A Dead Flamingos az új szenzáció: Szalay Bence teszi naggyá Kádár L. Gellért zenekarát

Elérkezett az igazság pillanata. Nemrég végéhez ért Dobó Kata új nagyjátékfilmje, a Még egy kívánság forgatása. A filmben is szereplő Dead Flamingos zenekar (Kádár L. Gellért, Friedenthal Zoltán, Wettstein Márk) nagy bejelentéssel örvendeztetett meg minket. A film után is folytatják a zenélést! A Dead Flamingos és pártfogójuk, Szalay Bence exkluzív interjút adott a Borsnak, melyben a kezdetekről, összecsiszolódásról és a jövőbeni tervekről is meséltek. 

Szalay Bence és Kádár L. Gellért folytatják a közös munkát 

A fiúkat a próbateremben sikerült elcsípni, ahol most is lázas munka folyik. A Dead Flamingos frontembere Kádár L. Gellért, aki az éneklés mellett a gitárhúrokat is szaggatja, basszusgitáron Friedenthal Zoltán közreműködik, a dobok mögött pedig Wettstein Márk foglal helyet. A színészzenekar a Dobó Kata rendezésében készülő Még egy kívánság apropóján alakult, azonban a közös munka olyan jól sikerült, hogy a Dead Flamingos – név ide vagy oda – mégis tovább él. A próbára nem sokkal később megérkezett Szalay Bence is, aki felkarolta a Dead Flamingos zenekart, és a későbbiekben sem tervezi elengedi a fiúk kezét. 

– Mi a jövője a Dead Flamingos-nak? Mennyire látjátok, hogy a forgatás lezárultával folytatnátok a közös munkát?  

Kádár L. Gellért: Hosszú és kemény próbafolyamat volt, de mi hárman a fiúkkal nagyon összeértünk a végére és jól működünk együtt hangszerügyileg is. Így csatlakozott hozzánk Bence, aki felkarolt minket, és a cél az, hogy a Dead Flamingos ne elhamvadjon, hanem a hamvaiból feléledjen.  

Szalay Bence: A film miatt több számot is összedobtak a srácok, aztán ott álltunk a végén, hogy ha ezt folytatni akarjuk, akkor sokkal több dologra lesz még szükségünk. Nekem is volt egy csomó kreatív ötletem még régebbről, úgyhogy én is bedobtam pár zenei alapot és szövegrészletet és elkezdtünk agyalni. Kezd kirajzolódni egy teljes album képe, amit a következő időszakban el is kezdünk felvenni, és ebből akár egy fényes karrier is kialakulhat. 

– Honnan jött a név? Miért pont Dead Flamingos? 

K.G.: Ez egy sokkal szimbolikusabb erőt sugároz. Igyekeztünk valami olyan közös pontot találni hármunkban, ami tükröz valami olyan egyediséget, ami nem mindennapi. A flamingó sem egy mindennapi madár, nem repül és a színe is meglehetősen egyedi, így jó választásnak tűnt. Sokan mondták, hogy a mi zenei stílusunk egy kihalt kornak a zenéje, viszont mi nagyon szeretjük ezt a műfajt, ezért úgy döntöttünk, hogy akkor legyünk “halott flamingók”.

– Bence, te mit gondoltál, amikor először meghallottad ezt a furcsa nevet?  

Sz. B.: Én abszolút jónak találtam. Van egy számomra kedves heavy metál zenekar, a Deftones, akiknek van egy flamingó tematikájú albumuk, így egyből ez jutott eszembe róla, és azt gondoltam, hogy a fiúk is biztos valami kemény rockzenét játszanak. Igazam is lett. Amikor az első demót hallottam, nem igazán tudtam hova tenni őket, de élőben már teljes mértékben átjött az energiájuk, és látszott, hogy iszonyatosan jól működnek együtt a srácok.  

– Ha már a Deftones-t emlegetjük, van-e olyan zenész vagy zenekar, aki nagy hatást gyakorolt rátok és példaképnek tekintitek? 

K.G.: Nekem mindenképpen Kurt Cobain és a Nirvana jut eszembe. Hangszerelését, hangzásvilágát tekintve a mi zenénk is hasonló, de azért túlzás lenne azt állítani, hogy mi vagyunk a második Nirvana [nevet]. 

Sz.B.: Én azért aggódtam egy picit, mert alapvetően ez a műfaj ma már nagyon nem trendi. Ebben a műfajban kitörni és fennmaradni ma csak úgy lehet, ha valami nagyon energikusat és nagyon egyedit tudsz tolni. Csak ezért mertünk belevágni, mert szerintem ebben van potenciál. 

K.G.: Bence azt mondja, ez a műfaj már nem trendi. Én azt gondolom, hogy mi hárman tesszük bele a különböző egyéniségeinkkel a “kakaót” ebbe a zenekarba. Legyen szó bármilyen műfajról, szerintem mindhármunknak megvan az az adott jelleme és ereje, ami egyedivé tudja ezt tenni. 

– Milyen koncepcióban gondolkodtok az albumot tekintve? Milyen hangulatú dalokra számíthat a közönség? 

K.G.: Nem redukálódunk le egy műfajra, hanem próbálunk minél színesebben, minél több műfajban alkotni, hogy a rajongók minden igényét kielégíthessük. 

Sz.B.: A mai zenei világban talán kicsit könnyebb dolga van az alkotóknak, nem kell rögtön egy egész albumban gondolkodni, hanem elég kisebb zenei EP-ket piacra dobni. Így könnyebb több különböző műfajban is megmutatnia magát egy adott zenekarnak, szóval most mi is ebben gondolkodunk elsősorban. Lehet, hogy kezdetben csak egy-két dalt veszünk fel, és onnan építkezünk tovább.  

– Mi a legnagyobb cél, amit kitűznétek magatok elé? 

K.G.: Ezt még Bencének sem mertem eddig hangosan kimondani, de a legnagyobb álom számomra az lenne, ha megtöltenénk egy Arénát.  

Friedenthal Zoltán: Én arra vágyom, hogy legyen egy symphonic live verzió a legújabb albumunkból. Vannak olyan dalaink, amik mellett simán el tudok képzelni különböző vonósokat, üstdobokat. Akár a Müpában vagy a Zeneakadémián is. 

Wettstein Márk: Nekem egy Tiny Desk koncert lenne az, amit nagyon szívesen kipróbálnék, azt hiszem, Bence már el is kezdte ezt szervezni nekünk. A másik nagy ambícióm, hogy jövőre a Budapest Parkban az Elefánt előzenekara lehessünk, hiszen a flamingók és az elefántok egyébként is együtt szoktak dagonyázni.