

Az intimitás mindig is tükrözte az adott kor társadalmi, vallási és kulturális értékrendjét. Ami egykor természetes és elfogadott volt, az később könnyen válhatott tiltottá vagy éppen fordítva: a korábbi tabuk idővel elvesztették erejüket. Az emberi vágy azonban minden korszakban megmaradt – csak a kifejezés formája és a róla való beszéd változott. Nézzük meg közelebbről hogyan alakult a intimitás története a különböző korszakokban!

Az ókori társadalmak jelentősen eltérő módon viszonyultak az intimitáshoz. Az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában a termékenységi kultuszok központi szerepet játszottak a vallási életben, és az intimitás a természetes élet részeként jelent meg. Az ókori görögök különösen nyitottak voltak. Gondoljunk csak a Dionüsziákra, amik Dionüszosz isten tiszteletére rendezett nagy fesztiválok voltak, ahol bármi megtörténhetett a testiségek terén. Az intim együttlét nem csupán a szaporodás eszközének tekintették, hanem az emberi kapcsolatok fontos dimenziójának is. A férfiak közötti szerelmet például nemcsak elfogadták, hanem bizonyos körökben tiszteletre méltónak tartották. Ezzel szemben az ókori Rómában a társadalmi osztály és a hatalom erősen meghatározta az intimitáshoz való viszonyt. A nők erkölcsi tisztaságát szigorúan szabályozták, míg a férfiaknak több szabadságuk volt.
A középkor Európájában a kereszténység megerősödésével az intimitás egyre inkább az erkölcsi és vallási normák szabályozták. A házasság előtti együttlétet és a házasságtörést súlyosan elítélték, és az egyház nagy hangsúlyt fektetett a szüzesség és a tisztaság megőrzésére. Az örömkeresés és szerzés helyett az intim együttlét fő célja a gyermeknemzés lett. A középkori társadalomban a nők különösen szigorú normák alá estek, és az intimitásuk feletti kontrollt a férfiak és az egyház egyaránt fenntartotta. Ugyanakkor a népi kultúrában tovább éltek a termékenységi rítusok és babonák, amelyeket a természet rendjének részének tekintettek.
A reneszánsz és a felvilágosodás időszakában a művészetek, a filozófia újra felfedezték az emberi test szépségét, illetve az együttlét örömteli oldalát. A humanista gondolkodók egyre inkább elutasították a középkori elnyomó szabályokat. Ellenben a szerelem, az érzelem és az intimitás szabadabb megélését hirdették. A 18. századi felvilágosodás tovább tágította az intimitás szabadság határait. Bár a házasságon kívüli kapcsolatokat még mindig sokan elítélték, a magánélet szabadságának eszméje egyre fontosabbá vált. Az orvostudomány és a pszichológia fejlődése is hozzájárult ahhoz, hogy az intimitásról nyíltabban kezdjenek beszélni.

A 19.századi viktoriánus korszak – amely Viktória, angol királynőről kapta a nevét – visszalépést jelentett az intimitás szabadság terén. A kor nyilvánosan hirdetett normája a nemi életet csak a gyermeknemzés érdekében tartotta elfogadhatónak, de gyakoriságát és formáit még a házasságon belül is korlátozni kívánta.
Az egyik legdöbbenetesebb ténye az akkori orvostudománynak, hogy egyes képviselői szó szerint kórosnak és veszélyes következményekkel, például rákkal járónak, tartották a nők intim gyönyörét. Míg a férfiakét természetes biológiai-fiziológiai igazságként fogadták el. Azonban egy dologban nem tettek különbséget az erénydiktátorok: nő és férfi egyaránt el volt tiltva az önkielégítés lehetőségétől. Ezt a vágyat is összemosták a testi és mentális betegségekkel: gerincsorvadással, tüdővésszel, őrültek házával.
Összességében elmondható, hogy az ipari forradalommal és a polgári társadalmak kialakulásával az erkölcsi normák ismét szigorodtak. A nők szerepe újra az anya szerepére és a családi élet egyensúlyban tartására korlátozódott. Míg a férfiak számára az intimitás egy részét a társadalom félhomályos részeibe száműzték. A bordélyházak világa állt szemben az otthon idilljével.
A 20.század második felében azonban hatalmas változások történtek. Az 1960-as és 70-es években a intimitás forradalma radikálisan megváltoztatta a normákat. Egyrészt a fogamzásgátlás elérhetőbbé vált, előtérbe került a feminizmus és egyre több hangsúlyt fektettek az együttlét örömére és az egyéni választás jogára. A média, a popkultúra és a pszichológia is hozzájárult ahhoz, hogy az intimitás természetes, az egyéni identitás és jólét szempontjából fontos tényezőként jelenjen meg.
Napjainkban a társadalmak egyre inkább elfogadják, vagy legalábbis közelebb kerülnek az elfogadásához annak a spektrumnak, ami elismeri a különböző nemi orientációk és identitások létezését. Valamint a digitális tér is lehetőséget ad arra, hogy az emberek nyíltabban beszéljenek vágyaikról és kapcsolataikról. Ugyanakkor a modern világ új kihívásokat is hoz magával. A közösségi média, felnőtt filmek elérhetősége és az online társkeresés formálják az e fajta erkölcsöket és a másikhoz való viszonyunkat. Az intimitás új értelmezést nyer, miközben az emberek továbbra is keresik az egyensúlyt az érzelmi kötődés és a szabadság fenntartása között. A társadalmi, vallási és kulturális hatások minden korszakban befolyásolják az intimitással kapcsolatos szabályokat. Ezek a normák pedig meghatározzák saját intimitásunkhoz való viszonyunkat. Azonban, míg egyes korszakokban a szigorú szabályok uralkodtak, más időkben az erkölcsi szabadság jobban előtérbe került. A 21. században az önkifejezés és a sokszínűség fontosabb, mint valaha, de továbbra is léteznek kihívások és ellentmondások a modern intimitásnak hívható világ megértésében, megélésében.
További érdekes, intim történetekért nézd meg az alábbi videót:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.