Töltött káposzta és mákos bejgli – Miért ezeket esszük karácsonykor?

• Az ünnepi ételeknek szimbolikus jelentése van.
• A babonák, hagyományok meghatározzák, mi kerül ilyenkor az asztalra.
• A dió és a mák a népi hitvilágban a jólétet szimbolizálja. 

Az ünnepi ételek szimbolikus üzenetet hordoznak magukban. Néhány évszázaddal korábban a vallási hagyományok sokkal nagyobb szerepet játszottak az emberek és közösségek életében, mint napjainkban. Ám ezek a hagyományok kissé eltértek attól, amit ma megszoktunk, hiszen karácsonyfát például először csak a századforduló tájékán állítottak, de akkor is csak a tehetősebbek. A karácsony leginkább a betlehemezésről és a kántálásról szólt annak idején, ahol az emberek egyszerű ünnepi ételeket fogyasztottak, amelyeknek megvolt a maguk jelképe. A magyarok körében, ma is tájegységenként változik, hogy mi kerül a szépen terített asztalra, néhány fogásra azonban biztosan rábukkanhatunk szinte minden régióban.

Ünnepi ételek a régi idők áldása

Elődeink főként olyan ételeket tettek a karácsonyi asztalra a kereszténység egyik legnagyobb ünnepén, amelyektől azt remélték, hogy bőséggel áldják meg a családot. Így vált közkedveltté a bab, a lencse, a mák és a dió is. Bár a hal csak később lett ünnepi étel, pikkelyei szintén a gazdagságot szimbolizálják.

Szenteste az angyalok is kaptak finomságot

Szenteste általában paszulyleves került először az ünneplők elé, amit mákos csík, azaz mákos tészta követett. Az utóbbiból egy kis adagot reggelig az asztalon hagytak, ha esetleg az angyalok az éj leple alatt ellátogatnának hozzájuk, ne maradjanak étel nélkül. A mákos tészta után többnyire almát tálaltak fel, amit annyi részre vágtak, ahányan helyet foglaltak az asztalnál. Az alma gömbölyű formája a teljességet és a család egész, kerek egységét jelképezte. A közösen elfogyasztott alma, azt fejezte ki, hogy a család tagjai összetartoznak. A hiedelem szerint, ha valaki a családból eltévedne az életben, az együtt elfogyasztott almára visszagondolva mindig hazatalál a családjához. Az alma emellett a szépséget és az egészséget jelképezte. A karácsonyi vacsorán mézbe mártott fokhagyma is került az asztalra. A fokhagyma az életerőt jelképezte, elhárította a gonoszt és a rontást, a méz pedig az élet édességét, a jókedvet és a boldogságot szimbolizálta. Emellett gyakran fogyasztottak diót is, amely a babonák szerint megvédte az embereket a rontástól. Külön érdekesség, hogy a morzsákat összegyűjtötték és megetették az állatokkal a termékenység és egészség reményében.

Karácsony másnapja

Karácsony másnapján általában disznóból készítették a főfogást, mivel az állat előrefelé túr, így kínálva a családnak fényesebb jövőt. Emellett a zsíros, húsos étel „erőt adott a télre”. Őseink az újévhez hasonlóan ezen a napon sem fogyasztottak szárnyasokat, mivel az elkaparják a szerencsét.

A töltött káposzta elődje

A töltött káposzta az ünnepi lakoma elmaradhatatlan főszereplője, amely bár a Balkánról származik, nálunk is hamar népszerűvé vált. Elődje századokkal ezelőtt egyfajta káposztás húsgombóc féleség volt, és úgy hitték: minél több gombóc kerül az ünnepi asztalra, annál bőségesebb lesz a következő év.  

A mákos és diós finomságok

A karácsony közkedvelt édessége a mákos guba, valamint a mákos és diós bejgli. A mák és a dió a népi hitvilágban a jólét és a pénzbőség szimbóluma, az apró szemek a „megszámlálhatatlan gazdagságot” jelképezik. A dói emellett még a gonosz távoltartására is szolgál, védelmet és egészséget hoz a ház lakóinak. Maga a bejgli egyébként nem magyar eredetű, ugyanis Szilézia vidékéről indult el hódító útjára, amit a magyar konyha a 19. században fedezett fel. Bár a karácsonyi időszakban ezeknek a hiedelmeknek már nincsen különösebb jelentőségük, de az ünnep jellegzetes ételei még mindig helyet kapnak az asztalon.

Ha készítenél egy különleges bejglit az ünnepekre, nézd meg a videót!