Egy képzeletbeli boldogságskálán a maximális tíz pontra mutatna rá Tatár Csilla: elégedett az életével és a munkájával is. Négy hónapos kisfia, Milán kiegyensúlyozott és barátságos baba, aki már átalussza az éjszakákat. A műsorvezetőnek most a tévében is a játék a fő: két hónapja a népszerű Magyarország, szeretlek! vetélkedő csapatkapitánya lett a Dunán.
– Hogy érzi magát a Magyarország, szeretlek! forgatásain, megtalálta a helyét a vetélkedőben?
– Harsányi Leventével nagyon jóban vagyunk, és jól tudunk együtt dolgozni. De ez a műsor sokkal inkább a játékosokról, a meghívott vendégekről szól, mint rólunk. Csapatkapitányokként számunkra is a játék a fő. Számoltunk azzal, hogy nem lesz zökkenőmentes a váltás; nyilván nagyon nehéz átvenni egy jól bejáratott műsort egy olyan népszerű párostól, mint amilyen Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő voltak. Ráadásul ez a műfaj mindkettőnktől távol állt eddig, Levente és én sem dolgoztunk még ilyen műsorban. De adásról adásra jobban élvezzük a játékot, a nézettségi adatok szerint pedig a Magyarország, szeretlek! továbbra is csúcsokat dönt – talán egy adás volt, amit picivel kevesebben néztek –, a közmédia legnézettebb műsora. Tisztában vagyok azzal, hogy voltak olyan nézők, akiket elvesztettünk, mert ragaszkodtak a korábbi csapatkapitányokhoz, de azt is látjuk: nagyon sokan már miattunk kapcsolnak a vetélkedőre.
– Foglalkoztatják a kommentek?
– Nem igazán. A szakmaiságról a műsor szerkesztőivel beszélgetek, az adások után pedig a nézettségi adatokat figyelem. Azt azonban sajnálom, hogy a „trollok”, a gyalázkodó hozzászólók ekkora hangsúlyt kapnak, érdemtelenül. Nem gondolom, hogy olyan nagy szerepüknek kellene lennie, mint amekkorát mostanság tulajdonítanak nekik. Azokra a kritikákra azonban, amiket nem a rosszindulat vagy az irigység vezérel, érdemes odafigyelni. Ha a közösségi oldalamon megszólítanak a nézők vagy esetleg kérdéseket tesznek fel, azokra igyekszem válaszolni.
– A tévés vetélkedőn kívül is szeret játszani?
– Igen, korábban nagy házibulisok voltunk, a baráti társaságommal korábban sem szórakozóhelyekre jártunk, hanem valamelyikünknél tartottuk összejöveteleket. De bevallom őszintén, ezeken az estéken nem activityztünk.
– Mire vágyik még a karrierjét tekintve?
– Nekem mindig voltak konkrét karrierterveim, sosem csak úgy éltem bele a világba. Egytől egyig büszke vagyok azokra a műsorokra, amiket az elmúlt tizennégy évben készítettem szerkesztőként vagy műsorvezetőként. Korábbi időszakokban is többször feltették nekem a kérdést, de tartom, hogy a mi szakmánkban előre nem ildomos erről beszélni. Talán csak akkor, ha már a próbaadásig eljutott egy történet és látni a fényt az alagút végén. Terveim és álmaim most is vannak.
– Tavaly A Dal műsorvezetőjeként debütált a köztévénél, most újra az egyik házigazda volt. Mi változott leginkább az idei show-ban az ön szemszögéből?
– Teljesen más ember állt a színpadon. Amíg nem váltam édesanyává, kevésbé tudtam átérezni azt, amit sokan mondanak: a gyermekük érkezése után már nem ugyanazok, mint akik előtte voltak. De ez tényleg igaz. Mert minden más huszadrangúvá válik, és az anyaság hihetetlen módon megerősíti az embert – legalábbis én ezt tapasztaltam. Nekem eddig is a család volt az első, mióta Milán az életünk része, még inkább így van. Ugyanakkor jólesett, hogy néhány órát a kollégáimmal tölthettem és azon a hat szombat estén azzal foglalkozhattam, amit szintén nagyon élvezek.
– Milyennek találta a versenydalokat, milyen zenéket hallgat otthon?
– Bár tavaly is voltak kedvenceim, jobban tetszett az idei mezőny. Több olyan dal volt, amit pelenkázás közben is dúdoltam. Számomra maga a produkció is sokkal színesebbnek, a látványvilág, színpadkép izgalmasabbnak tűnt. A zenei ízlésem elég sokrétű, az a fontos, hogy valami megérintsen egy számban. Tavaly mindig Nirvanát hallgattam az öltözőben, nagy kedvencem. Most inkább Palya Bea szól körülöttem, a kisfiam ugyanis nagyon szereti – már pocaklakóként is sokat hallhatta a dalait –, ha felcsendülnek az énekesnő számai, abban a pillanatban megáll és elkezd figyelni.
– Májusban rendezik az Eurovíziós Dalfesztivált, mit gondol a hazánkat képviselő dalról?
– Pont a Pioneer volt az a szám, amit sokszor kellett meghallgatnom és csak utána kezdtem el dúdolni. De Freddie-nek kétségkívül fantasztikus hangja van és vizuális élménynek sem utolsó… Figyelgettem, hogy melyik ország milyen dallal versenyez majd, és úgy gondolom, elég sanszos a magyar produkció.
– Újra elkezdett edzeni. Milyen mozgásformát választott?
– A terhességem alatt nem mozoghattam, aminek orvosi oka volt, kizárólag jógázhattam, hetente-kéthetente egyszer. Ennek megfelelően húsz kilót híztam, de ez engem akkor sem és azután sem zavart, hogy kijöttem a kórházból. Mert pontosan tudtam: amikor majd úgy érzem, van elég energiám arra, hogy felhúzzam a futócipőt vagy elmenjek edzeni, akkor meg fogom tenni. Most, hogy Milán már átalussza az éjszakákat, eljött az idő és kifejezetten jólesik a mozgás. Elkezdtem újra futni. Persze nem megy egyből hat kilométer, hanem egyelőre kettő és kétszer annyi idő alatt. Személyi edzőhöz is járok hetente egyszer, a stúdióban csak a válogatott tornász és a kisfiam van velem. Nagyon izgalmasak a babás edzések.
Egy közülünk: Barabás Katalin édes karrierje
Szexuálpszichológus: Kemény kérdések, őszinte válaszok
Besenyei Péter:A királyi vacsorában hiszek
Gardrób: Makány Márta tavaszi divattippek
Pszichológia: A pornó felér egy agymosással
NŐK kontra. FÉRFIAK: kinek a terepe a magyar konyha?
Életmód: Hét dolog,amit megtehetünk a saját boldogságunkért
Szépség: Smink – hová, mikor, mennyit?
Ezo: Erős és gyenge láncszemek
– A táplálkozásra is odafigyel?
– A várandósságom alatt is odafigyeltem rá. Igaz, hogy ettem például mogyorókrémet, mert annyira kívántam, hogy nem bírtam megállni. (Nevet.) Irgalmatlanul kívántam a szénhidrátot, a tésztát, kenyérféléket. Míg korábban húst hússal ettem, azt akkor úgy kellett magamba diktálnom. Ez a szoptatás alatt is így volt, és figyeltem arra is, hogy sok folyadékot igyak. Az édességeket visszafogtam, ráadásul a tejtermékeket is száműznöm kellett az étrendemből, mert fájt tőlük Milán pocakja.
– A gyermek mellett van ideje a konyhában tevékenykedni?
– Biztosan meg lehet oldani, de nekem még nem sikerült. Milán ugyan nyugodt baba, ám napközben olyan időbeosztást diktál – negyvenöt perceket alszik –, ami alatt csak arra jut időm, hogy kimossam a babaruhákat, a mosogatógépből kipakoljak, egyek és zuhanyozzam. Egyedül a babakocsiban alszik többet, akkor akár másfél órát is szundizik. Aztán jönnek a programok a játszószőnyegen, a mókázás a tükör előtt, zenehallgatás, meseolvasás. Milán napról napra változik, minél jobban nyílik ki az értelme, annál több mindent csinálunk. Amint megkapta a harmadik, kötelező oltását, babaúszásra is elmentünk. Eddig két alkalmon vagyunk túl, és úgy tűnik, hogy a kisfiam imádja. Nagyon szeretem ezeket a kis családi programokat a babauszodában.
– Nagyon kiegyensúlyozott és következetes anyukának tűnik.
– Aminek az az eredménye, hogy Milán is kiegyensúlyozott, barátságos gyermek. Biztos, hogy kihat a babára, ahogyan az édesanya érzi magát. Mert abban a pillanatban, amint egy picit is feszült vagyok, már látom rajta, hogy megérzi. Az első hat hét, a pocakfájós időszak nehéz volt, aludni nem tudtam egy óránál többet. De annyira nyugodt maradtam, valami elképesztő őserő tolt, ami szerintem az anyákat átsegíti a kezdeti nehézségeken.
– Az említett zenehallgatáshoz az is hozzátartozik, hogy énekel Milánnak?
– Nem vagyok egy pacsirtaalkat, rém hamisan énekelek, de ez Milánt egyáltalán nem zavarja. Palya Bea Szabadon című dala mellett Majka Belehalok-ja a sláger a gyereknél, ezeket le is tudnám kottázni. (Nevet.) Egy barátnőm javaslatára egyébként Mozartot is hallgat Milán, elalvás előtt nagyon tetszik neki.