„Kendőt, kendőt!” — Emlékszünk rá? 72 éves lett Tony Shalhoub, a Monk, a flúgos nyomozó sztárja

Sejtelmes vigyor, ideges kézjáték és zaklatott, hipochonder mozgás. A 73 éves Tony Shalhoub a legjobb szerepeiben igen hasonló karaktereket játszott, de mi ezt nem bántuk: a jelenléte derűt visz a filmekbe és egyszerűen több, mint egy comic relief, ő maga a komikum.

Tony Shalhoub egyszerűen vicces, nincs ezen mit magyarázni

Szerepelt a Kémkölykök filmekben, mint a gonosztevő ügyetlen segédje — aki a harmadik részre jófiú lesz, még akkor is ha borzalmas külsőt adnak neki. A Men in Black filmekben, Will Smith és Tommy Lee Jones mellett rövid, de emlékezetes figuraként láthatjuk, mint az idegen lény, akinek bármennyiszer lövik szét a fejét, mindig visszanő — hiába csak pár percre tűnik fel a szerepében, mindig felemlegetjük, ha a filmről beszélünk. 

A sorozat 2002-ben indult, Magyarországon pedig 2005-ben tűzte műsorra a TV2. A történet főszereplője Adrian Monk, a kényszerbetegségben szenvedő nyomozó. A furcsán bekötözött szakember gyilkosságok feltérképezésére szakosodott, akit bár a rendőrségtől eltanácsoltak a különös viselkedése miatt, de külsősként még mindig a legjobb emberük marad. A történet szerint Adrian Monk épp annyira zseniális, amennyire zakkant: a tisztaságra és rendre mániákusan érzékeny, körülbelül 312 dologtól fél fóbiásan és már csak ezekből adódóan is társas helyzetekben hihetetlenül ügyetlen. Az események rendhagyó folyása során valahogy mégis sikerül pontot tenni az ügyek végére.

Kicsit úgy viszonyultunk a sorozathoz, mint Peter Falk Columbója és Rowan Atkinson Mr. Beanjének keverékeként: annyira nem érdekelt minket, hogy ki a bűntények tettesei — főleg mert néhány epizódban amúgy is megtudjuk az elején — inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan kergeti Monk őrületbe a környezetét addig a pontig, ameddig önmagukat buktatják le az elkövetők. A folyamat önmagában volt annyira szórakoztató és vicces, hogy a közönséget nyolc évadon át a képernyők elé tudta csalogatni. 

A film főcímzenéje is jól beékelődött az emlékezetünkbe. Az emlékezetes dalt, az It's a Jungle Out There című számot ugyanaz a Randy Newman írta, aki egyebek közt a Toy Story filmek fülbemászó és kedves zenei betéteit is írta. A dal egyébként egy nagyon jó karakterleírás is, a veszélyes világról szól, melyben Monk próbál túlélni a saját problémáival, de mégis megtartva egy komikus hangnemet.

Így a sorozat lezárása után, lassan két évtizeddel később már jól látható a sorozat egyik legnagyobb ellentmondása. A történet szerint Monk ezt a rengeteg paráját úgy szerezte, hogy elveszítette a feleségét egy rendőrségi bevetés során és a felfoghatatlan trauma ilyen formában csapott vissza számára. Ugyanakkor több utalás is volt a sorozatban arra, hogy valójában már a baleset előtt, fiatalkorában is megvoltak már ezek a tikkjei. Az íróasztalon vétett hiba végül senkinek nem tűnt fel, mert egyébként is kevés hangsúly volt a háttértörténeten.

A Monk a flúgos nyomozóból egyébként DVD kiadás is készült, amely stílusosan rendetlen — ami a kényszerbeteg főszereplőt biztos kiborította volna, ha látja. Minél tovább nézzük, annál kellemetlenebb... mindez valószínűleg teljesen szándékos.