Aczél György és a „három T” rendszere – Így irányította a Kádár-korszak a magyar kultúrát

Aczél György nevéhez fűződik az úgynevezett „három T” elve – vagy legalábbis az a rendszer, amit ez a mozaikszó utólag jól leír. De mit is jelentett ez a három T, és hogyan formálta a korszak művészeit, zenészeit, íróit, filmeseit? Olvass tovább!

Aczél György és a „három T” – A kultúra rejtett szabályrendszere

A „három T” kifejezés a kultúrpolitika egyfajta nem hivatalos, de jól érzékelhető logikáját írja le: Támogatott, Tűrt, Tiltott. Bár ezt a felosztást nem Aczél György találta ki szó szerint, az ő irányítása alatt vált ez a szemlélet rendszerszintűvé.

TTT: a korszak hatalmi gépezete így kategorizálta a kulturális termékeket és alkotókat

Támogatott

Azokat az alkotásokat és művészeket sorolták ide, akik munkájukban összhangban voltak a hivatalos ideológiával, vagy legalábbis nem kérdőjelezték meg nyíltan a rendszer alapjait. Ők állami támogatást, kiadási lehetőséget, díjakat, szereplési lehetőséget kaptak.

Példa: Illyés Gyula több korszakban is ebbe a kategóriába tartozott, noha voltak konfliktusai a hatalommal.

Tűrt

Ez volt a legnagyobb és legváltozatosabb kategória. Ide kerültek azok az alkotók, akik nem voltak rendszerellenesek, de nem is illeszkedtek teljesen az elvárásokhoz. Ezek a művek gyakran megjelenhettek, de sokszor késéssel, cenzúrázva, vagy csak bizonyos körökben.

Példa: A Locomotiv GT (LGT) zenekar, akik modern, fiatalos zenéjükkel nagy hatással voltak a társadalomra, de a hatalom gyakran gyanakodva figyelte őket. Ide sorolható Pilinszky János is: bár nem volt rendszerhű, verseit később már publikálhatták, és 1980-ban Kossuth-díjat is kapott – egyértelmű jele a „tűrésnek”.

Tiltott

Az ide tartozó alkotók és művek teljesen ki voltak zárva a hivatalos nyilvánosságból. Műveiket a Kádár-korszakban nem lehetett kiadni, előadni, terjeszteni. Sok esetben csak kéziratban terjedtek, vagy szamizdatként, esetleg külföldön jelentek meg.

Példa: Konrád György, Haraszti Miklós, vagy a demokratikus ellenzékhez tartozó írók, költők, értelmiségiek. Az ő munkáik a hatalom szerint „politikailag veszélyesek” voltak.

Aczél György szerepe – a kompromisszum mestere

Aczél György nem volt klasszikus cenzor. Sokkal inkább egy kultúrapolitikai irányító, aki folyamatosan egyensúlyozott. Mikor lehet enyhíteni, hol kell szigorítani? Ki kaphat lehetőséget, ki szoruljon háttérbe?

Nem minden a „három T” szerint dőlt el

Gyakoriak voltak az alkuk, tárgyalások, ahol egy-egy író vagy rendező engedményeket tett azért, hogy másutt nagyobb szabadságot kapjon. Aczél a művészekkel kapcsolatot tartott, beszélgetett, érvelt, néha beavatkozott – és mindezt úgy, hogy a politikai hatalom ne veszítse el az ellenőrzést, de a kultúra se haljon ki.

Aczél György megítélése máig vitatott

Egyesek szerint mentőövet dobott a magyar kultúrának, amely így a szovjet blokkon belül viszonylag szabadon működhetett. Mások szerint a kompromisszum rendszere hosszú távon megnyomorította a szellemi életet, és elfojtotta a szabad gondolkodást.

Akárhogy is, a „három T” rendszere nélkül nem lehet megérteni a Kádár-korszak magyar kultúráját – sem annak ellentmondásait, sem értékeit.

Ha legközelebb kezedbe veszel egy hetvenes évekbeli magyar regényt, meghallgatsz egy korszakos dalt, vagy megnézel egy korabeli filmet, gondolj bele: vajon melyik T alá esett akkoriban? Vajon milyen áron jött létre? 

Az utolsó beszélgetés Aczél Györggyel:

Az alábbi cikkeinket se hagyd ki: