgy találták meg, hogy kőfedele még mindig a helyén volt, fémkapcsokkal és olvasztott ólommal rögzítve. Amikor a kutatók óvatosan felemelték a fedelet, egy teljes csontváz került elő, amelyet tucatnyi lelet vett körül, ritka betekintést adva a római életbe a Duna határvidékén.

A temetkezési kellékek között két teljesen ép üveg edény, bronzfigurák és 140 érme volt. A régészek egy csontból készült hajtűt, egy borostyán ékszert és aranyszállal átszőtt szövet maradványait is felfedezték. A csontváz mérete alapján pedig megállapították, hogy egy fiatal lány lehetett az elhunyt.

Kostyál Gergely, a projekt társvezetője hozzátette, hogy a maga a szarkofág és tartama is árulkodik arról, hogy nem egy átlagos ember sírjáról van szó.

- tette hozzá.

Az antropológusok most megvizsgálják a fiatal nő maradványait, ami várhatóan további információkat tár fel életkoráról, egészségéről és származásáról. Azonban már most is sokat elárul a sír elhelyezkedése és a mellékletek bősége.

A koporsó elhagyott házak romjai között feküdt Aquincum egy olyan negyedében, amelyet a 3. században hagytak el, és később temetőként használtak. A közelben a kutatók egy római vízvezetéket és nyolc egyszerűbb sírt is feltártak.

A régészek egy közel 4 centis iszapréteget is eltávolítottak a koporsóból, amely Fényes Gabriella, az ásatás vezető régészének reményei szerint még több kincset, akár ékszereket is rejthet. Hozzátette, hogy a felfedezés nemcsak tudományos jelentőségű, hanem érzelmileg is megrendítő, hiszen bepillantást nyújt az ókori emberek szeretetteljes gondoskodásába halottjaik felé.

Máig jelentős betekintést ad Aquincum a Római Birodalom történelmébe

A Duna a Római Birodalom kritikus határvonala volt, amely északi területeinek peremét jelölte.

Az i. e. 1. századtól kezdve Róma katonai táborokat és településeket hozott létre a folyó mentén, hogy megvédje határait a germán és dák törzsekkel szemben. Aquincum városa, a mai Budapest részeként, jelentős római előőrs és közigazgatási központ lett, erődökkel, fürdőkkel és középületekkel.

A Duna mentén állomásozó légiók utakat, hidakat és erődítményeket építettek, amelyek lehetővé tették a kereskedelmet, a katonai mozgást és a kulturális cserét. Aquincum a polgári élet központjává is vált, vonzotta a kereskedőket, kézműveseket és családokat, akik a katonák mellett éltek.

A birodalom 4-5. századi hanyatlása után is ezek a települések tovább formálták a térség történetét, gazdag örökséget hagyva maguk után a római építészetből és mindennapi életből, amely ma is lenyűgözi a régészeket - írta a Daily Mail.