– Hogy érzi magát a Magyarország, szeretlek! forgatásain, megtalálta a helyét a vetélkedőben?
– Harsányi Leventével nagyon jóban vagyunk, és jól tudunk együtt dolgozni. De ez a műsor sokkal inkább a játékosokról, a meghívott vendégekről szól, mint rólunk. Csapatkapitányokként számunkra is a játék a fő. Számoltunk azzal, hogy nem lesz zökkenőmentes a váltás; nyilván nagyon nehéz átvenni egy jól bejáratott műsort egy olyan népszerű párostól, mint amilyen Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő voltak. Ráadásul ez a műfaj mindkettőnktől távol állt eddig, Levente és én sem dolgoztunk még ilyen műsorban. De adásról adásra jobban élvezzük a játékot, a nézettségi adatok szerint pedig a Magyarország, szeretlek! továbbra is csúcsokat dönt – talán egy adás volt, amit picivel kevesebben néztek –, a közmédia legnézettebb műsora. Tisztában vagyok azzal, hogy voltak olyan nézők, akiket elvesztettünk, mert ragaszkodtak a korábbi csapatkapitányokhoz, de azt is látjuk: nagyon sokan már miattunk kapcsolnak a vetélkedőre.
– Foglalkoztatják a kommentek?
– Nem igazán. A szakmaiságról a műsor szerkesztőivel beszélgetek, az adások után pedig a nézettségi adatokat figyelem. Azt azonban sajnálom, hogy a „trollok”, a gyalázkodó hozzászólók ekkora hangsúlyt kapnak, érdemtelenül. Nem gondolom, hogy olyan nagy szerepüknek kellene lennie, mint amekkorát mostanság tulajdonítanak nekik. Azokra a kritikákra azonban, amiket nem a rosszindulat vagy az irigység vezérel, érdemes odafigyelni. Ha a közösségi oldalamon megszólítanak a nézők vagy esetleg kérdéseket tesznek fel, azokra igyekszem válaszolni.
– A tévés vetélkedőn kívül is szeret játszani?
– Igen, korábban nagy házibulisok voltunk, a baráti társaságommal korábban sem szórakozóhelyekre jártunk, hanem valamelyikünknél tartottuk összejöveteleket. De bevallom őszintén, ezeken az estéken nem activityztünk.
– Mire vágyik még a karrierjét tekintve?
– Nekem mindig voltak konkrét karrierterveim, sosem csak úgy éltem bele a világba. Egytől egyig büszke vagyok azokra a műsorokra, amiket az elmúlt tizennégy évben készítettem szerkesztőként vagy műsorvezetőként. Korábbi időszakokban is többször feltették nekem a kérdést, de tartom, hogy a mi szakmánkban előre nem ildomos erről beszélni. Talán csak akkor, ha már a próbaadásig eljutott egy történet és látni a fényt az alagút végén. Terveim és álmaim most is vannak.
– Tavaly A Dal műsorvezetőjeként debütált a köztévénél, most újra az egyik házigazda volt. Mi változott leginkább az idei show-ban az ön szemszögéből?
– Teljesen más ember állt a színpadon. Amíg nem váltam édesanyává, kevésbé tudtam átérezni azt, amit sokan mondanak: a gyermekük érkezése után már nem ugyanazok, mint akik előtte voltak. De ez tényleg igaz. Mert minden más huszadrangúvá válik, és az anyaság hihetetlen módon megerősíti az embert – legalábbis én ezt tapasztaltam. Nekem eddig is a család volt az első, mióta Milán az életünk része, még inkább így van. Ugyanakkor jólesett, hogy néhány órát a kollégáimmal tölthettem és azon a hat szombat estén azzal foglalkozhattam, amit szintén nagyon élvezek.
– Milyennek találta a versenydalokat, milyen zenéket hallgat otthon?
– Bár tavaly is voltak kedvenceim, jobban tetszett az idei mezőny. Több olyan dal volt, amit pelenkázás közben is dúdoltam. Számomra maga a produkció is sokkal színesebbnek, a látványvilág, színpadkép izgalmasabbnak tűnt. A zenei ízlésem elég sokrétű, az a fontos, hogy valami megérintsen egy számban. Tavaly mindig Nirvanát hallgattam az öltözőben, nagy kedvencem. Most inkább Palya Bea szól körülöttem, a kisfiam ugyanis nagyon szereti – már pocaklakóként is sokat hallhatta a dalait –, ha felcsendülnek az énekesnő számai, abban a pillanatban megáll és elkezd figyelni.
– Májusban rendezik az Eurovíziós Dalfesztivált, mit gondol a hazánkat képviselő dalról?
– Pont a Pioneer volt az a szám, amit sokszor kellett meghallgatnom és csak utána kezdtem el dúdolni. De Freddie-nek kétségkívül fantasztikus hangja van és vizuális élménynek sem utolsó… Figyelgettem, hogy melyik ország milyen dallal versenyez majd, és úgy gondolom, elég sanszos a magyar produkció.
– Újra elkezdett edzeni. Milyen mozgásformát választott?
– A terhességem alatt nem mozoghattam, aminek orvosi oka volt, kizárólag jógázhattam, hetente-kéthetente egyszer. Ennek megfelelően húsz kilót híztam, de ez engem akkor sem és azután sem zavart, hogy kijöttem a kórházból. Mert pontosan tudtam: amikor majd úgy érzem, van elég energiám arra, hogy felhúzzam a futócipőt vagy elmenjek edzeni, akkor meg fogom tenni. Most, hogy Milán már átalussza az éjszakákat, eljött az idő és kifejezetten jólesik a mozgás. Elkezdtem újra futni. Persze nem megy egyből hat kilométer, hanem egyelőre kettő és kétszer annyi idő alatt. Személyi edzőhöz is járok hetente egyszer, a stúdióban csak a válogatott tornász és a kisfiam van velem. Nagyon izgalmasak a babás edzések.
Egy közülünk: Barabás Katalin édes karrierje
Szexuálpszichológus: Kemény kérdések, őszinte válaszok
Besenyei Péter:A királyi vacsorában hiszek
Gardrób: Makány Márta tavaszi divattippek
Pszichológia: A pornó felér egy agymosással
NŐK kontra. FÉRFIAK: kinek a terepe a magyar konyha?
Életmód: Hét dolog,amit megtehetünk a saját boldogságunkért
Szépség: Smink – hová, mikor, mennyit?
Ezo: Erős és gyenge láncszemek
– A táplálkozásra is odafigyel?
– A várandósságom alatt is odafigyeltem rá. Igaz, hogy ettem például mogyorókrémet, mert annyira kívántam, hogy nem bírtam megállni. (Nevet.) Irgalmatlanul kívántam a szénhidrátot, a tésztát, kenyérféléket. Míg korábban húst hússal ettem, azt akkor úgy kellett magamba diktálnom. Ez a szoptatás alatt is így volt, és figyeltem arra is, hogy sok folyadékot igyak. Az édességeket visszafogtam, ráadásul a tejtermékeket is száműznöm kellett az étrendemből, mert fájt tőlük Milán pocakja.
– A gyermek mellett van ideje a konyhában tevékenykedni?
– Biztosan meg lehet oldani, de nekem még nem sikerült. Milán ugyan nyugodt baba, ám napközben olyan időbeosztást diktál – negyvenöt perceket alszik –, ami alatt csak arra jut időm, hogy kimossam a babaruhákat, a mosogatógépből kipakoljak, egyek és zuhanyozzam. Egyedül a babakocsiban alszik többet, akkor akár másfél órát is szundizik. Aztán jönnek a programok a játszószőnyegen, a mókázás a tükör előtt, zenehallgatás, meseolvasás. Milán napról napra változik, minél jobban nyílik ki az értelme, annál több mindent csinálunk. Amint megkapta a harmadik, kötelező oltását, babaúszásra is elmentünk. Eddig két alkalmon vagyunk túl, és úgy tűnik, hogy a kisfiam imádja. Nagyon szeretem ezeket a kis családi programokat a babauszodában.
– Nagyon kiegyensúlyozott és következetes anyukának tűnik.
– Aminek az az eredménye, hogy Milán is kiegyensúlyozott, barátságos gyermek. Biztos, hogy kihat a babára, ahogyan az édesanya érzi magát. Mert abban a pillanatban, amint egy picit is feszült vagyok, már látom rajta, hogy megérzi. Az első hat hét, a pocakfájós időszak nehéz volt, aludni nem tudtam egy óránál többet. De annyira nyugodt maradtam, valami elképesztő őserő tolt, ami szerintem az anyákat átsegíti a kezdeti nehézségeken.
– Az említett zenehallgatáshoz az is hozzátartozik, hogy énekel Milánnak?
– Nem vagyok egy pacsirtaalkat, rém hamisan énekelek, de ez Milánt egyáltalán nem zavarja. Palya Bea Szabadon című dala mellett Majka Belehalok-ja a sláger a gyereknél, ezeket le is tudnám kottázni. (Nevet.) Egy barátnőm javaslatára egyébként Mozartot is hallgat Milán, elalvás előtt nagyon tetszik neki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.