
Ha valaki furcsán kezd viselkedni, hirtelen idegen hangon beszél, vagy ok nélkül tombol, a legtöbben először orvost, nem papot hívnának. Mégis vannak, akik szerint bizonyos jelenségek túlmutatnak a pszichológián. Az ördögűzés ma is megosztja a világot.

Az ördögűzés – vagy démonűzés – célja a „gonosz szellemek” eltávolítása egy emberből vagy helyről. A gyakorlat évezredek óta létezik, de a modern korban már jóval visszafogottabban, inkább spirituális értelemben alkalmazzák.
A katolikus egyház hivatalos álláspontja szerint az ördögűzés ritka és szigorúan szabályozott rituálé, amit csak felszentelt, erre szakosodott pap végezhet, a megszállt személy orvosi vizsgálata után.
A „megszállottság” érzése gyakran trauma, bűntudat vagy elfojtott agresszió testi megnyilvánulása. A démonok lehetnek szimbolikusak is – függőségek, bűntudat, önutálat vagy félelem.
A filmek dramatizálják a folyamatot, de a valóság sokkal fegyelmezettebb. Egy hivatalos rituálé általában több szakaszból áll, és akár órákig is tarthat.
A pap előtte napokig böjtöl és imádkozik, hogy lelkileg „megtisztuljon”. A helyszínt – egy kis kápolnát vagy szobát – megszentelik, gyertyákat gyújtanak, előkészítik a szenteltvizet, olajokat és a feszületet. A jelenlévők száma minimális: a pap, egy segítő, és gyakran orvosi felügyelet.
A szertartás imával indul. A pap védelmet kér, majd megáldja a megszállottnak hitt személyt. A cél nem a konfrontáció az ördöggel/démonnal, hanem az illető békés „felszabadítása” – a rítus lényege, hogy a megszállt ember visszanyerje önuralmát.

Az ördögűző Krisztus nevében szólítja fel a démoni erőt a távozásra. Ezt gyakran erős érzelmi reakciók kísérik: sírás, dühkitörés, tiltakozás. A pap szenteltvizet hint, imákat ismétel, miközben próbálja visszavezetni a személyt a „valóságba”.
A szertartás után lelki és pszichológiai támogatás következik. Sok esetben az ördögűzés inkább pszichoterápiás hatású – a rítus segít kimondani, levezetni, elengedni valamit, amit addig nem tudott feldolgozni a páciens.
A pszichológia ma az ördögűzésben leginkább egy erősen szimbolikus folyamatot lát. A rituálé biztonságos keretet teremt, amelyben a páciens megélheti belső konfliktusait – és ez valóban hozhat javulást az illető állapotában.
Ettől még a hit szerepe nem elhanyagolható. A vallásos emberek számára az ördögűzés nem pszichológiai, hanem spirituális élmény – ők valóságos gyógyulásként élik meg, ha „a gonosz elhagyja” őket.
Akár tudományos, akár vallási szemmel nézzük, a démonűzés valójában az emberi lélek drámájáról szól: arról a vágyról, hogy megszabaduljunk attól, ami elnyom és fájdalmat okoz.
Emlékszel még Ferike ördögűzésére?
Az alábbi cikkeinket se hagyd ki:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.