Jöhet az újabb Oscar? Ilyen lett Nemes Jeles László új filmje – Árva kritika

A külföldi filmfesztiválokon hatalmas sikereket ért már el Nemes Jeles László új filmje, az Árva, ami augusztus 28-án debütált a Velencei Filmfesztiválon. A magyar mozikban október 23-tól lesz látható az Oscar-díjas magyar rendező legújabb alkotása. 

Árva az ország, árvák a szereplők 

A történet a második világháború utáni években indul, amikor Andor, akit Barabás Bojtorján alakít, újra találkozik a világháború alatt vidéken bujkáló édesanyjával (Waskovics Andrea). Ez már megalapozza az első feloldásra váló konfliktust, az anya-fia kapcsolatot, amit megtépáztak a külön töltött évek. Miközben Andor és édesanyja próbálnak visszatalálni egymáshoz, kikerülhetetlenül ott lebeg közöttük a hiányzó apa szelleme. 

Közben előreugrunk az időben, néhány nappal az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után járunk. Andor és a Waskovics Andrea által alakított anya kapcsolata már megszilárdulni látszik, kialakul köztük egy “ketten a világ ellen” típusú néma szövetség. Andor az anyja történeteiből kialakítja magának Hirsch, az édesapa képét, aminek hézagjait a saját képzeletével tölti ki, sőt, minden nap “beszélget” is vele, és töretlen hittel várja haza a férfit.

 A család személyes történetét közben mélyen átitatják a történelem eseményei, amik körülöttük zajlanak és a hétköznapok részévé válnak. Nemes Jeles László zseniális atmoszférát teremt, az utolsó cérnaszálig érzékeljük azt a miliőt, ami a forradalom leverése utáni időszakot jellemezte. A csonka család tagjai is valamilyen szinten árvák, és az ország is elárvul a megfojtott forradalom után. Külső segítség nem érkezik, sem Andornak, sem az országnak.

Az Andort alakító Barabás Bojtorján korábban nem tört színészi babérokra, azonban ebben a szerepben olyan alakítást nyújt, ami miatt még évtizedekig emlegethetjük a nevét. Ha a pályán marad, ígéretes karrier állhat előtte. Az anya szerepében feltűnő Waskovics Andrea a Blokád és a Nagykarácsony című magyar filmekből lehet ismerős a nézőknek, Klára szerepében igazán lenyűgöző. Andor barátja, Sári, akit Szabó Elíz játszik, hasonlóan feledhetetlen, és a francia castingból kiválasztott Grégory Gadebois alakítása is mély nyomot hagy a nézőben.  

Nemes Jeles László rendező már állandósult partnere, Erdély Mátyás operatőr olyan képekkel ajándékozza meg a nézőt, amik hosszú időre beleégnek az emlékezetünkbe. A rendező korábbi projektje, az Oscar-díjas Saul fia egyik legtöbbször kiemelt eleme a szubjektív kamera, az Árva esetében ez a technika nem kap főszerepet, de ennek ellenére is végig úgy érezzük, mintha testközelből részesei lennénk az eseményeknek. 

A rendezői szándék és a társadalmi felelősségvállalás  

Az eddig sem volt titok, hogy a cselekmény a rendező saját családi történetéből táplálkozik. Nemes Jeles László elmondása szerint egy teljes generációváltás kellett a családjában, hogy olyan távolságból tudja szemlélni ezt a történetet, hogy megszülethessen belőle a forgatókönyv. Az Árva így tekinthető az örökölt sors traumájának feldolgozásaként is. 

Ám ami a rendezőnek ennél sokkal fontosabb volt, hogy a film a világháborús és az ‘56-os események nemzeti traumájának kollektív feldolgozásához szolgáljon egyfajta gyógyírként, továbbá párbeszédet indítson el arról a korszakról, amiről akár a társadalmi, akár a személyes családi sérelmek miatt a mai napig kevésbé esik szó. Az Árva így az utóbbi évek egyik legfontosabb filmje lehet társadalmi szempontból, és ha az Oscar célszalagját nem is szakítja át, nekünk akkor is kötelességünk, hogy a megfelelő polcra tegyük és életben tartsuk ezt a történetet, ami tulajdonképpen mindannyiunk története.