Az első magyar orvosnő: Hugonnai Vilma elképesztő története

Kevés olyan női sors akad a magyar történelemben, amely egyszerre jelképezi a kitartást, a társadalmi korlátok áttörését és az emberi méltóságért folytatott küzdelmet. Hugonnai Vilma grófnő, az első magyar orvosnő élete mindezt magában foglalja: egy rendíthetetlen nő portréját, aki nem engedte, hogy származása, neme vagy a korabeli előítéletek megakadályozzák abban, hogy beteljesítse hivatását.

Hugonnai Vilma sorsa: grófkisasszonyból orvostanhallgató

Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, egy tekintélyes arisztokrata család ötödik gyermekeként. Gyermekkorát már ekkor beárnyékolta az érzelmi hiány: tüdőbeteg édesanyját csak percekre láthatta, nehogy elkapja a betegséget. A családi kastély falai között házitanítók pallérozták, később egy pesti leánynevelő intézetben tanult.

A 18 éves Vilma a nála húsz évvel idősebb Szilassy György földbirtokoshoz ment férjhez, akinek három gyermeket szült. A házasság azonban boldogtalan volt: férje nem osztotta intellektuális érdeklődését, magára hagyta, ő pedig magányában természettudományos könyveket bújt. Már ekkor felmerült benne: miért ne gyógyíthatna ő maga is embereket?

A választ Zürichben találta meg, ahol az egyetem 1869-től engedélyezte a nők felvételét. 1872-ben beiratkozott az orvosi karra, tanulmányait saját ékszerei eladásából finanszírozva. Hét küzdelmes év után, 1879-ben orvosdoktorrá avatták – ezzel ő lett az első magyar nő, aki orvosi diplomát szerzett.

A hazai akadálypálya

Amikor 1880-ban hazatért, azt gondolhatta, hogy végre beteljesülhet hivatása. Ám Magyarországon nem ismerték el a diplomáját. Hiába volt doktori oklevele, a törvények értelmében csak szülésznőként dolgozhatott. Pesti rendelője ajtaján a tábla így hirdette: „gróf Hugonnai Vilma okleveles bába”.

Miközben gyógyított, tollat is ragadott: „A nők munkaköre” című írásában a női oktatás és a pályaválasztás szabadsága mellett érvelt. Az elszánt küzdelem eredményeként 1895-ben rendelet született, amely végre lehetővé tette a nők egyetemi tanulmányait. Vilma ekkor ismét kérvényezte diplomája elismerését, és 1897-ben – ötvenévesen – ünnepélyesen is orvosdoktorrá avatták Budapesten.

Harc a női jogokért

Orvosi munkája mellett Hugonnai Vilma a nők társadalmi egyenjogúságának élharcosa lett. Cikkeiben és előadásaiban bátor érvekkel állt ki amellett, hogy a nők ugyanúgy alkalmasak a szellemi pályákra, mint a férfiak. Amikor Pap Samu képviselő gúnyos hangon támadta a női értelmiséget, Vilma nemcsak válaszolt neki, hanem megírta „A nőmozgalom Magyarországon” című tanulmányát is.

Nem elégedett meg a szavakkal: aktívan részt vett a leánygimnáziumok szervezésében, a bábák egyesületének irányításában, és ingyen tanította az egészségtant, a gyermekgondozást, valamint a ragályos betegségek ismeretét. 1907-ben jelent meg „A nő mint háziorvos” című munkája, amely praktikus kézikönyvként szolgált a családok egészségvédelmében.

A világháború idején sem pihent. Hatvanhét évesen végezte el a katonaorvosi tanfolyamot, majd a fronton és a hátországban egyaránt részt vett a sebesültek ellátásában. Nemcsak gyógyított, hanem megszervezte a női orvosok és ápolók hálózatát is: munkájának eredményeként több száz vöröskeresztes nővér és több tucat orvosnő teljesített szolgálatot a hadikórházakban.

Egy rendíthetetlen élet öröksége

Magánéletében sok tragédiát kellett elviselnie: előbb egyik gyermekét vesztette el, majd második férjét, a neves vegyészt, Wartha Vincét is. Utolsó évei magányban teltek, de szakmai öröksége túlélte őt. 1922. március 25-én halt meg, hamvai a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban nyugszanak.
Halálakor már több száz orvosnő dolgozott Magyarországon – ő nyitotta meg számukra az utat. Neve ma is ott él iskolák, emléktáblák és tudományos díjak formájában. Nemcsak orvosként, hanem úttörőként is beírta magát a magyar történelembe.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: