Már tényleg csak TikTokozás mellé gyárt filmeket a Netflix? Rettenetes lett Keira Knightley új thrillerje

A tavaly év egyik legígéretesebb és legizgalmasabb „párosát” Keira Knightley és a Netflix tavaly alkották. A Karib-tenger kalózai szépsége és a vörös streamingóriás közös miniszériája, a Fekete galamb hihetetlen népszerűségnek örvendett, mind a széria sztorija és hangulata, mind Knightley feszült, mégis okos játéka együttesen nyerték el a kritikusok és a nézők szívét. Így minden adott volt, hogy tovább gyümölcsözzön kettejük kapcsolata, ezúttal már nem sorozat, hanem egy egész estés film, A nő a tízes kabinból című thriller képében. Azonban ennél nagyobbat nem is csalódhattunk volna, és el is mondjuk, hogy miért. 

Hitchcock helyett MI

A Keira Knightley-filmek legújabb darabja, A nő a tízes kabinból a brit írónő, Ruth Ware, azonos című regénye nyomán készült. A történet egy egyszerű, mégis ígéretes alaphelyzetre épül. Egy fiatal újságírónő, a Knightley által alakított Lo Blacklock egy luxushajó útjáról tudósít, ám a rutinmunkából egyhamar rémálom lesz, mikor is egy különös eset szem- és fültanújává válik: Lo ugyanis észreveszi, hogy valakit a tengerbe dobnak a szomszédos kabinból. A gond ezzel csupán annyi, hogy a hajó nyilvántartása szerint abban a kabinban senki sem lakik, így a többi utas rögtön megkérdőjelezi a főhősnő szavait.

Innen akár egy Alfred Hitchcockot idéző, klasszikus pszichológiai thriller is kibontakozhatna, legalábbis elméletben. A gyakorlatban viszont a film inkább tűnik egy mesterséges intelligencia által generált, tipikus Netflix-sablonnak, mintsem valódi történetnek. Ha pedig valóban ez a filmgyártás jövője, márpedig Tilly Norwood esete is ezt jelzi előre, akkor nem nézünk túl fényes napok elé. 

Se lélek, se feszültség: Tényleg ennyi telik a Netflixtől?

A legnagyobb probléma nem az, hogy A nő a tízes kabinból rossz film lenne, hanem az, hogy semmilyen. A látvány kellőképpen léleknyomasztóan szürke és borús, a hajó mint zárt tér pedig tökéletes terepe lehetne a paranoia és a bezártság érzésének. Csakhogy mindez mégis édeskevés ide, mert hiányzik belőle az, ami egy jó thrillert működtet: A lélek. A film minden jelenete steril, a sztori pedig kiszámíthatóbb, mint egy Scooby-Doo-epizód.

Az az ember érzése, mintha nem is Simon Stone, direktor és csapata, hanem a valóban az MI készítette volna a Netflix egy alkalmazottjának néhány parancsszava alapján: Tenger, nő, hajó, gyilkosság, paranoia. Az eredmény pedig egy teljesen üres és átlagos alkotás, ahol a karakterek igazából nem is emberek, csupán fogaskerekek, akiknek egyetlen célja, hogy valahogy mozgassák a cselekmény gépezetét.

Pedig a szereplőgárda már önmagában is rendkívül ígéretes volt. Keira Knightley-n kívül a Memento és A brutalista Guy Pearce-éről, a Ted Lasso és a Trónok harca Hannah Waddinghamjéről is egyaránt azt gondoltuk, képesek lennének akár egyedül is elvinni a hátukon egy filmet, azonban ez még együtt sem megy nekik. 

Netflix and chill helyett TikTok and chill

A Netflix új thrillere épp abban vall kudarcot, amiben a zsánernek vakítóan villognia kellene, a feszültségteremtésben. Egy jó thriller az utolsó másodpercig sem engedi el a néző kezét, itt viszont már az első félóra után nehéz nem a másnapi bevásárlásra vagy a hétvégi családi programra gondolni. Mire pedig a stáblista elkezd legördülni, a nézők többsége jó eséllyel már észre sem veszi azt, hiszen addigra túl van már legalább félórányi tiktokozáson, de ez nem a nagyérdemű hibája.