Oskar Schindler a kőgazdag náci – Elképesztő tények a férfiról, aki több mint ezer zsidót mentett meg a haláltól

Oskar Schindler neve világszerte a bátorság és az emberiesség szimbólumává vált. A náci párt tagjaként, Németország iparosaként és üzletemberként kezdte pályafutását, ám a második világháború alatt minden kockázatot vállalva védelmezte zsidó munkásait.

Oskar Schindler: a bátorság és az emberi életmentés örök szimbóluma

A híres „Schindler listája” több mint ezer zsidó életét mentette meg, amikor gyárában biztosította számukra a munkát és az életben maradás lehetőségét a haláltáborok árnyékában. Schindler sajátos módszerekkel – vesztegetéssel, bürokratikus trükkökkel és személyes bátorsággal – akadályozta meg a deportálásukat.

A háború után azonban már nem várt rá dicsőség: vagyonát elveszítette, üzletei tönkrementek, és szinte teljesen elszegényedve vándorolt a világban, míg végül visszatért Németországba. Bár anyagi tartaléka már egyáltalán nem volt, az általa mentett emberek hálája és az utókor tisztelete életében kárpótolta őt.

Schindlert halála után Izrael állam hivatalosan is „Világ Igaza” címmel ismerte el embermentő tevékenységét, és Jeruzsálemben, a Sion hegyén temették el, a zsidó hagyomány szerint, ami ritka kitüntetés egy nem zsidó számára. Feltehetőleg ő az egyetlen egykori náci párttag, aki ilyen kitüntetésben részesült.

Schindler példája inspiráló, de a múlt számos más bátor férfiről és nőről is mesél, akik saját életüket kockáztatva mentették meg zsidók ezreit a holokauszt idején.

Albert Göring

Albert Göring, Hermann Göring testvére, sokáig rejtőzködő hős volt, aki bátyjával ellentétben határozottan ellenezte a nácizmus ideológiáját. Bár családnevét mindenki a náci vezetővel azonosította, Albert a megszállt területeken zsidókat segített menekülni hamis papírokkal és üzleti kapcsolataival. A kockázata óriási volt: ha felfedezték volna, az a halálát jelentette volna. Az utókor elismerte bátorságát, és sokan „a jó Göring” néven emlékeznek rá. 2016-ban indítványozták is a Yad Vashemnél, hogy megkaphassa a "Világ Igaza" címet, azonban a bizonyíték, hogy„rendkívüli veszélyek közepette“ mentette volna a zsidókat a haláltól, hiányzik.

Irena Sendler

A lengyel származású szociális munkás, Irena Sendler mintegy 2500 zsidó gyereket mentett meg a varsói gettóban. Titkos alagutakon és rejtett menedékeken keresztül vitte ki a hamis dokumentumokkal védett gyerekeket a gettóból. A háború után a világ elismerte bátorságát, és 1965-ben megkapta a „Világ Igaza” címet. Sendler története a női hősiesség egyik legmeghatóbb példája a holokauszt idejéből. 2007-ben Sendlert Nobel-békedíjra is jelölték áldozatos munkájáért, azonban a bizottság végül Al Gore-nak ítélte azt.

Julius Madritsch

Az osztrák iparos – Schindlerhez hasonlóan – több ezer zsidó munkást mentett meg Krakkóban. Gyárában emberhez méltó körülményeket biztosított, miközben a náci hatalom fenyegetése folyamatosan a levegőben lógott. Madritsch személyesen is ellenőrizte a munkások helyzetét, és gyakran saját pénzét áldozta a túlélésükre. 1964-ben a Yad Vashem a „Világ Igaza” díjjal ismerte el hősiességét. Érdekesség, hogy Madritsch alakja szintén felbukkan a Schindler listája című filmben, a Három igaz ember című osztrák dokumentumfilm pedig életmentő tevékenységét mutatja be.

Hans Calmeyer

Hans Calmeyer német jogászként az úgynevezett „rasszista kategorizálás” döntéshozójaként tevékenykedett Hollandiában, és több ezer ember életét mentette meg azzal, hogy a deportálás helyett hamis dokumentumokkal és ügyes jogi manőverekkel védte őket. Calmeyer legalább 3000 ember életét mentette meg, de ugyanakkor 500 másik haláltáborba küldéséért is felelős volt, akiket azért „áldozott fel”, hogy a többieket megmenthesse. Posztumusz a Yad Vashem „Világ Igaza” kitüntetését kapta 1992-ben.

Raoul Wallenberg

A svéd diplomata, Raoul Wallenberg Budapesten mintegy 100 000 zsidó életét mentette meg. Védleveleket és „védett házakat” biztosított számukra, folyamatosan kockáztatva saját biztonságát a náci hatóságok előtt. Emellett aktívan tárgyalt a német tisztekkel és a helyi hatóságokkal, hogy a deportálásokat megakadályozza. Munkáját az utókor a legnagyobb humanitárius teljesítmények között tartja számon, noha sorsa tragikus: 1945-ben eltűnt a Szovjetunióban, feltehetőleg a Szovjetunió hírszerzéssel és elhárítással foglalkozó politikai rendőrségének börtönében, a hírhedt Lubjankában halt meg. 1963-ban ő is megkapta a "Világ Igaza" kitüntetést. 
 

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: