Újonnan indult cikksorozatunkban a világ leghíresebb filmrendezőit vesszük górcső alá, és elmeséljük, mivel foglalkoztak a szakma legnagyobb géniuszai, mielőtt díjakat besöprő mozis óriásokká váltak volna. Sorozatunk harmadik részében egy megosztó, de annál kedveltebb és népszerűbb csodabogárról, David Lynch-ről derítjük ki, hogyan keveredett a kamera mögé.

David Lynch egy montanai kisvárosban született 1946-ban. Gyermekkorában rengeteget költöztek kutató-tudós édesapja miatt, ez is nagy hatást gyakorolt későbbi művészetére. Karrierjét képzőművészként kezdte, azon belül is elsősorban a festészet érdekelte. A bostoni School of the Museum of Fine Arts iskolában kezdte képzőművészeti tanulmányait, majd a Pennsylvaniai Képzőművészeti Akadémián folytatta. A festészeten túl ezekben a művészeti programokban kezdett először kísérletezni a többi művészeti ággal és azok egyesítésével. Legkorábbi “filmes” munkái voltak a Six men getting sick, Az ábécé és A nagymama. Ezek az alkotások mind Lynch saját festményeinek animált változatai voltak, A nagymamában viszont már élő szereplőkkel is dolgozott. 21 évesen debütált rendezőként a Radírfej című filmjével. A Radírfej történetét többek között lánya, Jennyfer Lynch születése inspirálta. Lynch a szülővé válás nehézségeit örökítette meg a filmben, aminek látványvilágához erősen hozzájárult Pennsylvania indusztriális környezete is, ahol feleségével Peggy Lynch-csel éltek akkoriban. A rendező debütfilmjén öt éven át dogozott, de a projekt majdnem kútba esett, mert furcsasága miatt szinte “vetíthetetlennek” titulálta a szakma. Szerencsére Ben Barenholtz producer nem adta fel, így a Radírfej eljuthatott értő közönségéhez.

A Radírfej után egy mainstreamebb alkotással folytatta karrierjét, de azért Az elefántember bőven magán viselte Lynch rendezői kézjegyeit. Az elefántember különcsége ellenére valódi kritikai és rajongói siker lett, így Lynch számára megnyílt az út a nagyobb stúdiók felé. Dino De Laurentiis producelésével készíthette el Frank Herbert Dűnéjének adaptációját, amihez a stúdió jóvoltából végre kellő pénz is rendelkezésére állt. Ekkor fedezte fel Kyle MacLachlan színészt, akinek Paul Atreides szerepét adta. MacLachlan és Lynch szakmai kapcsolata kitartott a későbbiekben is, a rendező több projektjében is dolgoztak együtt, a szakmai kapcsolatból pedig életre szóló barátság vált.

A Dűne sajnálatos módon hatalmas bukás lett, még a Feyd-Rautha szerepét alakító Sting sem tudta megmenteni. Pont annak esett áldozatul, ami a forgatás kezdetén még örömtelinek bizonyult: a stúdiórendszernek. De Laurentiis folyamatos beleszólása megnehezítette a munkát és korlátozta Lynch művészi ambícióit, így a végére, ahogy maga a rendező fogalmazott: a vágóasztalon tettük tönkre ezt a filmet.

A kudarcból a Kék bársony című mozival lábalt ki 1986-ban. A főszerepben ismét Kyle McLaclant láthattuk, és Lynch másik kedvencét, Laura Dern színésznőt, illetve a szépséges Isabella Rossellinit, akivel a rendező egy időben szerelmi viszonyba is bonyolódott. Majd a Cannes-i Filmfesztiválon győzelmet arató road movie, a Veszett a világ következett, és még ugyanabban az évben, 1990-ben David Lynch és Mark Frost elhozták a világnak minden idők egyik, ha nem a legjobb televíziós sorozatát, a Twin Peaks-t. Rajongók milliói tapadtak a képernyőkre, hogy megtudják végre: Ki ölte meg Laura Palmert? A Twin Peaks nagy hatást gyakorolt a sorozattörténetre. Lynch és Frost páratlan bravúrral keverte a műfajokat, behozta a tibeti transzcendentális meditációt is a történetbe, Angelo Badalamenti pedig olyan zenéket komponált a szériához, melyektől a mai napig libabőrösek leszünk. A Twin Peaks két évad után befejeződött, a harmadik évad csak 2017-ben, immáron Lynch kizárólagos fennhatósága alatt debütált a Netflixen, ami meg is látszott az új epizódokon, a szürrealista álmok királya ugyanis csúcsra járatta a furcsaságokat. Ez volt utolsó nagyobb munkája, a Twin Peaks harmadik évada után már csak rövidfilmeket készített egészen 2025 januárjában bekövetkezett haláláig. Öt nappal születésnapja előtt, január 15-én távozott közülünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.