Digitális szeánszok a halottakkal: amikor az AI már az elhunytak helyett is beszél

A gyászbot vagy „deadbot” lényegében egy olyan mesterséges intelligencia, amely a halottak digitális nyomai alapján próbál úgy viselkedni, mint az elhunyt. Ezek az algoritmusok a közösségi médiás posztokat, üzeneteket vagy hangfelvételeket elemzik, és ezekből hoznak létre beszélgetőbotokat, hangszintetizált „személyiségeket”. Elég para nem? Valóban segítenek a gyászfeldolgozásban?

• Az AI-gyászbotok a veszteségre adott új, digitális válaszok.
• A mesterséges intelligencia képes elhunyt szeretteink online nyomai alapján „megszólalni”, ami egyszerre lehet megnyugtató és nyugtalanító élmény.
• Ideiglenes vigaszt adhatnak, de megakaszthatják a gyász feldolgozás folyamatát.

Digitális gyászfeldolgozás: hogyan formálja át az AI a halott szeretteinkkel való kapcsolatot? A gyászbot használat etikai kérdései

Bár egyeseknek segít a fájdalom enyhítésében, a szakértők szerint a túlzott használat elodázhatja az elengedést és érzelmi függést alakíthat ki.

Komoly etikai és pszichológiai kérdések

Nem egyértelmű, ki dönthet a „digitális visszatérésről”, és milyen hatással van mindez az élők mentális egészségére hosszú távon.

Elég hátborzongató ötlet: egy elhunyt kislány édesanyja újra beszélhet digitálisan a gyermekével, egy tinédzser fiú „visszahozhatja” a halott édesapját.  

Miért olyan izgalmas — és ugyanakkor veszélyes — ez a technológia?

1. Rögtön ad egy pillanatnyi megnyugvást

A chatbotokkal való beszélgetés eleinte megkönnyebbülést hoz. Olyan ez, mint újra felidézni egy pillanatot a múltból, hallani egy hangot, amit már azt hittünk soha többet nem fogunk.

2. De ez nem valódi kapcsolat

Ezek a chatbotok statisztikai mintázatokat követnek, nem pedig valódi emlékeket vagy érzelmeket ébresztenek. Nem „hallják” a fájdalmunkat, egyszerűen csak olyan válaszokat adnak, amiket valószínűnek tartanak.

3. Elhúzhatja a gyászt, nem lezárja

Ha valaki rendszeresen egy botban keresi a kapcsolatot halott szerettével, az gátolhatja az egészséges gyászfeldolgozást. A fájdalom „nem múlik el”, csak eltolódik.

Etikai kérdések, amiket nem hagyhatunk figyelmen kívül

Nem arról van szó, hogy minden AI-technológia gonosz lenne — de a gyászbotok etikai kérdések sorát vetik fel:

• Kinek van joga „újraéleszteni” valakit digitálisan? A halott ember adatai felett gyakran senki sem rendelkezik tisztán.
• Mesterséges hangban bízni, ami valójában nem tud szeretni?
• Mi történik azokkal, akik gyerekük vagy partnerük után vágyakozva menekülnek ezekbe a „beszélgetésekbe”? A valós pszichológiai hatásokat még csak most kezdik vizsgálni.

Dr. Katarzyna Nowaczyk-Basińska, a Cambridge Egyetem „grieftech”-ről szóló tanulmányának társszerzője a jelenlegi helyzetet egy hatalmas techno-kulturális kísérletként írja le, amelynek ismeretlen következményei vannak. A technológia megváltoztatja azt, ahogyan a halálról gondolkodunk, ahogyan a halottakról gondoskodunk, és ahogyan magát a veszteséget feldolgozzuk. Nem világos, mik a következmények hosszabb távon.

A Black Mirror már megírta, amit most átélünk

Talán sokaknak ismerős a Black Mirror: Be Right Back epizód, ahol egy nő egy AI-modell segítségével hozza vissza halott szerelmét — de a valóságban ma már ez nem disztópikus fikció. Számos szolgáltatás már létezik, és egyre több ember akar „kapcsolatban maradni” a múltból érkező digitális hanggal vagy üzenettel.

Az emberi veszteség feldolgozása nehéz, hosszadalmas feladat. Bármilyen csábító is, hogy újra halljunk egy hangot, a gyász nem egyenlő az emlékek digitalizálásával. 

Az alábbi videóból többet is megtudhatsz a témában:

Az alábbi cikkeinket se hagyd ki: