Alan Rickman atyai szigorral okította a Harry Potter fiatal színészeit: Soha nem hallott titkok a színész naplójából!

PUBLIKÁLÁS: 2026. február 21. 17:45

A színész a mai nap lenne nyolcvan éves. Alan Rickman a kezdetektől fogva kemény szakmaisággal, de mégis jó szándékkal kísérte a filmsorozat ifjú titánjait.

Szívszorító belegondolni, hogy Alan Rickman — a legjobb választás Piton professzor szerepére — már 10 éve nincs köztünk. Ha még lehetséges, ezt az érzést még jobban elmélyítheti, ha a színészlegendának az Őrülten, mélyen című kötetben kiadott naplójegyzeteit olvassuk. Ebben ugyanis minden benne van: sikerek, nehézségek és szigorú, de igazságos és szeretetteli mentori gondolatai az akkor még serdülő Daniel Radcliffe, Emma Watson és Rupert Grint folyamatában alakuló játékáról.

Alan Rickman könyvét olvasva szinte a fejünkben halljuk Piton Professzort

A könyv alapján a színész ikonikus karakterére jellemző stílussal, költői megfogalmazásokkal vegyítve kaphatunk betekintést egy nehéz napjába a Harry Potter és az azkabani fogoly filmadaptációjának forgatása kapcsán. Ezen a napon minden bizonnyal nem nagyon bírt sem a rendezővel, sem a gyerekekkel:

A napom csodálatosan indult, de a forgatás guillotineként csapott le rám és a hirtelen sötétséget egy egész napos melankólia követte. Alfonso [Cuarón] elég szigorú volt velem. Túlzottan szeretem őt, hogy ezt sokáig tűrjem, szóval kifejeztem aggályaim felé és ezt végül meg tudtuk beszélni. Csak a szokásos HP nyomás van rajta, főleg amikor elkezdünk forgatni, már pedig ezeknek a gyereknek kell az útmutatás. Nem tudják a szövegeiket és Emma [Watson] kiejtése közel érthetetlen néha. Nem beszélve az úgynevezett próbáimról, amiket egy francia ajkú helyettessel kell elvégeznem.

A kis Emma azóta komoly színésszé cseperedett és olyan remek filmekben láthattuk, mint az Egy különc srác feljegyzései és a Kisasszonyok, ám azóta társadalmi ügyekért vállalt aktivizmusa erősebb a színjátszásnál — jóllehet, ha úgy adódna szívesen visszatérne.

Némileg enyhébben fogalmazott a szemüveges főhősünkről a Griffendél házból. Daniel Radcliffeben már akkor látta a filmes potenciált, bár ő kicsit más szerepben képzelte el őt:

8:40-kor találkoztam a folyosón Dan [Radcliffe]-el. Nagyon céltudatos fiú lett belőle. Komoly és fókuszált, de mégis szórakoztató jelenség. Továbbra sem gondolom, hogy jó színész, de egészen biztos, hogy jó rendező vagy producer lesz belőle. A szülei pedig csendesen, de határozottan támogatják őt. Nem erőltetnek semmit.

Így már, lassan történelmi távlatból elmondhatjuk, hogy Daniel Radcliffe inkább színészként vált ismertté, a Harry Potter-filmeket követően színházi és filmes szerepekben is remekelt és ezt folytatja mind a mai napig. Arról, hogy tervezne-e filmet rendezni, egyelőre nincs tudomásunk, de kíváncsiak lennénk, mennyire volt helytálló Rickman megérzése.

De még a legkritikusabb oldalát is megenyhítette, amikor meglátta a végeredményt. Az azkabani fogoly premierjének napján már egy jóval engedettebb, meghatódott oldalát csillogtatta meg Alan Rickman:

Alfonso hihetetlen munkát végzett. Ez egy nagyon érett film, olyan vakmerő megoldásokkal, amik újra és újra megmosolyogtattak. Minden képkockája egy művésznek és mesélőnek az alkotását dícséri. Az effektek abszolút jól illeszkednek a filmbe, nem tűnnek puszta öncélú mutatványoknak.

Az írásokból kiderül, hogy a színész a való életben is épp oly komplex, kritikus és izgalmas karakter volt, mint Piton professzor. Alan Rickman halála előtt olyan alkotásokat hagyott örökül, mint az Igazából szerelem, Dogma, Robin Hood, a tolvajok fejedelme és nem utolsósorban a Die Hard. De azért lássuk be, valamennyien a sötét palástos, melankolikus professzorként fogunk emlékezni ő rá.