Az év egyik legjobban várt filmje került a mozikba: Megnéztük az Avatar: Tűz és hamut — Kritika

James Cameron Avatarja még 2009-ben az a film volt, amiben először láthattunk polarizált szemüveges 3D-t, mely segítségével a színeknek is jelentősége lett a térhatású mozizás területén. Arról a filmről beszélünk, ami után az emberek Avatar utáni depresszióban szenvedtek, azaz nem akartak visszatérni a való világba, mert annyira élvezték a filmet. A Napnál is világosabb volt, hogy a Titanic és a jobbfajta Terminátor filmek mögött álló James Cameron éltetni akarja ezt a hullámverést, melyet 10 évnyi kreatív szünet követett, hogy aztán elkészítse a 2022-ben debütált Avatar: A víz útját. Cameron elérte, hogy mindkét Avatar filmje a valaha volt legprofitálóbb filmek top 3 listájára kerüljön. Most 2025 utolsó napjaiban, az ünnepi szezon előtt szinte dátumra pontosan 3 évvel a második rész megjelenése után már jön a harmadik rész... lássuk, mekkorát dobbantott — természetesen abszolút spoilermentesen!

Az Avatar: Tűz és Hamu nem bonyolult, de mégis nehéz követni

Tegnap volt a film magyarországi premiejre, melyen a magyar nézők igazi sztárparádé közepette láthatták Pandora következő történetét. Az Avatar 3 története szorosan a második rész után folytatódik: Jake Sully (Sam Worthington) és Neytiri (Zoe Saldaña) családja még nagyban gyászolja a második rész végi csatában elhullott nagytesót, Neteyamot (Jamie Flatters) és ezért Lo'ak (Britain Dalton) teljesen magát okolja. A na'vi család fogadott emberfia, Gekkó (Jack Champion) kezd kifogyni az oxigénkészletéből és emiatt útnak indulnak, hogy egyesítsék őt embertársaival — bizonyára frissen látták A dzsungel könyvét. Kalandos útjukon megtámadja őket a vulkánban élő na'vi törzs, élükön a furcsán szexuális kisugárzású Varanggal (Oona Chaplin), akinek legfőbb célja, hogy elpusztítson minden rivális törzset, ami az útjába kerül. Ja, és ha ez nem lenne elég, Quatrich (Stephen Lang) is visszatér, hogy elkerült gyermekét, Gekkót visszaszerezze. A középső lány, Kiri (Sigourney Weaver) pedig szép lassan rájön, hogy sokkal misztikusabb hatalom van a birtokában, mint amire számított volna.

Három órába belesűrítenek egy évadnyi több szálon futó cselekményt, amely a játékidő alatt nem igazán tudja kiforrni magát. A történet ívei mégis tudnak meglepetést hozni, egy-egy jelenet tényleg hatásosra sikerült, már amennyiben a mosdószünet nélküli három óra alatt nem lankadott az ember érdeklődése. A bemutatott új karakter, Varang is jó ellenpólust hozott, bár motivációjában éretlen, de megformálásában azonnal bűvöletébe kerülünk. Jó volt látni, hogy a film mer komolyabb témákkal is foglalkozni, a gyász és az önhibáztatás egy ilyen meseszerű filmhez képest hitelesen van bemutatva, és a közepe környékén lévő jelenet Gekkóval és Sully-val váratlanul erősre sikeredett.

Több kritikában is írják, hogy a film teljesen ugyanaz, mint a második rész. Ez abban a tekintetben vitatható, hogy a sztori igyekszik a karaktereket előrébb vinni, felkészítve őket a további fejlődésre az elkövetkezendő negyedik és ötödik részben. Minden másban viszont tényleg ugyanolyan, mint a második rész... csak sokkal harsányabb. Több robbanás, intenzívebb harcjelenetek, mindezt úgy, hogy nem kerülünk túl messzire a második rész összhangulatától. A film címe Tűz és hamu és mégis a jelenetek nagy része a vízben, víz közelében játszódik, ahelyett hogy a tűz témája került volna jobban előtérbe. Persze, a világ továbbra is gyönyörű és a film talán kimaxolta azt, amit motion capture-el és CGI-al képes Hollywood létrehozni... de ebből többen kifáradtak manapság.