

1922. november 4-e jelentős dátum a régészetben – ezen a napon fedezte fel ugyanis Howard Carter brit régész Tutanhamon fáraó sírját az egyiptomi Királyok völgyében. A felfedezés azért is volt jelentős, mivel ez volt az egyetlen érintetlen királysír, amelyet a XX. századig feltártak. Howard Carter mielőtt rálelt volna a páratlan leletre, a brit hírszerzésnek dolgozott. Már ez is elég pikáns, de a felfedezést számtalan furcsa titok, haláleset, rejtély és misztikum követte. Cikkünkben ezek nyomába eredünk.

Előbb azonban ismerjük meg a csodálatos felfedezést. Tutanhamon – aki maga nem volt egy jelentős egyiptomi fáraó – a Kr. e. XIV. században uralkodott, alig kilenc esztendeig, és halála idején nem volt több, mint 18 esztendős. Tutanhamon a belterjes házasságok következtében – szülei testvérek voltak – számos testi fogyatékosságtól szenvedett: dongalába, farkastorka, hormonális problémák következtében kialakult nőies testalkata volt, emellett többször is átesett a malárián, és sarlós vérszegénységben is szenvedhetett, amely gyakori rohamokat okozhatott. Járását segíthette az a 130 sétabot is, amelyet Carter a sírjában talált. Halálát feltehetően egy súlyos szekérbaleset okozhatta, amely során bordái és medencéje is súlyosan megsérült.

Ami az uralkodását illeti, igyekezett apja, Ehnaton vallási rendelkezéseit visszavonni, Amarna után a fővárost visszahelyezte Thébába, és Aton helyett ismét Ámon lett a főisten. Azonban Egyiptom továbbra is gyenge és zavaros volt politikailag és gazdaságilag. Hírnevét tehát elsősorban annak köszönheti, hogy az ő sírja volt az egyetlen, amelyet sértetlen állapotban tártak fel, enélkül az egyiptológusokon kívül feltehetőleg alig ismerné valaki a fiatal fáraó nevét is.

Howard Carter évekig hiába kutatott a Királyok völgyében, patrónusa, Lord Carnarvon már a kutatások leállítását fontolgatta, amikor még egy utolsó próbát tettek. 1922. november 4-én, miután rábukkantak a ma KV62 jelölésű sírba vezető lépcsősorra, végre siker koronázta erőfeszítéseiket. Amint a brit régész belesebb a több mint 3000 éven át sértetlenül hagyott sírboltba, „csodálatos dolgokat” pillantott meg. Odabent ötezernél is több temetkezési tárgy hevert: többek között Tutanhamon arany temetkezési maszkja – amely a 2025. november 1-jén megnyílt Nagy Egyiptomi Múzeum legékesebb műtárgya – uralkodói trón, harci szekér, ékszerek és a korábban említett sétabotok.

A sír feltárása több mint nyolc éven keresztül zajlott, aprólékos gonddal dokumentálva a leleteket. A sír jelenleg is látogatható – külön belépődíj megfizetése után.
Az első szakmai sikerek után azonban egyre több megmagyarázhatatlan, rejtélyes haláleset történt, melyek egytől egyig kapcsolatban álltak Tutanhamon sírjának felnyitásával, amely miatt egyre többen kezdtek a fáraó átkáról suttogni. A mítoszt Lord Carnarvon 1923-as halála indította útjára, aki egy szúnyogcsípés következtében fellépő vérmérgezés miatt halt meg, alig egy évvel a sír felnyitása után. Halála idején Kairóban áramszünet volt, amely további misztikus pletykákra adott okot. A hírt felkapta a The Times, a Daily Mail, amelyek mind „a fáraó átkának” szenzációhajhász narratíváját erősítették.

Ezt követően még legalább 7 (más források szerint akár 11) különböző, a sír felnyitásával összefüggésbe hozható személy halálát is a fáraó átkának rovására írták. A legismertebb esetek egyike George Jay Gould amerikai milliárdos halála volt 1923-ban, aki miután ellátogatott Tutanhamon sírjához, lázas lett, majd május 16-án tüdőgyulladásban elhunyt. Sir Archibald Douglas-Reid radiológus, aki Tutanhamon múmiájának röntgenezését végezte, 1924. január 15-én, 53 évesen halt meg, valójában a röntgensugárzás által okozott szövődményekben.

Három további, 1923-ban, és még egy 1924-ben bekövetkezett haláleset is a misztikus rejtélyeket hizlalta – Ali Kamel Fahmit, Audrey Herbert, Woolf Joelt, illetve Lee Stack – azonban ezek az esetek gyilkosság, valamint fogászati kezelés következtében fellépő vérmérgezés általi halálokok voltak. A fáraó átkának mítoszát valójában a média kapta fel, erősítette tovább, alkalmanként túlzó, vagy pontatlan információkkal fűszerezve az egyes eseteket.
A gyakori haláleseteknek természetesen tudományos magyarázatai is vannak. Lord Carnarvon halála idején 56 éves volt, amely ugyan nem magas kor, de a lord beteg volt, aki éppen orvosai javaslatára töltötte a teleket a szárazabb, meleg éghajlatú Egyiptomban.

Egészen biztos, hogy a fáraó sírjában talált Aspergillus niger és más gombák penészspóráinak belégzése veszélyes volt, különösen, ha valaki tüdőbetegségben szenved. Ugyanez vonatkozik a tüdőgyulladásban elhunyt George Jay Gould halálára is. Az úgy nevezett „nocebo” effektus pszichológiai hatása is közrejátszhatott a halálozásokban: ez esetben, ha valaki hisz az átokban, komoly stresszt, egészségkárosodást okozhat, amely egy meglévő betegséget felerősítve végzetes is lehet.

Ugyanakkor a halálesetek időben elhúzódva történtek – Howard Carter például tizenhét évvel a sír felnyitása után, 1939-ben, 65 éves korában hunyt el szívelégtelenséggel kísért nyirokcsomó-daganatban – így az esetek statisztikailag nem kiugróak, véletlen egybeeséseknek is tekinthetőek.
Carter munkássága ellenére nem részesült hivatalos elismerésben, a sír világhírnevet szerzett felfedezése azonban új korszakot nyitott az egyiptológiában, míg szerencsétlen, beteges Tutanhamon rövid uralkodása ellenére ha életében nem is, halálában a legismertebb fáraó lett.
Az alábbi videóból még többet tudhatsz meg Tutanhamon sírjáról:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.