Matt Smith, mint szexmániás ügynök: ilyen lett a The Death of Bunny Munro — Kritika

A sorozat Nick Cave azonos című regényét veszi alapul, mely kendőzetlen fogalmazásával és sötét témáival vált híressé. A The Death of Bunny Munro bár az a sztori, aminek a vége már csak a cím miatt is erősen sejthető, de az, ahogyan odáig jutunk, még mindig sok lehetőséget rejt magában. Hogy hogyan teljesít Matt Smith 2026-ban, cikkünkből kiderül.

Lássuk, hogyan működik a The Death of Bunny Munro sorozatként

A történet egy igazán erős vonulattal kezdődik: Bunny Munro (Matt Smith) épp egy örömlány társaságában telefonál a depressziós epizódjának közepében lévő feleségével, Libbyvel (Sarah Greene) egyedül hagyva a nőt a kétségbeesésével együtt. Amikor a férfi hazaér, a feleségét már holtan találta meg. A zűrös életű, alkoholista és szexfüggő házaló kozmetikum ügynöktől a gyámhatóság el akarja venni egyetlen fiát, az igen aranyos, nyuszifogú Bunny Juniort (Rafael Mathé) de ehelyett elindulnak a világba közösen szerencsét próbálni, megízleltetve a fiatal fiúval a felnőtt élet nehézségeit — ami egy ilyen borzalmas apa mellett nyilván egy igen nyugtalanító képet fest számára. Bunny célja tehát, hogy olyan embert faragjon belőle mint ő, csak úgy ahogy az ő apja is tette vele.

Matt Smith az utóbbi években igen elhatárolódott a Doctor Who skatulyától és bár ott is sokan kedvelték, nagyon jól áll neki a lélektani dráma. Bunny Munro karakterében egyszerre érezhető az önpusztító hedonizmus, a mélyen gyökerező bizonytalanság és az a kétségbeesett vágy, hogy valaki végre szeresse őt, még akkor is, ha erre ő maga jól láthatóan képtelen. Ezt a skálát a színész nagyon jól hozza, karakterelemzésként jól működik az alkotás és Matt Smith ezt szívvel-lélekkel képes volt hozni.

A sorozat történéseiből kiderül, hogy Bunny nagyrészt az apja éretlen neveléséből lett ilyen rossz ember. A mini-sorozat kicsit ezt az örökölten torzult családi mintát mutatja be, hogy a borzalmas neveltetés miképpen tudja megrontani az emberek lelkét, mely bár generációról-generációra száll, nem lehetetlen kitörni belőle. Ezt a feloldozást viszont nem a főszereplő kapja meg, hanem a fia, aki idővel felismeri azt, hogy lehet jobb férfi belőle, mint az apja.

A fentebbi érzékletes erények mellett is kicsit az az érzése lehet a nézőnek, hogy ez a sztori inkább a rendezőnek egy benyomása az eredeti regény alapján és nem egy hiteles adaptáció. Nick Cave regénye az író heroinfüggőségének csúcspontján keletkezett és már emiatt volt egy hektikus, hallucinációkkal teli narratívája, amit filmre vinni igazán bátor ötletnek bizonyul. Ebből kaptunk némi benyomást a sorozatban is, de a nap végén a könyvhöz képest elég felszínes maradt, még a hat epizódos terjedelme mellett is. Pedig nem lenne lehetetlen egy ilyesmi történetet filmre vinni, gondoljunk az Irvine Welsh regényeiből inspirálódott Trainspottingra és a Mocsokra, vagy a Hunter S. Thompson regénye alapján készült Félelem és reszketés Las Vegasbanra. 

A The Death of Bunny Munro egy jól működő lélektani tanulmány egy önmaga fordításban ingadozó adaptációban. Aki kíváncsi a Nick Cave-könyvek ezen feldolgozására, a SkyShowtime kínálatában megtalálja!