Horror hagyományok: Inti Raymi, ahol az istenek gyermekáldozatot, kannibalizmust kívánnak – és meg is kapják

El tudsz képzelni egy vallási ünnepet, ahol az emberek napokon át önkívületben táncolnak, isznak, és gyerekeket áldoznak fel az isteneiknek? Az Inti Raymi, az inka napisten ünnepe pont ilyen volt. Mára egyszerű felvonulás, de nem is olyan régen még felért egy 18 karikás horrorfilmmel.

Az inkák Szent Iván-éji hagyományai nem tavaszi sétáról és virágkoszorúkról szólnak – ezek a rítusok a legősibb ösztönökre hatnak: vér, mámor, termékenység, halál, újrakezdés. 

Napforduló 

Június 24. – a dél-amerikai Andokban ez a téli napforduló ideje. A leghosszabb éjszaka után újra felkel a nap. Az inkák szerint ilyenkor tér vissza Inti, a napisten. 

Az Inti Raymi az inka újév is egyben, és a nép legfontosabb rituális napja. A legkorábbi leírások szerint már a 15. században több tízezer ember gyűlt össze Cuscóban, az „Univerzum köldökénél”, hogy részt vegyen a szertartáson. Ez az esemény nemcsak vallási, hanem politikai hatalomdemonstráció is volt, ahol a császár – a napisten földi megtestesítője – látványosan egyesült égi apjával. 

Véráldozatok 

Az inkák hite szerint a vér nemcsak életet adott, de kaput nyitott a világok között. Vér nélkül nincs termés, nincs egészség, nincs istenek áldása. Krónikás feljegyzések szerint, az Inti Raymi szertartásainak központi eleme volt a véráldozat is – és nem szimbolikusan. 

A legértékesebb áldozat: gyerekek, nők és elsőszülöttek vére volt. A legnagyobb ünnepek idején a legértékesebb áldozatot kellett adni. A „capacocha” nevű szertartás során például gyermekeket választottak ki, akiket hónapokon át készítettek elő a szertartásra: jól táplálták és elkülönítették őket, hogy „tisztán” lépjenek az istenek színe elé. Az Inti Raymi idején élve eltemették vagy megfojtották őket. A vérüket pedig a földre öntötték, az isteneknek ajánlották jó termés reményében. 

Írott források is maradtak fent az áldozatokról, elsősorban spanyol hódítóktól és hittérítőktől. A legkorábbi beszámolókat Pedro Cieza de León jegyezte le a 16. században. Bár ezek gyakran elfogultak, több modern régészeti lelet (például a tökéletesen mumifikálódott gyerekek teste az Andokban) is alátámasztja, hogy a gyermekáldozat valóban létezett és nem csak mítosz. 

Mámor és őrület 

Az Inti Raymi nemcsak az istenek kiengeszteléséről szólt, hanem az emberi test és lélek „megtisztításáról” is. A kollektív részegség ennek volt a szimbóluma: az emberek napokig ittak egy erjesztett kukoricaitalt, a chichát. 

Az andoki népeknél a mámor nem bűn, hanem kötelesség volt a szertartásokon. Úgy tartották; ahogy a földet, úgy a testet is el kell áztatni, hogy termékeny lehessen. 

Még a 20. század végén is dokumentálták Ecuadorban, hogy a falusi közösségek ünnepeken addig mulattak, míg mindenki a földön nem feküdt. Ez a fajta mámor az „isteni extázis” része volt.  

A kannibalizmus sem tabu 

A krónikás források szerint, az inka vallási szertartásokon nemcsak vért ittak, de néha a feláldozott testek darabjait is elfogyasztották – vallási céllal. A papok szerint ezzel magukba fogadták az áldozat erejét, lelkét, és újra egyensúlyba hozták a világot. 

A véres harc szintén az ünnep része volt. Egyes Inti Raymik során rituális verekedéseket rendeztek, amelyek előre koreografált, de gyakran súlyos sérülésekkel végződő „spirituális összecsapások” voltak. Még 1964-ben is beszámoltak olyan ecuadori felvonulásokról, ahol a táncba ágyazott küzdelmek halálos kimenetelűek is lehettek. 

Ezek a rituális verekedések a napjainkban is élő néphagyomány részét képezik Ecuadorban és Peruban. 

Az Inti Raymi öröksége

A spanyol hódítás után a katolikus egyház mindezt „barbarizmusnak” minősítette –érthető módon. 1572-ben betiltották az Inti Raymi ünnepét, és a napisten helyére Keresztelő Szent János került. De a hagyomány nem halt meg: az őslakosok a 20. században, főként a ’40-es évektől, újra hivatalosan is megrendezték a szertartást Cusco utcáin. 

Az Inti Raymi mára Dél-Amerika 2. legnagyobb turistalátványossága lett. De a szertartás szerencsére már „csak” színpad: a vér hamis, a császár pedig kosztümös.

Inti Raymi a 21. században: