Ősi lelet bizonyítja Jézus létezését – a felfedezés egy pár szóból álló bibliai rejtélyt igazol

Szenzációs felfedezést tettek a törökországi Topraktepe térségében, az egykori Eirenopolis romjai között: a régészek 1300 éves, elszenesedett kenyereket tártak fel, amelyek közül az egyikre Jézus arcképét és egy ógörög feliratot véstek – „Hálánkkal a Boldog Jézusnak”. A tudósok szerint a lelet a János evangéliuma 6:35-ös versét, vagyis „Én vagyok az élet kenyere” kijelentést támasztja alá, és minden eddiginél kézzelfoghatóbb bizonyítékot ad az őskeresztény hit mindennapi gyakorlatairól.

Kenyerek bizonyítják Jézus lézetését?

A Karaman Múzeum Igazgatósága által vezetett feltárás során öt, kivételes állapotban megmaradt kenyér került elő. A különleges konzerválódást az tette lehetővé, hogy a tűzben keletkezett oxigénhiányos közeg természetes karbonizációs folyamatot indított el, amely megőrizte a kenyerek szerkezetét és mintáit. Az egyik darab – a kutatók szerint az egész bizánci Anatólia legjobb állapotban fennmaradt példánya – Jézust vetőemberként ábrázolja, nem pedig az ismert, trónon ülő Megváltóként.

A kép azt jelképezi, hogy a hit és a mindennapi munka elválaszthatatlan egységet alkotott: a kenyér nem csupán étel volt, hanem szent szimbólum, amelyben Krisztust, mint a föld áldásának forrását tisztelték. A többi négy kenyér kereszt alakú mintákat viselt, ami arra utal, hogy ezek korai úrvacsorai (Eucharisztikus) kenyerek lehettek, amelyeket a hívők szent rítus során fogyasztottak el.

A kutatók szerint a „vető Jézus” ábrázolás mélyebb teológiai üzenetet hordoz: az isteni áldás és a termékeny munka kapcsolatát fejezi ki, az aratás reményét pedig a lelki megváltás metaforájaként értelmezi. Ezzel Jézus nem csupán a megváltás, hanem a mindennapi élet és munka megszentelésének jelképe lett.

A bizánci korban az úrvacsorán használt kenyér Krisztus testét szimbolizálta, a kelet-római liturgia pedig kelesztett kenyérrel emlékezett az életre és a feltámadásra. A Topraktepe-lelet így nemcsak vallási, hanem történelmi és kulturális jelentőségű is: ritka, kézzelfogható emlék arról, hogyan élték meg a korai keresztények hitüket a mindennapokban, írja a Daily Mail.

A város, melynek neve egykor „Béke városa” volt, a római és bizánci időkben fontos püspöki központként működött, és az egyik legjelentősebb kereskedelmi és vallási útvonal mentén feküdt. A most előkerült kenyerek pedig – mint a kutatók fogalmaznak: