Szalay Bence, a színészből lett zenei ügynök Kádár L. Gellért bandájából farag rocksztárt

Szalay Bence neve eddig a színházak és a filmek világából volt ismerős ( (A Viszkis, Egynyári kaland, A Király) az utóbbi időben azonban egyre többet hallani róla a zeneiparban is. Nemsokára saját ügynökséggel robbantja fel a zenei piacot, aminek már a nevét is levédette. Ez a Banger Gyár. Az ötletet egy T. Danny-vel való közös munka, és egy új, különös rockbanda, a Dead Flamingos adta. A rendhagyó színészzenekar – Kádár L. Gellért, Wettstein Márk és Friedenthal Zoltán – körül forr a levegő. Bence lapunknak arról mesélt, hogyan fedezte fel a fiúkat, miért kell rávenni őket a csibészségre, és miért akar állatidomárt alkalmazni a turnékra?

Szalay Bence új felfedezettje a Dead Flamingos zenekar

– Hogyan fedezted fel a zenekart?


– Aki ismer, tudja, hogy egy ideje komolyan foglalkozom a zenével. Létrehoztam a Banger Gyárat, és azóta rengeteg tehetséggel találkoztam. De őszintén szólva, amikor a Dead Flamingos zenekar elküldte a bénán felvett demóit, nem sok hitem volt bennük. 

– Melyik volt az a pillanat, amikor mégis azt érezted, ebből nagy durranás lehet? 

– Amikor egy nap megjelentek nálam a stúdióban, Gellért egy kopott gitárral, Márk egy kis házi dobfelszereléssel, Zoli az erős basszusával (Kádár L. Gellért, Wettstein Márk és Friedenthál Zoltán – a szerk.), és lenyomtak egy akusztikus minikoncertet. Akkor éreztem, hogy hűha! Volt bennük valami ösztönös és különleges kisugárzás, amit nem lehet tanítani, amitől az embernek feláll a szőr a karján. Csak a kraft hiányzik még belőlük. Egyelőre ugyanis elég félénkek és gyávák.

– Hogy akarod felpörgetni őket, kihozni belőlük azt a bizonyos tüzet?

Van egy személyes jóbarátom, Hermányi Mariann, akiről kevesen tudják, hogy zseniális színésznői kvalitása mellett van egy másik szuperképessége is: remekül tud motiválni. Ő a tökéletes menedzser. Kemény csaj, és a kémia is működik közte meg a srácok között. Úgy gondolom, személyében megtaláltam azt, aki képes lesz kihozni belőlük a maximumot. Ha rájuk pirít, meg fogják csinálni, amit kell.

– Hogy viselik a hirtelen jött zenei figyelmet?

–
Egyelőre elég nehezen. Volt például nemrég egy koncertjük, amin visszatapsolták őket. Minden zenész örömmel rohanna vissza legalább egy számra – ők meg nem mertek visszalépni a színpadra. Kicsit még szokniuk kell a ezt a fajta sztárságot!

– Azért vannak már fanatikus rajongóik?


– Persze. A legaranyosabb egy hetven év körüli néni. Minden reggel ott áll a stúdió előtt a kiskutyájával, és közös képet akar a fiúkkal. Én már összebarátkoztam vele, de a srácokat nem tudom rávenni a fotózkodásra. Mindig azt mondják, ők csak zenélni akarnak, nem páváskodni. Hiszen ők tulajdonképpen a flamingók mellett tették le a voksot.

– Akkor nem is kellett nekik szabályokat lefektetni a bulizásra vagy a randizásra?


– Szabályokat? Egyenesen könyörgöm nekik, hogy járjanak el szórakozni, ismerkedjenek csajokkal, csináljanak valami apró csínyt, csibészséget, mert anélkül nehéz hírértéket teremteni. T. Danny-t szoktam példának hozni. Ő tudja, hogyan kell figyelmet kelteni.

– Egy időben neked is voltak zenész álmaid. Nem jutott eszedbe, hogy beállj negyedik tagnak a Dead Flamingosba?


– Áhh, elvenném előlük a reflektorfényt, hiszen én sokkal jobban nézek ki! (nevet) Igaz, Gellért gyakorlatilag egy félisten, de a többiekre még ráfér a stylist és egy kis sport. Mondjuk Márkért odavannak a fiatal lányok, Zoli meg ugye egy igazi rocker, gondolom a kedves néni is igazából Zolira szokott várni a stúdió előtt. Vagyis ők is alakulnak, és ugye nem a külső, hanem a zene a lényeg. Márpedig az bomba!

– Van a fiúknak valami furcsa szokásuk vagy különleges kérésük fellépés előtt?


– Amikor elkezdtük a koncertturnét, mindenképpen akartak egy élő flamingót a színpadra. Akkor még nemet mondtam, de azóta engem is elkezdett foglalkoztatni az ötlet. Szóval lehet, hogy nemsokára alkalmazunk egy külön állatgondozót, aki jön velünk és navigálja a flamingót.