Zenei mementókkal élve: mindenki másképp csinálja, és az egyiknek sikerül, a másiknak nem! Az élet legnagyobb kihívásáról, a gyereknevelésről faggattuk Dundikát, aki 2011. november 11-e óta, vagyis kisfia, Marián érkezésétől kezdve maga is megtapasztalja annak minden örömét és nehézségét.
Valósággal kivirult az elmúlt két és fél évben. Le sem tagadhatná, mennyire jól érzi magát édesanyaként.
Nekem nagyon bejött az anyaság, és szeretném jól csinálni. Nem bánom, hogy nem huszonévesen szültem, mert úgy érzem, most értem meg a feladatra.
Egykoron álmodozott arról, milyen szülő válik majd önből?
Óriási terveim, elképzeléseim voltak. Gyakorlatilag a leendő gyerekem tizennyolcadik szülinapjáig mindent elterveztem. Meg voltam róla győződve, hogy az én kisfiam nagyon jó, szófogadó és aranyos lesz, akinek természetesen én majd minden gondoskodást megadok, amit csak tudok. Ehhez képest van egy akaratos, öntörvényű kisgyerekünk. Abban is biztos voltam, hogy nem engedem csonka családban felnőni, hanem egy szeretetteljes légkört teremtek neki/nekik. Úgy érzem, jó szülő lettem.
Hogyan képzeljük el a családi erőviszonyokat? Ön, vagy a párja, Majka a szigorúbb?
Egyértelműen én. Már az elején tudtam, hogy én leszek a szigorúbb. Peti elkényezteti. A munkájából adódóan ritkábban látja, mint mondjuk egy átlagos apuka, és bizony egy kicsit megengedőbb. Marián a korából adódóan most kicsit szemtelen, és gyakrabban rá kell szólni. Bár én vagyok a keményebb, ha Peti hangsúlyosabban rászól, azt mégis jobban elfogadja. Szükség van az apai szigorra is. Egyébként mindenben együtt döntünk, de soha nem a gyerek előtt.
Konkrétan miben nyilvánul meg a keménysége?
Vannak dolgok, melyekben nem engedek. Próbálok következetes lenni, ami lehet, hogy több munkával jár és látszatja is később van, de ebben hiszek. Az aktuális jóért, a pár perc csendért, a hiszti abbahagyásáért nem engedek. Inkább kiszenvedem most az időt, míg megtanulja a rendet, mintsem évek múltán ez visszaüssön.
Például pici korától a saját ágyában alszik, nem túrhat ki minket az ágyunkból. Aztán eldöntöttem, hogy hároméves koráig nem adok neki csokit, amit nehéz betartani, mert ugye vannak nagyszülők, barátok stb. Kétesztendôs koráig tudtam is ezt tartani, aztán Peti ellágyult. Most apa adja neki a csokit. Mindig azt mondja, hogy attól nem lesz baja, ha egyszer-egyszer csokit eszik.
Milyen gyereknevelési praktikái vannak?
Abban hiszek, hogy mindent időben kell elkezdeni és azt rutinná tenni. Előfordul, hogy például döntéshelyzetbe hozom. Kikérem a véleményét, hogy két ruha közül melyiket válasszuk. Ez mosolyt csal az arcocskájára, érzi, hogy az ő véleménye is fontos. Ha valamivel nem boldogulok, akkor leülök a net elé, vagy kinyitok egy könyvet és megkeresem a huszadik módszert is az adott problémára és kipróbálom. Időigényesebb, mint engedni neki, de hosszú távon hatékonyabb.
Marián belépett a dackorszakba. A nehéz pillanatokra is van egy jó forgatókönyve?
Nem bírom a hisztit. Van egy büntisarkunk tizenhat hónapos korától. Az L alakú kanapénk sarkát neveztük el így. Két hónapig tartott, mire odaszoktattam. Ha rosszat csinál, már van, hogy ő maga ül oda. Amikor behisztizik, és nem tudok vele mit csinálni, akkor jön a sarok. Elmondom neki, hogy mit csinált és azt miért nem szabad. Elmagyarázom, mi mivel jár, aztán átölel, megpuszil, és azt mondja, szeretlek anyám. Érdekes, hogy nem anyának és apának hív minket, hanem anyámnak és apámnak.
A gyereknevelés gyönyörű feladat, de napi huszonnégy órás szolgálatot jelent. Hogyan és mikor tud kikapcsolódni?
Az első tizenhat hónapban csak a gyerekkel foglalkoztam. Én hiszek a női-férfi szerepekben. Peti dolga a pénzkeresés, az enyém a nyugodt háttér biztosítása, a gyereknevelés. Már a kezdetek kezdetén megbeszéltünk mindent. Aztán Peti látta, hogy nekem is szükségem lenne egy kis szabadságra és azt javasolta, hogy keressünk egy olyan személyt, aki legalább a takarításban segít nekem. Így ismertük meg Anikót. Már a gyereket is rá merem bízni, mert tudja, mit hogyan csinálok.
Így el tudok menni kicsit kikapcsolódni, fodrászhoz, vásárolni, vagy amit épp szeretnék. Az elején persze ez másképp volt. Ha csak percekről is volt szó, nehezen bíztam másra. Megvan a kis napirendünk és nem akartam, hogy elneveljék őt. Anikó viszont idővel megtanulta a szokásaimat.
Marián az első gyermeke. Ilyenkor megállíthatatlanul érkeznek a kéretlen tanácsok, gyereknevelési gyorstippek, amit egy szülő sem visel jól.
Borzasztó. Az elején megőrültem ezektől. Két ember véleményére adok. Az egyik a gyerekorvosunk, a másik pedig furcsa mód, pont én magam, az ösztöneim. A gyerekes összejövetelektől az elején rettegtem, de aztán rájöttem, nem is olyan rosszak. A számomra fontos információkat leszűröm, a többit pedig elengedem a fülem mellett.
A gyereknevelés dandárja még csak ezután következik...
Nálunk aggódóbb szülő nem sok van, de amúgy kettőnk közül Peti az aggódósabb. Egyfolytában azt mondogatja, hogy csak ne olyan rafkós gyerek legyen, mint ő volt korábban. Ő fél a drogoktól, az alkoholtól, a diszkóktól, amivel engem is meg tud ijeszteni. Én viszont hiszem, hogy sikerül egy olyan bensőséges kapcsolatot kialakítanunk, hogy mindent megbeszél majd velem.
Majka rengeteget dolgozik és most ön is sokkal elfoglaltabb, hisz hetente színpadra lép a TV2 A Nagy Duett című műsorában, ahol énektudását csillogtatja. A munka és a gyerek mellett tudnak időt szánni egymásra?
Mi erre felkészültünk és már az elején leszögeztünk mindent. Hetente egy nap csak a miénk. Ilyenkor moziba, vacsorázni megyünk. Eddig ez a csütörtök volt, de most, hogy szerepelek A Nagy Duettben – amit egyébként nagyon élvezek –, nekem is sok a teendőm, így összenézzük a naptárat. Anyának és apának sem szólítjuk egymást. Ő Hajnaloz engem, én pedig Petinek hívom őt. Nagyon-nagyon ritkán mondja, hogy anya, de ezzel megőrjít.
A beszélgetés elején azt mondta, nagyon bejött az anyaság és szívesen gyarapítaná a családját. Mikorra várható az újabb kis jövevény érkezése?
Mi négy gyerekre gondoltunk, aztán, amikor megszületett a fiunk, rájöttünk, elég lesz kettő is. Fel vagyunk készülve a Majoros fivérekre is, de egy kislánynak is örülnénk. Ha lányunk lesz, akkor biztos, hogy óriási csatákat fogunk vívni Petivel a nevelése kapcsán. Már dolgozunk a projekten, de látszata még nincs…
