Ásó, kapa, nagyharang – mit jelent ma a házasság világnapja?

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 08. 07:45

A hétköznapi gondok, a pénz körüli kérdések vagy az időhiány sok kapcsolatban okoznak feszültséget. A konfliktusok az együttélés részei, a kérdés inkább az, hogy utána hogyan találunk vissza egymáshoz. A házasság világnapja jó alkalom, hogy erről beszélgessünk dr. Gulácsi Bernadett master coach-al.

Porosz Viktória

A szerző cikkei

A házasság világnapja a mindennapi apró gesztusokról szól.
A konfliktusok természetes részei egy kapcsolatnak, a kezelésük minősége a döntő.
Kutatások szerint a pozitív pillanatok aránya kulcsszerepet játszik a hosszú távú együttélésben.

A házasság világnapja a hétköznapokra irányítja a figyelmet. Azokra a helyzetekre, amikor két ember akkor is egymás mellett marad, amikor fáradt, türelmetlen, vagy éppen egészen másként látja a dolgokat. A házasság nehézségeiről és a lehetséges megoldásokról dr. Gulácsi Bernadett master coach-al, diplomás szupervizorral, a Coaching & Love Academy alapítójával beszélgettünk.

Idős pár táncol a házasság világnapja apropóján. — A házasság világnapja a mindennapi kapcsolódásról szól.
Fotó: Rawpixel.com / Shutterstock

A házasság világnapja a házasság ünnepe

A házasság világnapja viszonylag fiatal ünnep. Az ötlet 1981-ben indult az Egyesült Államokban, Baton Rouge városában, ahol házaspárok kezdeményezték, hogy legyen egy nap, amely kifejezetten a házasság értékére hívja fel a figyelmet. A kezdeményezés gyorsan terjedt, és 1983 óta február második vasárnapját világszerte a házasság ünnepének szentelik. Ehhez kapcsolódik a házasság hete is, amely minden évben a házasság világnapja után kezdődik.

A házasság ideje

Régen a házasság szorosan igazodott az év rendjéhez, hiszen a farsangi időszak a házasságkötések ideje is volt. Vízkereszttől hamvazószerdáig kevesebb munka akadt a földeken és a böjt még nem kezdődött el. A tél végi bálok, társasági események remek alkalmat adtak az ismerkedésre, és sokan ekkor döntöttek úgy, hogy összekötik az életüket.

A házasság jogi háttere

Magyarországon az 1894-ben elfogadott törvény alapjaiban rendezte át a házasság jogi szabályozását. A törvénycikk szerint a házasságot kizárólag polgári tisztviselő előtt lehet kötni, ami jelentős változást hozott az addig meghatározó egyházi esküvői gyakorlatban. A szabályozás célja az volt, hogy a házasság minden állampolgár számára hozzáférhető legyen, vallási kötöttségektől függetlenül.

Azóta eltelt több mint egy évszázad, és közben szinte minden megváltozott. Másként gondolkodunk a szerepekről, az elvárásokról, az együttélésről is. Egy kérdés azonban ma is ugyanúgy foglalkoztatja a párokat: hogyan lehet hosszú távon együtt maradni úgy, hogy közben a kapcsolat minősége megmaradjon?

A házasság sokkal inkább egy folyamatosan alakuló kapcsolat, mint egy „kész állapot”, amelyet egyszer létrehozunk és utána magától működik – ezt a házastársak gyakran elfelejtik és máshova helyezik a fókuszt. A hétköznapi feladatok, terhek, kimondatlan elvárások, kommunikáció hiánya és fel nem dolgozott apró sérelmek, múltból hozott rossz minták hatására a párok gyakran eltávolodnak egymástól, akkor is, ha a szeretet valahol mélyen megvan. A hosszú távon jól működő kapcsolatokban az a közös, hogy a felek nemcsak a napi problémák megoldására törekednek, hanem arra is, hogy érzelmileg elérhetőek maradjanak egymás számára. A biztonságos kötődés alapja az, hogy a másik félhez akkor is lehet fordulni, amikor nehéz, nem csak akkor, amikor minden rendben van és ilyenkor megértést, elfogadást kapunk"

– fogalmaz dr. Gulácsi Bernadett.

Nem a vita a probléma a kapcsolatokban

Sokan gondolják azt, hogy a jó házasság konfliktusmentes. A párkapcsolatokat vizsgáló kutatások viszont mást mutatnak. John Gottman amerikai pszichológus több évtizeden át figyelte, milyen dinamikák zajlanak a párok között vitás helyzetekben, és arra jutott, hogy a konfliktus önmagában nem romboló. Akár a szex hiányáról, a pénzügyekről vagy a hétköznapok apró súrlódásairól van szó, a konfliktusok egy kapcsolatban elkerülhetetlenek. A különbség inkább abban van, hogyan zajlanak ezek a helyzetek. John Gottman és munkatársai már az 1970-es években olyan kutatásokat végeztek, amelyekben párok vitáit figyelték meg, majd évekkel később újra felkeresték őket. Meglepő pontossággal lehetett előre jelezni, kik maradnak együtt hosszú távon.

A döntő tényező a pozitív és negatív pillanatok aránya volt. Egy tartós kapcsolatban nagyjából öt pozitív interakció jut egy negatívra. Ez nem feszültségmentes együttélést jelent, hanem azt, hogy van, ami ellensúlyozza a nehezebb helyzeteket. A stabil párok figyelnek egymásra, akkor is, amikor nem értenek egyet és képesek érdeklődést mutatni a másik érzései iránt, még ha dühösek is. Tudatosan keresik azokat a pontokat is, ahol kapcsolódni tudnak, nem csak azokat, amelyek elválasztják őket.

Segítő szakemberként gyakran látom, hogy már apró változtatások – például a tudatos figyelem, a rendszeres beszélgetések vagy az elismerés kifejezése – is érezhetően javítják a kapcsolat minőségét. Képzéseinken, önismereti tanfolyamainkon a hallgatók rendszeresen visszajelzik, hogy amikor elkezdenek a másik hibáztatása helyett a saját érzéseikről és szükségleteikről beszélni és megtanulnak figyelni önmagukra és a házastársukra is, az egész családi rendszer megváltozik és visszatér a jó hangulat és a szeretet"

– magyarázza a szakértő.
A konfliktushelyzetekben sokat számít az empátia és a bocsánatkérésre való nyitottság. Már az is közelebb hozhatja a feleket, ha valaki felismeri és elismeri, hogy a másiknak fájdalmat okozott egy adott helyzet. Ugyanilyen fontos az is, hogy el tudjuk fogadni a másik nézőpontját akkor is, ha az eltér a sajátunktól. A humor és a közös nevetés szintén sokat segít a feszültség oldásában. Azok a párok, akik a nehezebb beszélgetésekbe is képesek egy kis játékosságot vinni, gyakran könnyebben és gyorsabban találnak vissza egymáshoz.

A házasság világnapja jó alkalom arra, hogy ne csak ünnepeljük az együttmaradást, hanem őszintén ránézzünk arra is, mire van most szüksége a kapcsolatunknak. Nem a tökéletesség tart össze két embert, hanem az a készség, hogy újra és újra visszataláljanak egymáshoz és önmagunkhoz is, mert ez az egész alapja. Ha én jól vagyok, békés és boldog, akkor tudok jól jelen lenni a kapcsolataimban is, ez pedig az egyéni felelősségünk"

– mutat rá dr. Gulácsi Bernadett.