„Mindennap beleteszem a szívemet ebbe a munkába” – Egy ráktúlélő ápolónő Semmelweis-napi vallomása

PUBLIKÁLÁS: 2025. július 01. 11:15

Július 1-én ünnepeljük a magyar egészségügy napját. Nagy Katalin 2017 óta dolgozik az egészségügyben. Ez idő alatt nem csak az ápoló, de a beteg oldaláról is megtapasztalta az ellátást, így most Semmelweis-nap alkalmából őszintén vallja: a magyar egészségügy nem csak a gyógyszerekről és a kezelésekről szól, de a beteg lelkéről, biztonságérzetéről és mosolyáról is.

K. D. R.

A szerző cikkei

Több mint százezer kórházi szakdolgozó veszi fel nap mint nap az orvosi és nővéri köpenyt azért, hogy életeket mentsen, gyógyítson, bátorítson és nem utolsósorban reményt adjon. A magyar egészségügy napján, azaz Semmelweis-napon őket ünnepeljük. Nagy Katalin, a kétgyermekes édesanya nyolc éve dolgozik az egészségügyben, mint ápoló. Azóta dolgozott már belgyógyászaton, intenzív osztályon, jelenleg pedig kardiológián segíti a betegeket. Az ő története mégis más, mint egy átlagos nővéré. Hiszen ő megélte azt is, hogy milyen betegként az életéért küzdeni.

Katalin Semmelweis-nap apropóján mesélte el szívszorító történetét Fotó: Olvasói fotó

„Mindig a másokon való segítés volt a hajtómotorom”

Katalin mindig is szociálisan érzékeny volt, nagyon meghatotta őt mások sorsa, nehézsége vagy épp öröme. Mielőtt az egészségügyben elhelyezkedett idős betegeket gondozott, jelenleg pedig kardiológiai osztályon tesz a betegek jóllétéért, mint ápoló. Katalin állítja, alapvető, hogy szakmailag maximálisan látja el a betegeit, de fontosnak tartja, hogy a lelkét is beletegye nap mint nap a munkájába.

Nagyon fontos, hogy a betegem maximálisan biztonságban érezze magát, tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzám kérdéssel. Meghallgatni tizedszer is, megnyugtatni tizedszer is, megfogni a kezét, megérteni a fájdalmát, ez mind a munkám része. Fontos, hogy reggel a „Jó reggelt!” mellé kapjanak egy jó nagy adag biztatást, dicséretet, hogy mennyit javult, de van, hogy viccet mondok, hogy egy kis mosolyt csaljak az arcukra

– részletezi Katalin, aki szerint természetes, hogy amikor új betegként valaki belép az osztályra tele van félelemmel és fontos, hogy tudja, hogy biztonságban van és itt segíteni fogják őt.

– Minden nap beszélgetek a betegeimmel, egy kicsit hozzám is nőnek. Minden beteg sorsa megérint, velük örülök egy-egy jó eredménynek, javulásnak. De ugyanígy a hozzátartozók is nagyon fontosak, sokszor ők is egyedül vannak ezen az úton, tele gondokkal. Őket is biztatom, segítem, ha tehetem – teszi hozzá az ápoló, aki szerint szakmájának a legszebb része, ha lát meggyógyulni valakit, a legrosszabb pedig, amikor elveszít egy beteget, tudva, hogy ő mindent megtett érte.

magyar egészségügy, ápoló, Semmelweis nap — Katalin nap mint nap úgy megy be betegeinek, hogy közben ő maga is harcot vív Fotó: Olvasói fotó

„Az elmúlással én is szembenéztem, tudom, hogy mit éreznek a betegeim”

A saját példámból tudom, hogy a gyógyítás nem állhat meg a gyógyszereknél és a kezeléseknél. Test-lélek-szellem egységként kell kezelni és gyógyítani a betegséget. Én is így fordulok hozzájuk. Ezért cserébe nagyon hálásak a betegek és ez a hála hajt engem, ez feltölt, hogy minden nap újra legyen erőm felvenni a nővér ruhámat

– hangsúlyozza Katalin, aki a saját bőrén is megtapasztalta milyen a másik oldalon, betegként besétálni egy kórházba.

A kétgyermekes édesanya ugyanis már másodszor néz szembe a betegséggel, amitől mindenki retteg: a rákkal. Katalin egyszer már legyőzte a mellrákot, egy kontrollvizsgálat azonban tavaly rossz híreket hozott, újabb harc elé állítva az édesanyát.

Ő azonban nem adta fel. Januárban fejezte be a sugárkezelést, márciusban pedig vissza is tért munkájához, az egészségügybe, ahol a betegeinek próbál erőt adni.

rákbeteg, nővér, egészségügy — A kétgyermekes édesanya számára nagyon fontos a lelki gyógyulás, amit a betegeinek is próbál átadni Fotó: Olvasói fotó

„Semmelweis-napon fontos, hogy belelássunk az orvosok és nővérek életébe"

– Az elmúlással én is szembenéztem, a másik utat is bejártam és járom a mai napig. Ez az út nagyobb alázatra, empátiára tanított, ez erősített meg abban, hogy fontos, hogy lelkileg is gyógyítsunk, biztonságot adjunk, támogassunk. Ha a beteg és az őt ellátó orvos együtt tudnak dolgozni, akkor ez a rendszer csodákra képes. Szó szerint, láttam már mélyről visszajönni embereket, intenzív osztályon is – mesélte Katalin, aki szerint az emberek sokszor nem látják milyen valójában az ápolók és az orvosok élete.

Sokszor nem látják a szakmai tudást és biztonságot vagy azt, amikor az orvos és a nővér összedolgozik és összedugják a fejüket, hogy hogyan lehetne a lehető legjobban segíteni a betegnek. Azt sem látják, amikor épp rossz hírt kap egy orvos vagy egy nővér, vagy épp ő maga is beteg, mert amikor a beteg mellé lépünk ezeket mind mind félretesszük és maximálisan a betegére figyelünk

– tette hozzá az ápoló, kiemelve: Szívvel-lélekkel mennek oda minden betegágy mellé, és bár leterhelt a rendszer, ők, akik benne vannak, szívből csinálják.

– Sokszor a betegségem miatt fáradtabb vagyok, fáj minden mozdulatom, de amikor belépek a beteghez már rá figyelek, a mosolyuk pedig erőt ad nekem is, pedig sokszor lehet, hogy fájdalmasabbak a tüneteim mint nekik – zárta gondolatait a ráktúlélő ápoló, aki hiszi, hogy csodák igenis léteznek, akár a műtőasztalon, akár egy jó eredményben, akár a beteg szemében.