Quentin Tarantino legutóbb az Amerikai pszichó írója, Bret Easton Ellis podcastjében szerepelt, ahol egyebek között felsorolta ebből az évszázadból az eddigi 20 legjobb sorozatából az alsó 11-et. A listán előkelő 11. helyen áll Fukuszaku Kindzsi filmje, a Battle Royale.

Sokan azt gondolják, hogy a brutális, túlélésért folytatott kegyetlen játékot a Suzanne Collins könyvekben láthatta először a közönség. Ez volt Az éhezők viadala melyből a múlt évtized egyik legsikeresebb filmsorozata lett Jennifer Lawrence főszereplésével, de valójában jóval előtte Takami Kósun regénye előzte meg, melyből Fukuszaku Kindzsi készített feldolgozást. A Kill Bill rendezője már csak a téma puszta gondolatától is kiesik egyébként is illékony temperamentumából, ahogy ez a podcast erejére is előjött:
Nem is értem, hogy a japán író miért nem perelte be Suzanne Collinst minden kib*szott tulajdonáért. A teljes kib*szott könyvet lekopizta! Az ostoba könyvkritikusok meg nem néznek meg egy olyan japán filmet, mint a Battle Royale, így az ostoba könyvkritikusok soha nem kérték számon rajta. Mindenki arról beszélt, hogy mennyire k*rvára a legeredetibb történet amit olvastak. Amikor a filmkritikusok látták a filmet, azt mondták 'Mi a f*sz, ez teljesen a Battle Royale, csak családbarát!'
Tegyük hozzá, hogy az átemelésről némileg Tarantino is híres, de ő ezeket némileg vállalja is. Hagyományos értelemben nem is kopizza filmjeit, hanem hommage-okat épít a filmjeibe. A visszatérő motívumok, hasonló snittek és vágások mind tudatos döntések, amelyekre vissza is szokott utalni, kvázi megjelölve a forrást — persze egyszer azt mondta viccesen, hogy „Minden filmből lopok, ami valaha készült.” Suzanne Collins egyébként állítólag nem hallott a Battle Royale-ról egészen addig, amíg át nem adta a könyvet a kiadónak, így minden bizonnyal tagadná Tarantino plágium vádját is.
Visszatérve a podcasthez, a rendezőzseni némi önmérséklés után felemlegette azt a kellemes emléket, amikor először látta a Battle Royale-t, Fukuszaku személyes meghívására:
Fogalmam se volt mi a sz*rt fogok látni és azt a k*rva mindenit! Nem is értettem, hogy mit láttam. Annyira vad volt... három hónappal később a Seattle Filmfesztiválon voltam. A Battle Royale-t éjfélkor vetítették. Előtte senki nem látott még ilyet Amerikában. Elmentem erre az éjféli vetítésre és az egyik legizgalmasabb dolog volt amit valaha láttam. Én már tudtam, hogy mire kell számítsanak, de ők fel se tudtak rá készülni.
A közeljövőben színészként látható Tarantino egyébként híres arról, hogy keményen odaszól az embereknek, ha sikerül felhúzniuk — amely mondjuk ki, elég könnyű. Talán legtöbbször a filmjeiben látható túlzott erőszakról kérdezik őt. Így történt egy bizonyos interjúban is, ahol a kérdező már felvezette a kérdést, de Tarantino félúton lekeverte a beszélgetést, mondván „Nem vagyok a rabszolgád, és te nem vagy az uralkodóm... ezt most itt lezárjuk!”
A rendező végül nem közölte a teljes top 20-as listát a kedvenc 2000-es évekbeli filmjeiről, csak az alsó 10-et belőle:
20. West Side Story (Steven Spielberg)
19. Kabinláz (Eli Roth)
18. Pénzcsináló (Bennett Miller)
17. Chocolate - A harc szelleme (Prachya Pinkaew)
16. Az 1000 halott háza 2. - A sátán bosszúja (Rob Zombie)
15. A Passió (Mel Gibson)
14. Rocksuli (Richard Linklater)
13. Jackass: A vadbarmok támadása (Jeff Tremaine)
12. Csúnya, gonosz bácsik (Aharon Keshales és Navot Papushado)
11. Battle Royale (Fukuszaku Kindzsi)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.