Ha túl nagy lángon ég, gyorsan el is lobban: ezért tiszavirág életűek a szerelmi fellángolások

Vajon mi történik velünk akkor, amikor meglepetésszerűen talál el minket Ámor nyila? Az érzés, amely egy szerelmi fellángoláskor a hatalmába kerít minket, nem csupán romantikus képzelgés: valódi, mérhető biológiai és pszichológiai folyamatok állnak mögötte.

Tényleg lángra kap a szív? Mit rejt a szerelmi fellángolás?

Amint megperzsel minket a szerelem, agyunk dopamintermelése megugrik – ez a boldogságérzetért és jutalmazásért felelős vegyület. Emellett oxitocin és norepinefrin is felszabadul, melyek izgatottságot, örömet és kötődést idéznek elő. 

– A fellángolás valójában egy kémiai koktél, amely éppúgy elbódít minket, mint az alkohol. Hatása alatt úgy érezzük: a másik ember nélkül már nem is tudunk létezni, és azt sem értjük, hogy eddig hogyan voltunk rá képesek. Ez az érzés gyakran akkor alakul ki, amikor valaki valamilyen szinten ismerősnek tűnik, mintha már találkoztunk volna – akár korábbi élményeink, vágyaink, vagy tudattalan kötődési mintáink alapján. A másik ember arcában, mozdulatában, figyelmében saját beteljesületlen álmainkat vagy vágyott önmagunkat ismerjük fel – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

Miért múlik el olyan gyorsan a szerelmi fellángolás?

A fellángolás jellemzője, hogy intenzív – de rövid életű. Néhány hét, hónap, vagy akár csak néhány nap után is eltűnhet, mintha soha nem is létezett volna. 

– Sokunkban ilyenkor felmerül a kérdés: Hogy lehet, hogy pár napja még megőrültem érte, most meg már szinte semmit nem érzek? A válasz részben neurobiológiai. A dopamin- és oxitocinszint idővel visszaáll az eredeti szintre, mivel az agy nem tudja sokáig fenntartani ezt a fokozott állapotot. De a háttérben ott munkálkodik a pszichológiai valóság is: a fellángolás gyakran nem a másik valódi személyére, hanem a róla alkotott idealizált képre irányul. Ahogy egyre jobban megismerjük a másikat, az illúzió lassan szertefoszlik. A szenvedélyes érzés, ami az ismeretlenség és a vágy feszültségéből táplálkozott, eltűnik a hétköznapi valóságban. Ilyenkor megeshet, hogy csalódottságot érzünk, talán megszületik bennünk a gondolat, hogy nem is ő az igazi. Pedig lehet, hogy nem a kapcsolat minőségével van gond, csak a fellángolás természetével: nem tart örökké. Azon érdemes ilyenkor eltűnődni, hogyan lehet a múló szenvedély helyére mélyebb, tartósabb kötődést építeni – javasolja a pszichológus.

Szerelmi fellángolásból valódi szerelem: Tűzhely és nem tábortűz

A fellángolás vagy szerelem kérdése gyakran felmerül, hiszen elsőre nehéz megkülönböztetni a pillanatnyi hevességet a valódi, mély érzelmektől. A fellángolás utáni kapcsolatépítés kulcsfontosságú. A szerelem valódi ereje nem abban rejlik, hogy hogyan kezdődik, hanem abban, hogy mi lesz belőle. A fellángolás ugyanis – bármennyire heves is – önmagában még nem elég a tartós párkapcsolathoz. 

– A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e átvezetni ezt az élményt egy mélyebb, őszintébb kapcsolódásba. A stabil kapcsolat alapja a kölcsönös megértés, elfogadás és érzelmi biztonság. Ez már nem az idealizált szerelemről, hanem a valós, olykor törékeny, de mélyebb érzésekről szól. Ehhez idő kell, nyitottság, őszinteség és gyakran önismeret is. Nem minden fellángolásból lesz kapcsolat, és ez rendben is van. De minden fellángolás tanít valamit önmagunkról: hogy mire vágyunk, mitől érezzük élőnek magunkat, és hogyan kapcsolódunk szívesen másokhoz. Ha pedig a szenvedély lángja után hajlandóak vagyunk a parázsból tűzhelyet rakni, akkor esélyünk van egy olyan kapcsolatra, ami nemcsak megperzsel, hanem melegít is mindkettőnket – akár egy életen át.